Rendszerváltás és az MTI

	Kádár-korszak megítélése - 2. folyt.
Ha kiragadjuk az idő bonyolult összetettségéből a háború utáni éveket, azt sem fogjuk igazán megérteni hogy a Hitleri diktatúra után alig pár esztendővel, a fasizmus borzalmainak leghatározottabb elutasítása közepette miként építhetett fel nálunk Rákosi Mátyás egy vörös fasizmust, egy újabb diktaturát -, és itt sem a vezér, nem Rákosi megszállottsága a probléma, hanem hogy primitív propagandájának és politikájának voltak lelkes hívei az egyszerű embereken kívül az értelmiségiek között is. Ha nem így lett volna, nem kellett volna sokaknak bűnhödniük. 1956-ban pálfordulást csinálva megtépni magukat, majd némelyeknek emigrációba kényszerülve szinte egy életen át bizonygatni, hogy annak idején ők másként gondolták. Mert már mai fejjel valóban nehezen lehet megérteni, hogy miként lehettek Hitlernek és Sztálinnak, Rákosinak és Kádárnak hívei. De mikor egyesek vagy sokak beléptek a kommunista pártba és büszkék voltak hogy bekerültek mondjuk a Szabad Nép szerkesztőségébe vagy a Belügyminisztériumba - azok nem is a mai fejjel gondolkoztak. Ma már könnyű okosnak lenni. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy mindenki vakon követte a kommunistákat, sőt: az ország lakosságának többsége alkotta a szenvedők, a testben és lélekben megnyomorítottak táborát. Ők nagyon jól tudták, érezték, hogy mi történt hazánkkal; hogy mit jelent a zsarnokság és a megalkuvás. De azok között, akik csatlakoztak Rákosi vagy Kádár táborához, voltak, akiket a jószándék és javítani vágyás vert meg vaksággal. Mert azokról itt nem beszélek, akik szerencselovagként megültek minden lovat, és - bár nagyon jól látták: mi folyik az országban - minden meggyőződés nélkül kiszolgálták a különböző hatalmakat önérdekből, pozíciókért. Ez a jellemtelenség - sajnos elég széles - témakörébe tartozik. Viszont főképp a Kádár-korszak nem becstelen támogatóit és elkötelezett kiszolgálóit az is megtéveszthette, hogy az 1956 utáni politikai vonalvezetés jellege valóban más volt mint az 50-es évek eleje. Rákosi idejében nem ismertek csak híveket és ellenséget, vöröset és reakcióst - ennek megfelelően gyilkolták azokat, akik nem paríroztak - kegyetlenül, nyíltan. (folyt.) 1990. december 8., szombat
Vissza » Folytatásokkal »