Rendszerváltás és az MTI

	A hét kérdése - Miért tüntettek a kínai diákok?
1989. május 5. péntek (MTI-Press) - Három hétig a diákok tüntetéseitől, karneváli hangulatot idéző felvonulásaitól volt hangos a kínai főváros. Az egyetemisták spontán megmozdulása április 15-én, Hu Jao-pang, az 1987-ben elmozdított pártfőtitkár halála hírére kezdődött, s a kormány türelmének köszönhetően mindkét fél ,,győzelmével,, ért véget. Hu Jao-pang a kínai reformnyítás egyik vezető személyisége volt, s bukását közvetve éppen a diákok okozták. A fiatalok két évvel ezelőtti tiltakozására hivatkozva távolították el a párt éléről a reformot ellenző, lassítani akaró erők, akiknek a ,,burzsoá liberalizmus,, elleni kampánnyal egy rövid időre valóban sikerült is bizonytalanná tenni a kínai változások esélyeit. Az egykori pártfőtitkár halálhírére kirobbant megmozdulások leginkább a késleltetett reakcióra hasonlítottak: a ,,burzsoá liberalizmus,, kifejezés már jó ideje eltünt a kínai politikai szótárból, az ország vezetése egyértelműen a reformok következetes folytatására szavazott. Ezt az új helyzetet tükrözték a pekingi tüntetések. Két évvel ezelött a világsajtó teljes joggal írt a diákok éhséglázadásáról. Az akkori tiltakozás a lehetetlen szociális körülményekre hívta fel a figyelmet. A mostani - jórészt önmagát gerjesztő - megmozdulás a politikai reformok gyorsítását követelte, pedig az eltelt időszakban nem került sokkal több rizs a kínaiak asztalára. Jogállamot, demokráciát, sajtószabadságot sürgettek az egyetemisták. Feltünő vonása volt a pekingi eseményeknek a hatalom türelme. A kínai főváros központi helyén - a Tienanmen téren - minden nap ezrével sorakoztak fel a rendőrök, de egyetlen alkalommal sem avatkoztak közbe. Csao Ce-jang, a kommunista párt mostani vezetője is elismerte, hogy a diákok követelései jogosak, azoknak eleget kell tenni. A főtitkári ígéret csak egyetlen kérdésre nem adott határozott választ. A tüntetések során került elő az az igény, hogy a hatóságok üljenek le tárgyalni az autonóm diákszövetségekkel, amelyek az első alternatív politikai szervezeteknek tekinthetők Kínában. Ezt alsóbb szinten eddig határozottan elutasították. Csao Ce-jang párbeszédre, nyugodt légkörben zajó tárgyalásokra szólította fel a diákokat. Az autonóm diákszövetségekről nem beszélt, azaz nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy a kínai reformfolyamatban elképzelhető a független politikai szerveződések megjelenése is.+++ 1989. május 5., péntek 00:00
Vissza » A hírhez kapcsolódik »