|
|
|
|
A lakitelki ügyről - jogi érvekkel (1. rész)
(OS)
|
1990. december 5., szerda - Az 1971. évi I. törvény szerint a tanácsok, azok végrehajtó bizottságai és a végrehajtó bizottságok szakigazgatási szervei - mint a tanácsi szervek - önálló jogi személyek. Ez azt jelenti, hogy szerződéseket és így munkaszerződéseket is a közszolgálati dolgozókkal e szervek köthettek, munkáltatónak munkajogi szempontóbl tehát e szervek minősültek.
Az 1990. évi LXV. törvény 103. és 105. paragrafusa kimondja, hogy a tanácsok az önkormányzati képviselőtestületek megalakulásával megszünnek. E törvény I. paragrafusa (5) bekezdésének a; pontja szerint a helyi önkormányzat a törvény keretei között önállóan alakíthatja szervezetét. A törvényes kereteket a szervezetre nézve a törvény 9. paragrafusának (2) bekezdése tartalmazza, amely szerint az önkormányzati feladatokat a képviselőtestület és szervei - a polgármester, a képviselőtestület bizottságai, a képviselőtestület hivatala (polgármesteri hivatal) - végzik.
Az előbbi citátumokból az következik, hogy az önkormányzatok szervezete nem azonos a tanácsok megszünt szervezetével, azzal még párhuzamba sem állítható. Még feltünőbb a különbség, ha összevetjük a tanácsi szerveknek az 1971. évi I. törvényben meghatározott feladatait és kapcsolatrendszerét az önkormányzatoknak az 1990. évi LXV. törvényben meghatározott feladatkörével és kapcsolatrendszerével.
Következik az előbbiekből továbbá az is, hogy a korábbi munkaszerződéseket megkötő munkáltatók megszüntek, s így a munkaszerződések is megszüntek volna, ha az önkormányzati törvény nem rendelkezett volna a jogutódlásról. Az önkormányzati törvénynek a jogutódlásról rendelkező passzusa azonban azt jelenti, hogy e munkaszerződések érvényben maradtak, s így a lakitelki képviselőtestület döntését a munkajog szempontjából kell megítélni.
Az önkormányzati törvény (a már többször említett 1990. évi LXV. törvény) 35. paragrafusa (2) bekezdésének e; pontja szerint a polgármester ,,... kinevezi a hivatal dolgozóit és gyakorolja a munkáltatói jogokat...,,. Ebből az is következik, hogy az önkormányzati testület határozatának visszavonása vagy megsemmisítése ellenére is hatályos marad a felmondás, mert az a polgármester jogkörébe tartozik. A képviselőtestület csak kezdeményező volt, a felmondás mint munkáltatói döntés a polgármester döntése. Más kérdés, hogy a polgármester a képviselőtestület határozatát köteles végrehajtani, a határozat esetleges hatálytalanítása azonban nem fogja automatikusan hatálytalanítani a felmondásokat. (folyt. köv.)
1990. december 5., szerda 15:20
|
Vissza »
|
|
A lakitelki ügyről - jogi érvekkel (2. rész)
(OS)
|
A felmondásokra tehát a lakitelki polgármesternek törvényes hatásköre volt és van. A felmondás indoka, nevezetesen az, hogy a régi tanácsi szervezet megszünt és az új önkormányzat új szervezetet épít ki, az idézett törvényi rendelkezésekből is láthatóan valós.
A felmondási ok egyeben alapos is. A munkaügyi bíráskodás gyakorlata szerint még az ennél a szervezeti váltásnál csekélyebb belső átszervezés is alapos felmondási oknak minősül, olyannyira, hogy például ezért nem minősítette senki törvényellenesnek Horváth Ede eljárását, amikor jogutódként százszámra bocsátotta el a megszünt budapesti gyár munkásait.
Az 1967. évi II. törvény (a Munka Törvénykönyve) 26. paragrafusának (1) bekezdése így szól: ,,A határozatlan időre létesített munkaviszonyt felmondással mind a munkáltató, mind a dolgozó bármikor megszüntetheti.,, A felmondást a (2) bekezdés szerint írásban kell közölni és abból a felmondás okának világosan ki kell tünnie. E rendelkezéseket a lakitelki polgármester betartotta.
Alaptalan a Bács-Kiskun Megyei Tanács szakértőjének álláspontja. Az általa említett 38/1973. (XII.27.) MT. számú rendelet nem vonatkozik az önkormányzatokra. A rendelet 2. paragrafusának (1) bekezdése ugyanis így szól: ,,E rendelet hatálya kiterjed... a fővárosi, a megyei, a helyi tanácsok és ezek végrehajtó bizottságainak szakigazgatási szervei... dolgozóira.,,
Valótlan az az állítás, hogy e rendelet szerint ,,a felmondásról a szakszervezettel egyetértésben lehet csak dönteni.,, A rendelet 3. paragrafusa mindössze azt írja elő, hogy az államigazgatási szerv szakszervezeti szerve titkárának, illetve vezető beosztásu dolgozó esetében a munkahelyi demokrácia állásfoglalásra jogosult fórumának véleményét ki kell kérni. A vélemény azonban a döntéshozót nem köti. A szakszervezeti véleményezési és egyetértési jogkör összetévesztése munkajogi vizsgákon többnyire súlyos következményekkel járt a joghallgatók számára.
Miután az önkormányzatoknál a törvény szerint a rendeletben megjelölt szervek nem léteznek, így e szervek véleményének kikérése eleve lehetetlen is volna. A pártállami tanácsrendszerre vonatkozó rendeletek nem ültethetők át az önkormányzati rendszerre, ez sértené az önkormányzati elvet, de magát az alkotmányt és az önkormányzati törvényt is. Megjegyzendő azonban, hogy még e rendelet II. paragrafusa (1) bekezdésének a/ pontja is kiemelt felmondási okként jelöli meg az államigazgatási szerv megszünését. Azt az esetet, amiről Lakitelken is szó van. (folyt. köv.)
1990. december 5., szerda 15:25
|
Vissza »
|
|
A lakitelki ügyről - jogérvekkel (3. rész)
(OS)
|
Alaptalan az 1990. november 22-én kihírdetett 1990. évi LXXXIII. törvényre történő hivatkozás is. Ez a törvény a lakitelki döntés meghozatalának idején, 1990. november 19-én nem volt hatályban, mert a törvény 14. paragrafusának (1) bekezdése úgy rendelkezett, hogy ,,Ez a törvény kihirdetése napján lép hatályba.
Ugyanakkor ez a törvény csak a vb. titkárok tekintetében tartalmaz - és csak az új hatáskörök törvényes megállapításáig terjedő átmeneti időre - munkajogilag is értékelhető rendelkezéseket, összhangban az önkormányzati törvénnyel.
A döntőbizottság és a bíróság a felmondások miatt esetleg meginduló munkaügyi vitákban mindössze azt vizsgálhatja, hogy a felmondási ok valós és alapos ok volt-e. Az előbbiekbők látható, hogy a felmondási ok e két követelménynek megfelel. A bíróság tehát nem tehet mást, mint szentesíti a lakitelki döntést, kivéve ha az az MT. V. 22. paragrafusában meghatározott időbeli korlátokba ütközött. Ám erre eddig adat nem merült fel.
Az itt leírtak a lakitelki döntés jogszerűségét bizonyítják a tételes jog alapján. Azok akik a lakitelki képviselőtestületet sértve törvényellenességről beszéltek, mindeddig nem jelölték meg tételesen, melyik törvény, melyik szakaszába ütközik a döntés. Nem is tehették, mert nincs ilyen.
Az MDF jogi bizottságának állásfoglalása e gondolatmeneten alapszik. Az állásfoglalás november 23-án az MDF elnöksége számára készült, a bizottságot senki nem befolyásolta véleménye kialakításában. Ezt - kollégáim nevében is kijelenthetem - vissza is utasítottuk volna. Az állásfoglalást magunk kezdeményeztük, reagálva a nyilvánosságot kapott ügyre. A lakitelki döntés időszerűségével és politikumával bizottságunk nem foglalkozott, az kompetenciánkon kívül esett.
Dr. Tallós Emil az MDF jogi bizottságának ügyvivője
(OS)
1990. december 5., szerda 15:29
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|