|
|
 |
|
 |
Amire az SZDSZ szerint koncentrálni kell a jövőben
|
--------------------------------------------------
Washington, 1990. december 5. (Amerika Hangja, Esti híradó,
Szénási Sándor) - A bozótharcnak vége - jelenti a Népszabadság a hét
végi SZDSZ kongresszusról, jelezve, hogy a szabaddemokraták a
jövőben nem óhajtanak belemenni minden csip-csup politikai vitába,
és főleg nem óhajtanak a korábbi hangnemben vitázni. Olyan
hangnemben, mint ami már lassan tönkretette a közvélemény előtt a
parlament presztizsét. A feladatok, amelyek az ország és a kormány
előtt állnak, túlságosan súlyosak ahhoz, hogy az erők
szétforgácsolódjanak értelmetlen napi harcokban - így a kommentár.
Persze kettőn áll a vásár, sőt nem is kettőn, sok-sok szereplőn
áll a vásár, hiszen részben a kormánykoalíción belül, de magában az
MDF-ben is még léteznek irányzatok, amelyek egyelőre nem sok jelét
adják a békülékenységnek.
Csengey Dénes a hét végén nyilatkozva a televíziónak
kijelentette: nem fogadja el, hogy a taxisblokád fölött ilyen
egyszerűen napirendre térjenek. A bűnösöket meg kell találni, mondta
az MDF képviselője, nyilvánvalóvá kell tenni vétküket, és majd
azután jöhet a köztársasági elnök amnesztiája. Csengey szerint
ugyanis most úgy tűnik, mintha a blokád szervezői adtak volna
amnesztiát a kormánynak, a dolognak pedig fordítva kell állnia.
(folyt.)
1990. december 5., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- SZDSZ - 1. folyt.
|
A riporter hiába emlékeztette az író-politikust arra, hogy maga a
kormányfő jelentette ki, nem kívánja bűn és bűnhődés kérdését
firtatni, az MDF elnökségének jelenlegi tagját ez a tény nem látszik
meghatni. Erkölcsi csapást kívánna mérni azokra, akik a
törvényellenes tüntetést megszervezték, nehogy azt bárki is
precedensnek tekinthesse a nyilvánvalóan válságokkal fenyegető
jövőre nézve.
Egyszóval hol úgy tűnik, mintha minden régi rossz vita menne
tovább a maga kerékvágásában, a megszokott konfliktust keltő
hangnemben; hol úgy tűnik, kialakulóban van a megegyezésnek az a
minimuma, amelyet az SZDSZ ismét megválasztott elnöke, Kis János is
hangsúlyozott. Szerinte ez a liberális minimum magában foglalná azt,
hogy a hit, a világnézet, az életstílus kérdései végérvényesen
tartozzanak a magánélet szférájába. Az állam hagyjon fel a sajtó
irányításának szándékával, vezessék be gyorsan és következetesen a
magántulajdonú piacgazdaságot, és hogy a kormány ne halogassa tovább
a népszerűtlen, ám elkerülhetetlen gazdasági döntéseket.
Ez tehát az SZDSZ ajánlata, amelyre válaszok persze születnek
majd, érvényes választ azonban csak az MDF országos kongresszusa
adhat, amelyen eldől, melyik irányzat erősödik meg, és ez ügyben még
nyilván nagy viták lesznek.
Az ellenzék legnagyobb pártjának hét végi kongresszusán
egyébként meglepően kevés szenzáció történt, különösen azután, hogy
az egyik ügyvivő komoly bírálatban részesítette a vezetést. Nem
következett be szakadás, még a bíráló ügyvivő, Mécs Imre is újra
bekerült a vezető 11-be. (folyt.)
1990. december 5., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- SZDSZ - 3. folyt.
|
Ezek a nézetek mind együtt összezárva maradtak különösebb
tisztázás, és főleg a választó vonalak különösebb meghúzása nélkül,
ami azt jelenti: a párt egyelőre nem tartja fontosnak, hogy ezeket a
vitákat eldöntse, illetve úgy véli, másra kell koncentrálni.
Például: az ország sorsát eldöntő, válságos kihívásokkal terhes új
esztendőre, és arra, hogy a lehetséges mértékben működjenek együtt a
kormánypártok és az ellenzékkel. +++
1990. december 5., szerda
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|