|
|
|
|
Kádár-korszak megítélése - 1. folyt.
|
és vele az 1989-ig tartó időszak. A 60-as évek végén a 70-es évek elején évről-évre részt vettem a tiroli Alpachban rendezett európai fórumon a főiskolai heteken. Akkoriban ott lakott, illetőleg az év nagy részét Alpachban töltötte Koestler Artur. Egyik este egy vendéglőben arról beszélgetett tiroli parasztokkal - és talán egy-két városival -, hogy vajon ő, a kommunizmus lélektanának világhírű ismerője miként követhette el azt a baklövést, hogy ifjabb éveiben csatlakozott a kommunistákhoz...?
Válaszának már csak a lényegére emlékszem. Épp azon ütköztem meg hogy az írói vénákat nem nélkülöző elemzésekre kész gondolkodó nem mond mást mint a lényeget: azt, hogy aki nem élte meg ama időket az nem fogja megérteni, miért kellett kommunistának lennie.
Később aztán rájöttem: minek is mondott volna mást egy vendéglői társaságban? Különben meg valóban nehéz felidézni azt az elmúlt atmonszférát és a magunk - hát még mások - meggondolásait .
Az indulatokat sem nélkülöző indítékokat, melyek ma egészen más körülmények által befolyásolnak. A megváltozott tudás, a megváltozott látószög, más értékelések és szándékok érthetetlennek és lehetetlennek tüntetik fel tegnapi, vagy régmult politikai és világnézeti álláspontunkat éppúgy, mint azt a politikai rendszert, amelyet támogattok.
Ez természetesen nem csak Koestler Arturral volt így: nemcsak a század elején, amikor olyan kapacitások mint Lukács György vagy Varga Jenő a bolsevizmusban vélték felfedezni a tűzzel nemesítő, pusztítással megújító erőt, hanem a század közepén a sztálini perek lezajlása után - tehát a tomboló terrorizmus közepedte is.
Ha ma egyesek értetlenül állnak az előtt a tény előtt, hogy miként lehetett értelmes embernek a forradalmat eláruló Kádár János szolgálatába szegődni, akkor ajánlatos kiegészítésképpen megvizsgálni, miként lehettek hívei - és nem csak gyalogosai de mérnökei, hadvezérei, írói, filozófusai, művészei - egy olyan örültnek mint Hitler volt. Martin Heidegger - enyhén szólva - nem állt ellen a nemzetiszocializmusnak, pedig ő volt Martin Heidegger, századunk talán legnagyobb hatású filozófusa. (folyt.)
1990. december 8., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)
Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
|
|
|
|
|