|
|
|
|
Magyar-román viszony
|
--------------------
Washington, 1990. december 6. (Amerika Hangja, Esti híradó, Szénási Sándor) - Bár nem sok remény van arra, ha meg is tartják, komoly eredményeket hozhat egy Göncz-Iliescu találkozó, figyelembe véve azt, hogy Románia és Magyarország között az utóbbi időben ismét nyilatkozat-háború dúl. Részben az említett találkozó időzítése körül, részben pedig amiatt, hogy a két ország merőben másként értelmezi a kisebbségi jogokat.
Budapest a romániai magyarság egyéni és kollektív jogai mellett tör lándzsát, a bukaresti vezetés pedig ez utóbbit nem ismeri el, sőt ez szerinte nem is következik Helsinki szelleméből sem, amelynek megsértéséről egyébként most egy új magyar külügyminisztériumi állásfoglalás is szól. Hozzá kell tenni olyan általános rangú országokat és kormányokat meg nem nevezve, hogy világos: a magyar kormány úgy akar e pillanatban tiltakozni bizonyos negatív jelenségekkel szemben, hogy közben ne élezze a meglévő feszültségeket. Feszültség pedig bőven van.
Legutóbb a szlovák miniszterelnök kifogásolta egy szlovákiai magyar lapnak adott nyilatkozatában , hogy Budapest fenn kívánja tartani magának a bírói szerepkört az ottani magyarsággal kapcsolatban, holott a szlovákiai magyarság ügye kizárólagos szlovák belügy. Bukarest pedig jegyzékben vádolta beavatkozással a magyar politikát, éppen azokban a napokban, amikor Gyulafehérváron megünnepelték Erdély és Románia egyesülését.
A bukaresti jegyzék beleillik abba a vonulatba, amelyet a párizsi Liberation nevű lap is észrevett és kifogásolt, hogy tudniillik a román vezetés mintha élére állna a nacionalista tendenciáknak. Ilyen hangnemet ütött meg Iliescu elnök Gyulafehérváron, és ilyen hangnem miatt figyelmeztették a román miniszterelnököt a szovjetek, mert hogy ő állítólag Moldávia függetlenségét követelte volna. Később azonban közölte, hogy pusztán fordítási hibáról lehet szó, a helyes megfogalmazás a szuverenitásról szólt. (folyt.)
1990. december 6., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Magyar-román viszony - 1. folyt.
|
Nos, a folyamat újabb állomása, hogy Romániában szenátusi vizsgálatot kezdeményeztek Tőkés László nagyváradi püspök ellen, akit autóbalesete után hánapokig gyógykezeltek Magyarországon, és akit azzal vádolnak, hogy eközben Romániát súlyosan sértő kijelentéseket tett a sajtóban. A román rádió ezt a hírt többször is elismételte.
A vádemelési indítvány kezdeményezője a hatalmon lévő Nemzeti Megmentési Front szenátusi csoportjának vezetőjétől érkezett, ami azt mutatja ismét - akárcsak Gyulafehérváron -, hogy a román vezetés egyre határozottabban közeledik a magyarellenes nacionalista körökhöz, nyilván nagyobb népszerűséget remélvén.
Mindez - nemcsak a szlovák példa miatt - nem pusztán romániai jelenség. Magyarországnak szembe kell néznie azzal, hogy fokozott magyarellenesség érvényesül Jugoszláviában is, ahol a választások előtt már megjelentek a mamgyar érdekvédelmi szervezetet gúnyoló karikatúrák és cikkek, azt firtatván, vajon ki állhat a szervezet jögött? A válasz: nyilván Budapest, illetve azok a jugoszláviai politikai körök, akik a magyar ügy felkarolásával tulajdonképpen a szerb érdekeket óhajtnák csorbítani.
A nacionalizmus parázslik a térségben, Kelet-Közép-Európában, és nem tudni, mikor lobban lángra. A gazdasági adatokat ismerve nincsen messze ez az idő.
A remélt gyors átmenetben, a polgári jóléti társadalomban már senki sem hisz. A hatalmon levő erők gyengék, és gyengeségük miatt folyton tovább osztódnak, de gyenge az ellenzék is. Ha egyáltalán egy szóval meghatározhatók azok a csoportok és pártok, amelyek pillanatnyilag a barrikád túlsó oldalán állnak. Csehszlovákiában például, amelyet a legkiegyensúlyozottabb országnak ismernek, három kormány is küzd egymással: a szövetségi, a cseh és a szlovák, és ebben a harcban a kisebbségek ügye politikai eszköz. A vitákban tehát sohasem arról van szó, mint ami a felszínen látszik. (folyt.)
1990. december 6., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Magyar-román viszony - 2. folyt.
|
Románia egyre reménytelenebbül süllyed a gazdasági mocsárba, a hatalom megosztott, legitimitása kétséges, ezért a nemzeti kérdések felé menekül. Moldávia ügyét dobja be a köztudatba, vagy éppen Erdély kérdését. Nemzetközi síkon pedig a legutóbbi hetekben ellentámadásba ment át Magyarországgal kapcsolatosan. A Ceausescu-korszak vége ugyanis a magyar kormány erőfeszítései miatt a nemzetiségi jogok kezelésének botrányává is vált Európában és Románia image-a akkor fekete lett.
A román kormány most azzal próbál megítélésén javítani, hogy azt bizonygatja minden lehetséges fórumon, hogy voltaképpen Budapest az, amely nem tartja tiszteletben kisebbsége jogait. Ehhez képest Romániában a magyarok fényesen élnek.
Jugoszláviában öt perccel a széthullás, vagy éppen egy katonai diktatúra előtt minden nemzet a lehető legtöbbet szertné kisajtolni magának abból a roncsból, amivé a szövetségi rendszer vált. És ebben minden kisebbségi jog követelése csak zavaró tényező.
Végül Magyarországon a katasztrofális 1991-es esztendő is sokkal inkább felszínre hozza majd a retrográd nacionalista erőket. Így áll tehát a helyzet 1990. karácsonya előtt, amikor is a szakértők nyíltan beszélnek arról, hogy a válság könnyen hozhat Kelet-Európában jobboldali diktatúrákat, amelyek szükségképpen harcias és nagyon nemzeti ruhába bújt uralmak lennének, a belső indulatokat a szomszédok ellen fordító hatalmi berendezkedések.
A szovjet válság gyorsíthatja ezt a folyamatot, amelyben eddig meg kellett gondolni, ki mit beszél és mit cselekszik, mert a volt kis szocialista országok gazdaságilag, de főleg energiaügyekben nagyon is függtek Moszkvától. Ha Moszkva azonban nem szállít és nem vásárol mert nem tud, akkor ez a fegyelmező erő is elveszik, és akkor jöhet az "aki bírja marja" elve, az eddiginél sokkal nyíltabban. +++
1990. december 6., csütörtök
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|