Rendszerváltás és az MTI

	Interjú Fodor Gáborral
---------------------- München, 1990. december 16. (SZER, Gondolatforgató) - A mikrofonnál Kasza László. Bemutatom műsorunk vendégét, Fodor Gábort, a Fidesz múlt hét végén újraválasztott választmányának tagját, országgyűlési képviselőt, a Parlament Emberi Jogi, Kisebbségi és Vallásügyi Bizottságának elnökét. Érdekelne a véleménye az elmúlt hét fontos politikai eseményéről. Attól, hogy a kormányátalakításról kérdezzem, megkímélem, mert az új lista még nem teljes és a pártnak - ezt tudjuk - az a véleménye, hogy ami eddig történt, az kevés. Nos, ezt hagyjuk akkor ennyiben Viszont van itt elég más kérdés is, például a költségvetés, amit a kormány kedden terjesztett az Országyűlés elé. A Fidesz nevében Ön, Fodor Gábor mondta el, hogy csapnivalóan rossznak tartja ezt a költségvetést és éppen ezért nem torpedózza meg. Ez egyébként egy hármas ad hoc szövetség közös álláspontja is, a Fidesz-é, az SZDSZ-é és az MSZP-é. Hogy van ez, hogy sem igent, sem nemet nem mondanak egy olyan fontos kérdésben mint a költségvetés? - Hát ez nagyon nehéz helyzet, mondhatni, hogy majdnem hogy csapda helyzetben vagyunk, hiszen valóban ez a szituáció pontosan. Az egyik oldalról ez a költségvetés. Hogyha egy normális látószögből próbáljuk nézni, egyszerűen ez a költségvetés alkalmatlan arra, hogy megoldja Magyarországnak a komoly bajait, komoly gondjait, vagy nem is az, hogy megoldja, valamilyen módon lehetőséget nyújtson arra, hogy valamiféle gazdasági kibontakozás elkezdődjön Magyarországon. Nem alkalmas rá, mert pontosan abban a logikában, abban a struktúrában építkezik, amelyben az elmúlt évek költségvetései. Tehát nem szakított a régi hagyománnyal, ez is egy ugyanolyan centralizációs, központosító költségvetés, mint amilyenek voltak az elmúlt évek ilyen típusú eredményei, tehát nem látunk semmilyen előrelépést ezen a téren. (folyt.) 1990. december 16., vasárnap
Vissza »

	- Interjú Fodor Gáborral - 1. folyt.
Ezért mondjuk azt, hogy nem tudjuk támogatni ezt a költségvetést, mert majdnem biztosak vagyunk benne, hogy ez nagyon veszélyes helyzetet fog eredményezni az országban. A másik oldalról viszont az is igaz, hogy nagyon nagy az elvárás Magyarországgal szemben, hogy legyen azért valamiféle költségvetése és azt is tudjuk, hogy olyan helyzetbe kerülhetünk, hogy egy technikai fizetésképtelenség állhat be Magyarország részéről ha januárban nekünk nincs elfogadott költségvetésünk. Ezért az az ellenzék álláspontja, hogy mi nem kívánunk egyszerűen ebben a vitában olyan energiával és olyan aktívitással résztvenni, ami lehetetlenné tenné, hogy januárban költségvetése legyen Magyarországnak. De egyszerűen ezekből az okokból kifolyólag nem is tudjuk támogatni. A helyzet olyan egyébként, ha nagyon erős szavakat akarok használni, akkor valamiféle furcsa, ilyen abszurd drámához lehetne hasonlítan, vagy rossz esetben kabaréhoz azt, ami a parlamenti bizottságokban megy. Ugyanis egyszerűen ez a hetünk van arra, hogy az általános vitában módosító indítványokat tegyenek a képviselők, vagy a bizottságok a költségvetéshez, és teljesen világos, hogy senki nem tudja igazából, hogy mi is az, ami előttünk van, mert nem elég részletezett a költségvetés. Mire mi el tudnánk benne mélyedni egy-egy bizottságban, hogy az adott bizottság területén mit is takar a költségvetés, hát az január közepe lenne. Tehát ezt mindenki érzi, hogy olyan állapotban vagyunk, ami egyszerűen felháborító és nonszensz. Nem tudunk érdemben hozzászólni a költségvetéshez. (folyt.) 1990. december 16., vasárnap
Vissza »

	- Interjú Fodor Gáborral - 2. folyt.
Végül is ezért döntöttek így az ellenzéki pártok. Ugyanis ezt mindenkinek tudnia kell, hogy ez a költségvetés olyan törvény, amit a parlament 50 százalék plusz egy fő többséggel fog elfogadni, vélhetően akkor emelkedik törvényerőre. Tehát ehhez az ellenzéki pártoknak semmilyen közreműködésére nincs szükség. Ha a kormánykoalíció stabilan áll, ezt bármikor meg tudja szavazni, tehát csak rajtuk múlik, hogy lesz-e költségvetés vagy sem. - De azért nem egyfajta, a felelősségtől való menekülés ez a magatartás, hogy se igen, se nem? - Hát nem egészen. Hiszen a költségvetés, tudjuk jól, annak idején, amikor megváltoztatták azoknak a törvényeknek a körét, amelyek Magyarországon úgynevezett kétharmados törvényekként voltak rögzítve, akkor határozott kérésre - a kormánykoalíció és az ellenzéknek a kérésére - változott meg. Az a passzus, amely a költségvetésről szólt - ugyanis előtte az is kétharmados volt -, hogy ez legyen 50 százalékos, hiszen mindig mindenütt a kormány felelőssége az, hogy milyen költségvetést terjeszt be. Ebben a helyzetben, ahol Magyarország van most, kívánatosabb lenne, hogyha egy olyan költségvetési törvényt tudnánk elfogadni, ami konszenzuson nyugszik. Ezt mindenki tudja, ez lenne az egyedüli megoldás. De hát erre egyszerűen nem tett erőfeszítéseket a kormány, hiszen úgy nem lehet konszenzusos törvényt vagy költségvetést elfogadni, hogy december elején ismerkedünk meg ezzel. Ezzel már eleve elesett ennek a lehetősége. Nincs előkészítve a vita, úgyhogy nem tudunk mit csinálni. Szerintem az ellenzék tényleg nagyfokú önmérsékletről és a sokat hangoztatott konstruktívitásról tesz tanúbizonyságot amikor azt modja, hogy egyszerűen nem kívánja szétbombázni ezt a vitát, nem kívánja húzni az időt, fogadja el a kormánykoalíció, ahogy akarja ezt a költségvetést. Legyen, ugyanis két rossz közül választhatunk és talán ez a kisebbik rossz. - Hát ezt reméljük. +++ 1990. december 16., vasárnap
Vissza »