|
|
 |
|
 |
Megkezdődött az Országgyűlés ülésszaka (19. rész)
|
A törvényhozás a népszuverenitás letéteményese ugyan, s ebből
fakadó jogosítványai államszervezetünket erősen közelítik is a
parlamentarizmushoz, hatalmában három vonatkozásban mégis
korlátozott. Egyrészt a népszavazás intézményesítésével, másrészt
olyan köztársasági elnöki pozicióval, akit a lakosság választ, végül
azzal, hogy az alkotmánybíróság - az alkotmányosság szempontjából -
a törvényeket is felülvizsgálhatja. Belső működésében is felmerül
azonban további szempontként annak biztosítása, hogy ne
rendelkezhessék eltúlzott hatalommal, főleg hogy biztosíthatók
legyenek a parlamenti kisebbség, illetőleg az általuk képviselt
lakossági rétegek, csoportok jogai, politikai nézeteinek
kifejeződése, hogy a többségi elv ne vezethessen a gyakorlatban
visszaélésekre. Ezért merült fel - ismétlem, ,,A szabáyozási
elvekben,, talán nem elég hangsúlyosan - a két kamarás országgyűlés
gondolata. Sokan, akik az alkotmányozást és a kialakítandó
alkotmányt talán túlságosan is a mai politikai viszonyokhoz kötik,
és e viszonyokban felmerülő problémák számára keresik a
megoldásokat, a két kamarás országgyűlést is ebből a szempontból
közelítik meg, helyeselve és ellenezve egyaránt. Ám ilyen konkrét,
adott esetben átmeneti politikai helyzetből születhetnek alkotmányos
megoldások akár hosszú távra is. A ,,fékek és egyensúlyok,, elve -
ha a szervezeti forma és tartalom változhat is - mély politikai
bölcsességet fejez ki hosszú távra is, akár nálunk is, ma még előre
nem látható helyzetekre. Így ha felteszik nekem a kérdést, hogy mi
más indokolhat egy esetleges második kamarát, a protokolláris
szempontokon túlmenően, mint a fékezés, akkor a válaszom akár igenlő
is lehet. És éppen ebben látom értelmét is, hangsúlyozottan nem vagy
nem elsősorban jelenlegi viszonyainkra gondolva.
- Arra kérem, tehát a Tisztelt Házat, szíveskedjék ezt az
alternatívát is megfontolni, mérlegelni. A második kamara
többféleképpen kialakítható, az egyedüli kívánalom, hogy ne az első
kamara választására érvényes elvek alapján. Így a jogok pontos
körülírásával, az ügydöntő hatalmat mindenképpen az első kamarának
biztosítva, sok évszázados politikai bölcsesség is kifejeződhet
alkotmányozásunk folyamatában.
Biztosítandó azonban a hatalom megosztása a végrehajtó hatalom
esetében is.
,,A szabályozási elvek,, egyértelműen a köztársasági elnöki
pozició mellett foglalnak állást, s ezt talán ma már nem is kell
különösebben indokolni. (folyt.köv.)
1989. március 8., szerda 15:58
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|