|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az MSZP Borsod megyei szervezetének felhívása
" Meggyőződésünk, hogy a tudatos területpolitika nemzetgazdasági
szinten nem kerül több pénzbe, mint amibe a spontán folyamatok
kiváltotta helyzet (felszámolás, munkanélküliség, bűnüldözés,
egészségkárosodás) társadalmi finanszírozása. De a pozitív területi
megkülönböztetést nagyon is tudatosan és összehangoltan kell
kialakítani ahhoz, hogy az jó hatásfokkal működjön, és a
piacgazdaság megfelelő gazdasági stabilizálódást eredményezzen."
SZER, Gondolatforgató:
Interjú Fodor Gáborral
"... a költségvetés, amit
a kormány kedden terjesztett az Országyűlés elé. A Fidesz nevében
Ön, Fodor Gábor mondta el, hogy csapnivalóan rossznak tartja ezt a
költségvetést és éppen ezért nem torpedózza meg. Ez egyébként egy
hármas ad hoc szövetség közös álláspontja is, a Fidesz-é, az SZDSZ-é
és az MSZP-é. Hogy van ez, hogy sem igent, sem nemet nem mondanak
egy olyan fontos kérdésben mint a költségvetés?
- Hát ez nagyon nehéz helyzet, mondhatni, hogy majdnem hogy
csapda helyzetben vagyunk, hiszen valóban ez a szituáció pontosan.
Az egyik oldalról ez a költségvetés. Hogyha egy normális látószögből
próbáljuk nézni, egyszerűen ez a költségvetés alkalmatlan arra, hogy
megoldja Magyarországnak a komoly bajait, komoly gondjait, vagy nem
is az, hogy megoldja, valamilyen módon lehetőséget nyújtson arra,
hogy valamiféle gazdasági kibontakozás elkezdődjön Magyarországon.
"
|
|
|
|
|
|
|
Magyar belpolitika
|
------------------
München, 1990. december 16. (SZER, Világhíradó.) - Lezajlottak a magyarországi pártok országos tanácskozásai. Ebből az alkalomból vegyük szemügyre ki kivel szeretne társulni, koalícióra lépni. Szeretném, hogy ha szeretnének, s lennék valakié, lennék valakié.
Érthető, hogy a politikai pártok is vallják a költő első óhaját, szeretnék, hogy ha őket szeretnék a választók. A költő második kívánsága azonban már nem olyan természetes a pártok esetében, mert általában nem igen akarják, hogy másoké legyenek, másoktól függjenek. Nem így van ez, ha egy pártnak nincs abszolút többsége. Ez a helyzet Magyarországon és ezért a pártok szinte vágyakozva rejtett, vagy nem is olyan rejtett, vallomásokkal fordulnak egy-egy kiválasztott csoport felé.
A Magyar Szocialista Pártból jónéhányan szívesen barátkoznának a Szabademokraták Szövetségével. Egyelőre azonban ez reménytelen szerelem, mert ők visszautasítják, miként mondják, a szocialisták mosoly-offenzíváját.
A szabaddemokraták viszont nem győzik eléggé hangsúlyozni, hogy nekik igenis természetes szövetségesük a másik liberális párt, a Fidesz. A fiatal demokraták ellenben mindíg hangsúlyozzák önállóságukat és nem rejtik véka alá azt a véleményüket, hogy ők az igazi liberálisok és a szabaddemokraták csak afféle szociál-liberálisok.
A fiataloknak kétségtelenük sikerük van, mert ami nagyon is kiérezhető például a Demokrata Fórum vezetői körében, akik illő elismeréssel szólnak a Fideszről. Antall József miniszterelnök legutóbb három ízben is megdícsérte a fiatal demokratákat. A jelek szerint a Fidesz vezetői nem hallgatnak a koalíciós szirénhangokra és szívesebben eltűrnének a parlamentben egy kisebbségi kormányt, amelynek ülésről-ülésre kellene megszereznie fennmaradásához a bizalmat, magyarán szólva a szavazatokat. (folyt.)
1990. december 16., vasárnap
|
Vissza »
|
|
Magyar belpolitika - 1. folyt.
|
És az udvarlások közepette, nem is olyan csendben, megkezdődtek a válások is. Bíró Zoltán elhagyta a Magyar Demokrata Fórumot, mert az neki nem eléggé népi. Valami hasonlót mondott a Szocialista Pártból kilépett Pozsgay Imre is, ő a népi középosztályt akarja megnyerni. Némiképp talányos, hogy kiket sorolhatunk be ebbe az úgynevezett népi középosztályba, mert az a meghatározás, amelyet Pozsgay Imre ad, nem látszik egy társasadlmi réteg definiciója számára elegendőnek.
Ezt nyilatkozta Pozsgay: "az országban kialakulóban van egy erős népi középosztály, amely helyzeténél, plebejus mivoltánál, történelmi körülményeinél fogva, nem tudott világméretü kapcsolatokat kiépíteni a tőkebehozatal és a tőkemozgósítás számára." Majd hozzáteszi: "ezt a konzervatívok és a liberálisok meg tudják tenni."
Annyit szeretnék megjegyezni, hogy jómagam ismerek középosztálybeli liberálisokat, konzervatívokat, konzervatív liberálisokat, avagy más elnevezéssel nemzeti liberálisokat, de sajna ők szerkesztőségi, vagy tanári szobáikból, orvosi rendelőikből, műhelyeikből nem tudták kiépíteni világméretű kapcsolataikat a nemzetközi tőkével. De ez azért még nem elegendő, hogy a népi középosztályba soroltassanak be.
Különben sincs sok értelme ennek az újabb elválasztást sugalló megkülönböztetésnek, hogy népi középosztály, mert ez, akarva nem akarva, ellentéteket szíthat a magyar középosztályon belül, erre pedig nincs szükségünk. +++
1990. december 16., vasárnap
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|