Rendszerváltás és az MTI

	A hét kérdése: mi az igazi ára a közel-keleti konferenciának?
1990. december 7. péntek (MTI-Panoráma) - Lehet, hogy végül mégis a túszoknak lesz köszönhető az Öböl-háború elkerülése. Szaddám Huszein ,,jóindulatának,, váratlan megnyilvánulása, azaz a külföldi túszok elengedésének bejelentése, meglepte a világot. A bagdadi hírt értékelő kommentárok ezt a lépést azonnal összefüggésbe hozták egy másik meglepetéssel: azzal, hogy az Egyesült Államok jelezte, hajlandó változtatni eddigi álláspontján és kész elfogadni, hogy egy nemzetközi konferencián vitassák meg az Izrael által megszállt arab területek problémáját. A két bejelentés összekapcsolása érthető, hiszen Szaddám Huszein már régóta hangoztatta, hogy csak abban az esetben kész a lerohant Kuvait sorsáról tárgyalni, ha ezzel a kérdéssel együtt napirendre kerül minden közel-keleti baj, de ezek közül is főként a megszállt arab területeke ügye. A Kuvait felszabadításában vezérszerepet vállaló Egyesült Államok rögtön leszögezte, hogy a két kérdést nem lehet összekapcsolni. A dél-amerikai körúton lévő George Bush nagyon mértéktartóan nyilatkozott a túszok kiszabadulását illetően, s azt hangsúlyozta, hogy a külföldiek esetleges elengedésével Irak csak a Biztonsági Tanács határozatainak egyik követelését hajtja végre. Szaddám Huszeinnek feltételek nélkül ki kell vonnia csapatait Kuvaitból, ahol helyre kell állítani az invázió elötti rendszert. Bush álláspontját azonnal magáévá tette Washington minden szövetségese. Azt azonban egyetlen politikai elemző sem hiszi, hogy Szaddám Huszeint a Biztonsági Tanácsnak az az emlékezetes döntése bírta jobb belátásra, amelyben a testület szabad jelzést adott a katonai erő alkalmazására, ha Irak január 15-ig nem vonul ki Kuvaitból. Az irakiak is nagyon jól tudják, hogy a háború megindítása olyan súlyos döntés lenne, amelyet nagyon szívesen elkerülne Washington és a világ. A BT öt tagállama már értésre adta, hogy Iraknak nem kell támadástól tartania, ha enged. Sőt, az is kiszivárgott, hogy bizonyos, Kuvaittal szembeni területi igényét is hajlandóak figyelembe venni. Az iraki elnöknek azonban ez a két igéret nem elegendő. A kuvaiti kalandból csak akkor kerülhet ki érzékeny tekintély veszteség nélkül hosszabb távon, ha az arab világnak bizonyítani tudja: Kuvait lerohanása nem kalandor akció volt, hanem olyan határozott és bátor lépés, amellyel elérte, hogy az arabok számára kedvező fejlemény történt a szinte teljesen megoldhatatlannak látszó arab-izraeli konfliktusban.+++ Gózon István, MTI-Panoráma 1990. december 7., péntek 11:37
Vissza »