Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1990 › december 08.
1989  1990
1990. október
HKSzeCsPSzoV
24252627282930
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930311234
1990. november
HKSzeCsPSzoV
2930311234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293012
3456789
1990. december
HKSzeCsPSzoV
262728293012
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31123456
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
SZER, Nyitott szemmel:

A Kádár-korszak megítélése

"A két kérdés és témacsoport összefügg egymással: hiszen ha valaki Kádárról azt tartotta, hogy a szovjetek által megszabott helyzetből megpróbálta a magyarság számára kihozni a lehető legtöbb előnyt és elhárítani számos hátrányt, akkor szinte logikusan következik ebből, hogy nem látott abban semmi elvetemültséget ha becsatlakozik a rendszer hasonló szándékú építői közé. A Kádár-rendszer megítélése összefonódik a személyes részvétel és az egyéni sors alakulásával. Ebben a században legalább ötször volt lehetősége a magyarnak rossz oldalra állni. Mellőzve a részleteket, sorsdöntő kihívást és döntési kényszert jelentett 1919-ben a Tanácsköztársaság, majd az ellenforradalom, és a két világháború közötti idő végén a hitleri borzalom."

A Kádár-korszak megítélése


--------------------------


München, 1990. december 8. (SZER, Nyitott szemmel) - Hanák Tibor
jegyzete:

    Röviddel ezelőtt még az 1956-os magyar forradalom volt a
politikai és erkölcsi vízválasztó a magyarság gondolkodásában. A
demokratikus korszak beköszöntése óta a Kádár-rendszer megítélése
kapott hasonló szerepet - ha talán nem is akkora súllyal, mint
korábban 1956. Sokan feszegetik: kinek milyen szerepe volt a
kádárizmus idején; hol állt, élvezte-e a rendszer kegyeit, milyen
szerepet vállalt a különböző ügyekben, tiszta kezű maradt-e, vagy -
önszántából és karrierizmusból - még a szükségesnél is mélyebbre
nyúlt a kloákába...

    Ezektől a kérdésektől nem független az az átfogó probléma, hogy
milyen természete volt egyáltalán a Kádár-korszaknak; hogy ezt
miként kell megítélni. El kell-e fogadni történelmi
szükségészerűségnek, a lehető legkisebb rossznak, vagy az akkori
adottságokban az egyáltalán lehetséges, legjobb politikai
változatnak...? Egyesek - bizonyára nem személyes motívumok nélkül -
mentegetik Kádár Jánost és munkatársait. Úgy állítják be: még
örülhet a magyarság, hoggy nem kapott a nyakába egy bosszúálló vagy
szélsőségre hajló kommunista politikust. Mások viszont
elmarasztalják Kádárt, nem csak az 1956 utáni megtorlásokért, hanem
azokért a gazdasági és morális állapotokért is melyeket maga mögött
hagyott - tehát azért a súlyos örökségért melyekkel jelenleg is
küszködünk.

    A két kérdés és témacsoport összefügg egymással: hiszen ha
valaki Kádárról azt tartotta, hogy a szovjetek által megszabott
helyzetből megpróbálta a magyarság számára kihozni a lehető legtöbb
előnyt és elhárítani számos hátrányt, akkor szinte logikusan
következik ebből, hogy nem látott abban semmi elvetemültséget ha
becsatlakozik a rendszer hasonló szándékú építői közé. A
Kádár-rendszer megítélése összefonódik a személyes részvétel és az
egyéni sors alakulásával.

    Ebben a században legalább ötször volt lehetősége a magyarnak
rossz oldalra állni. Mellőzve a részleteket, sorsdöntő kihívást és
döntési kényszert jelentett 1919-ben a Tanácsköztársaság, majd az
ellenforradalom, és a két világháború közötti idő végén a hitleri
borzalom. (folyt.)



1990. december 8., szombat


Vissza »


Kádár-korszak megítélése - 1. folyt.


és vele az 1989-ig tartó időszak. A 60-as évek végén a 70-es évek
elején évről-évre részt vettem a tiroli Alpachban rendezett európai
fórumon a főiskolai heteken. Akkoriban ott lakott, illetőleg az év
nagy részét Alpachban töltötte Koestler Artur. Egyik este egy
vendéglőben arról beszélgetett tiroli parasztokkal - és talán
egy-két városival -, hogy vajon ő, a kommunizmus lélektanának
világhírű ismerője miként követhette el azt a baklövést, hogy ifjabb
éveiben csatlakozott a kommunistákhoz...?

    Válaszának már csak a lényegére emlékszem. Épp azon ütköztem meg
hogy az írói vénákat nem nélkülöző elemzésekre kész gondolkodó nem
mond mást mint a lényeget: azt, hogy aki nem élte meg ama időket az
nem fogja megérteni, miért kellett kommunistának lennie.

    Később aztán rájöttem: minek is mondott volna mást egy vendéglői
társaságban? Különben meg valóban nehéz felidézni azt az elmúlt
atmonszférát és a magunk - hát még mások
- meggondolásait
.

    Az indulatokat sem nélkülöző indítékokat, melyek ma egészen más
körülmények által befolyásolnak. A megváltozott tudás, a
megváltozott látószög, más értékelések és szándékok érthetetlennek
és lehetetlennek tüntetik fel tegnapi, vagy régmult politikai és
világnézeti álláspontunkat éppúgy, mint azt a politikai rendszert,
amelyet támogattok.

    Ez természetesen nem csak Koestler Arturral volt így: nemcsak a
század elején, amikor olyan kapacitások mint Lukács György vagy
Varga Jenő a bolsevizmusban vélték felfedezni a tűzzel nemesítő,
pusztítással megújító erőt, hanem a század közepén a sztálini perek
lezajlása után - tehát a tomboló terrorizmus közepedte is.

    Ha ma egyesek értetlenül állnak az előtt a tény előtt, hogy
miként lehetett értelmes embernek a forradalmat eláruló Kádár János
szolgálatába szegődni, akkor ajánlatos kiegészítésképpen
megvizsgálni, miként lehettek hívei - és nem csak gyalogosai de
mérnökei, hadvezérei, írói, filozófusai, művészei
- egy olyan
örültnek mint Hitler volt. Martin Heidegger - enyhén szólva - nem
állt ellen a nemzetiszocializmusnak, pedig ő volt Martin Heidegger,
századunk talán legnagyobb hatású filozófusa. (folyt.)



1990. december 8., szombat


Vissza »


Kádár-korszak megítélése - 2. folyt.


Ha kiragadjuk az idő bonyolult összetettségéből a háború utáni
éveket, azt sem fogjuk igazán megérteni hogy a Hitleri diktatúra
után alig pár esztendővel, a fasizmus borzalmainak leghatározottabb
elutasítása közepette miként építhetett fel nálunk Rákosi Mátyás egy
vörös fasizmust, egy újabb diktaturát -, és itt sem a vezér, nem
Rákosi megszállottsága a probléma, hanem hogy primitív
propagandájának és politikájának voltak lelkes hívei az egyszerű
embereken kívül az értelmiségiek között is. Ha nem így lett volna,
nem kellett volna sokaknak bűnhödniük. 1956-ban pálfordulást
csinálva megtépni magukat, majd némelyeknek emigrációba kényszerülve
szinte egy életen át bizonygatni, hogy annak idején ők másként
gondolták. Mert már mai fejjel valóban nehezen lehet megérteni, hogy
miként lehettek Hitlernek és Sztálinnak, Rákosinak és Kádárnak
hívei. De mikor egyesek vagy sokak beléptek a kommunista pártba és
büszkék voltak hogy bekerültek mondjuk a Szabad Nép szerkesztőségébe
vagy a Belügyminisztériumba - azok nem is a mai fejjel gondolkoztak.
Ma már könnyű okosnak lenni.

    Ezzel nem azt akarom mondani, hogy mindenki vakon követte a
kommunistákat, sőt: az ország lakosságának többsége alkotta a
szenvedők, a testben és lélekben megnyomorítottak táborát. Ők nagyon
jól tudták, érezték, hogy mi történt hazánkkal; hogy mit jelent a
zsarnokság és a megalkuvás. De azok között, akik csatlakoztak Rákosi
vagy Kádár táborához, voltak, akiket a jószándék és javítani vágyás
vert meg vaksággal. Mert azokról itt nem beszélek, akik
szerencselovagként megültek minden lovat, és - bár nagyon jól
látták: mi folyik az országban - minden meggyőződés nélkül
kiszolgálták a különböző hatalmakat önérdekből, pozíciókért. Ez a
jellemtelenség - sajnos elég széles - témakörébe tartozik.

    Viszont főképp a Kádár-korszak nem becstelen támogatóit és
elkötelezett kiszolgálóit az is megtéveszthette, hogy az 1956 utáni
politikai vonalvezetés jellege valóban más volt mint az 50-es évek
eleje. Rákosi idejében nem ismertek csak híveket és ellenséget,
vöröset és reakcióst - ennek megfelelően gyilkolták azokat, akik nem
paríroztak - kegyetlenül, nyíltan. (folyt.)



1990. december 8., szombat


Vissza »


A Kádár-korszak megítélése - 3. folyt.


Ezzel szemben a Kádár-korszak a ködöket választotta. Az
átláthatatlanságot és a többértelműséget: általában nem a kiáltó
hazugságot hanem az alkalmazkodó hazudozást, a villódzó látszatokat,
a demokrácia nélküli végtelen demokratizálást, a változás nélküli
reformokat és egyéb ellentmondásokat. Ez elkábította a lakosság egy
részét, és olyannyira megtörte erejét hogy félteni kezdte a 70-es
évek végén nyíltan előlépett ellenzéktől azt a langyos, iszapos
közeget, melyet végeredményben joggal érzett kedvezőbbnek mint
Rákosiék terrorizmusát.

    Mármost: ha a lakosság nagy része nem látta át, vagy épp nem
akarta tudomásul venni a Kádár-rendszer felülete mögött meghúzódó
zsarnokságot, és amíg a nyugati magyarság köreiben is bedőltek
egyesek az andalító hangoknak, akkor hogyan lehetne vagy lehetett
volna elvárni a becsvágytól fűtött pályakezdőktől, hogy biztos
érzékkel ismerjék fel a rendszer egyedül számító politikai lényegét?
Nem volt érdekük, hogy biztos érzékkel rendelkezzenek, hogy
lássanak.

    A Kádár-korszak megítélését megnehezítik személyes emlékek,
melyek következtében nem úgy nézünk ezekre az évekre, mint egy
rajtunk kívülálló, objektív folyamatra. A kádári politika kérdése
érint bennünket: saját egykori szerepünket, lelkiismeretünket.
Vagyis: nem kis mértékben önmagunk vizsgálatára, magunkbanézésre
kényszerülünk ha ez a kérdés felmerül.

    Hogy azonban nem értjük az elmúlt rendszer működését, illúzióit
és hatását - voltaképp a történelem sodra. A múltat soha nem értjük
igazán. Saját múltunkon is csodálkozunk. Ma már nem értjük: hogyan
is történhetett meg - többek között ezért is kell újraírni
nemzedékről-nemzedékre a történelmet - vagyis megmagyarázni,
érthetővé tenni az érthetetlent. +++



1990. december 8., szombat


Vissza »

Partnereink
Dokumentumok
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB11BUD