|
|
|
|
főcím: Miért apadnak az újítások? cím: Egy KNEB vizsgálat tanulságai
|
A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság a fővárosi és kilenc megyei (Borsod, Hajdú, Komárom, Pest, Szolnok, Veszprém, Nógrád, Győr és Baranya) népi ellenőrzési bizottsága együttműködésével megvizsgálta a találmányok és az újítások ipari hasznosítását. A népi ellenőrök 111 termelő, 11 kutató, 9 forgalmazó, finanszírozó vállalatot, intézményt, illetve három irányító főhatóságot kerestek fel. A tapasztalatok összegzésénél figyelembe vették a MTESZ tagegyesületeinek észrevételeit és 844 alkotó kérdőíven rögzített véleményét. alc. Utcahosszal vezet a BVK Két lényegében azonos méretű, rokonprofilú vállalat, a Borsodi Vegyi Kombinát (BVK) és a Tiszai Vegyi Kombinát (TVK) között a rokonság ellenére korszakos a távolság. A hagyományos értékeléssel a BVK "utcahosszal" vezet. Az újítók számát tekintve csaknem négyszeres, a bevezetett újításokban és a kifizetett díjakban már mintegy 15-szörös a fölénye. A megtakarítás 100 milliós ngyságrendű. Zavaró körülmény viszont, hogy a TVK 1987 évi vállalati eredménye csaknem kétszer akkora volt, mint a BVK-é. A nyereség persze összetett mutató, alakulása önmagában nem bizonyítja és nem is cáfolja az újítási eredményeket. Azt azonban tudhatjuk, hogy a "mozgalmi jellegű" újítási tevékenységben meghatározó a mennyiségi szemlélet, amely a minőség ellen hat. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálati jelentése szerint a TVK-ban tudatosan leépítették az újítási adminisztrációt, s olyan gyakorlat meghonosodására törekedtek, hogy minden dolgozó a legjobb tudását nyújtsa, s alkotókészségét, kreatívitását magasabb bérrel ismerik el. Az újítások nagyobb hányada nem az újítási és műszaki feladattervekben megjelölt témakörökben született. Részben ez magyarázza az újítások bevezetésének elhúzódását. Az elfogadott és bevezetett újítások között igen magas részarányt képviselnek az ötletszintű és eszmeileg díjazott újítások, amelyekkel szemben érdemi teljesítménykövetelmények nem támaszthatók. A megkérdezett alkotók úgy nyilatkoztak, hogy többnyire saját ötletből indultak ki, s nem a vállalat igényéből. (folyt.)
1989. február 6., hétfő 14:14
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Miért apadnak2.
|
Az újítások száma a szellemi alkotások között évek óta csökken, egyértelműen és jelentős mértékben nő viszont a díjazás összege. Változatlanul alacsony és csökkenő irányzatú a vállalatok között az újítások átadása. A találmányok körében a szolgálati találmányok száma - a gyógyszeripar kivételével - stagnál, a gépiparban csökken. Az újítási díj nem ritkán bérkiegészítés jellegű. Az egyik veszteséges kohászati vállalatnál például évente átlagosan mintegy 2.500 újítást dijaznak, 53-94 százalékban eszmei alapon. A vezető állású dolgozók gyakran maguk is jelentős jövedelemszerzési lehetőséget látnak az újítási, a találmányi tevékenységben. Az etikailag vitatható "szellemi" teljesítményeket a különösen nehéz helyzetbe került vállalatoknál közérdekű bejelentésekben is szóvá teszik. Más esetekben pedig a vezetők teljes érdektelenséget tanusítanak, vagy egyszerűen szűkkeblűek a díjak megállapításánál. A sajátos magyar "vállalkozói" viszonyokat szemlélteti, hogy nem ritkán a laikus bíróságok ítéletei válnak mérvadóvá meghatározó jellegű fejlesztési, stratégiai ügyekben. Az egyik vegyiüzemben például két újításért is az eredetileg megítélt összeg 16-szorosát fizették ki bírói ítélet alapján. A legtöbb vállalat, intézmény kizárólag belföldön védi a műszaki újításokat. Csupán gyógyszergyáraknál találhatunk megasszintű, innováción alapuló eredeti kutatási eredményeket, sokoldalúan védett, jelentős nyereséget hozó szellemi termékeket. A gyógyszeriparban egy-egy belföldön oltalmat szerzett találmányra átlagosan további hét országban megszerzett szabadalmi oltalom jut, ez az arány a vegyiparban kettő, a gépiparban nem egészen fél. Az egysíkú hazai védettségből az alkotók kedvező díjazási törekvéseire lehet következtetni. alc. A vállalatok nem, a kisszervezetek érdekeltek az újításban A vállalatok érdekeltsége és innovációs képessége igen alacsonyszintű. A szellemi termékek létrehozásának és hasznosításának fő akadálya - részint az ismert támogatási és elvonási gyakorlat következtében -, hogy nincs vagy nagyon korlátozott az innovációból származó külön jövedelem lehetősége. A piaci verseny és a hathatós gazdálkodói érdekeltség hiánya miatt nem kielégítő a késztetés, a kényszer a folyamatos műszaki fejlesztésre, az iparjogvédelmi tevékenységre. Az újító, a feltaláló személyi érdekeltsége pedig jórészt függetlenedett a vállalati nyereségtől, a gazdálkodói érdektől. (folyt.)
1989. február 6., hétfő 14:17
|
Vissza »
|
|
Miért apadnak 3.
|
A szó igazi értelmében vett piac nem alakult ki a szellemi termékek forgalmazásában, következésképpen verseny sincs. Az innovációs lánc koordinálatlan, a valós piac hiányát a tárcák irányítása nem pótolhatja. Az innovációs pénzintézetek általános érdekeltsége sem teszi szükségessé a jelentős mértékű kockázatvállalást, ezért a nyereséges működésre és a kockázat minimalizálására törekednek. A gazdálkodó egységek gyenge innovációs érdekeltsége és az alkotók újító és feltaláló késztetése együttesen érvényesül, s a kettősséget, az érdekütközést jól tükrözi az ügyrendi szabályozások "díjközpontúsága". A szabályzatok például a megitélhető díjak mértéke szerint határozzák meg az elbírálói hatásköröket, nem pedig a szellemi teljesítmény, az eltérő nyereség vagy megtakarítás alapján. Nem aszerint szabályoznak tehát, hogy "mit hoz" a szellemi termék a vállalatnak, hanem aszerint, hogy "mit kaphat" az alkotó. Az ilyen szemlélet hatására egy-egy kiugró megoldás esetén a legtöbb gazdálkodó egységnél nem az eredménynek örülnek - sokszor nem is igazán kíváncsiak rá - hanem a díj nagyságát vitatják az alkotótól. Az innováció élénkítése az iparjogvédelmi kultúra és aktívitás fejlesztése szorosan összefügg az irányítási rendszer folyamatban lévő korszerűsítésével, az autonóm gazdálkodás, a tulajdonosi érdekeltség, a piaci verseny feltételeinek megteremtésével. A népi ellenőrzés országos vizsgálata végezetül megállapítja: aszerint szükséges összehangolni a szabályozást, az iparjogvédelmi mechanizmust a külgazdasági stratégiával, hogy közelebb kerüljünk a fejlett országok gyakorlatához. (MTI-Press) ág/pé K. J.
1989. február 6., hétfő 14:19
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|