|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Kárpótlási Hivatal közleménye
"Felmérés céljából adatlapok készültek
azok részére, akik - a 34/1990 (III. 28.) sz. Országgyűlési
Határozatban foglaltak szerint - az 1938 és 1945 közötti időszakban
faji, vagy nemzetiségi hovatartozásuk, nácizmus elleni magatartásuk
miatt szenvedtek sérelmet. Az érdekeltek az adatlapot a Kárpótlási
Hivatal ügyfélszolgálatánál (Budapest, VII. Kürt u. 6.), a Magyar
Izraeliták Országos Képviselete (Budapest, VII. Síp u. 12. sz.
alatti) székházának portáján, a Nácizmus Üldözöttei Bizottságánál
(Budapest, V. Szabadság tér 16.), továbbá a Munkaszolgálatosok
Országos Egyesületének Szombathelyen, Kaposváron, Szegeden,
Debrecenben, Miskolcon, Salgótarjánban, Pécsen és Nyíregyházán
működő tagozatainál vehetik át.
"
Amerika Hangja, Esti Világhíradó:
Interjú Teller Edével
"1990 egy
egészen különös év volt sok meglepetéssel, sok kihívással, sok
nehézséggel és lehetőséggel. Ami talán a figyelmet most eltereli
Magyarországról, vagy Kelet-Európáról Amerikában az legalább annyira
az orosz helyzet, mint a helyzet Irakban.
Ami Oroszországban történik, az egy nagy változás, ami a lehető
legközvetlenebb formában befolyásolja Amerika jövőjét és a világ
jövőjét. Egy óriási birodalom feloszlásban van. Talán egy teljesen
mélyreható változásban van, talán visszaesik valamilyen formájú
diktatúrába. Hogy az emberek zömének - például Amerikában - ez jár
az eszében, az egész világos.
"
|
|
|
|
|
|
|
Az Országgyűlés keddi munkanapja (1. rész)
|
1990. december 4., kedd - Az Országgyűlés keddi munkanapján
a kormány három újabb törvényjavaslatot nyújtott be - sürgős
tárgyalást kérve - a Parlamentnek. A plénum az érdemi viták
megkezdése előtt, a határozatképesség határán (56 százalékos
részvétellel) úgy döntött, hogy ezeket az előterjesztéseket - a
családi pótlékról szóló törvény módosítását, az Állami
Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról szóló
törvényjavaslatot, illetve a megyei (fővárosi) földművelésügyi
hivatal létesítéséről és egyes hatáskört megállapító jogszabályi
rendelkezések módosításáról szóló törvényjavaslatot - sürgősséggel
napirendjére tűzi. Szabad György bejelentette, hogy a kormány
benyujtotta az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló
törvényjavaslatot is, ennek azonban nem kérte sürgős tárgyalását.
Közölte azt is, hogy az Országgyűléshez megérkezett a Magyar Nemzeti
Bank tájékoztatója az 1991. évi pénz- és hitelpolitikai
irányelvekről.
Ezt követően - az elfogadott napirendnek megfelelően - a képviselőház folytatta a hétfőn este félbeszakadt vitát a Központi Műszaki Fejlesztési Alap módosítására vonatkozó törvényjavaslatról. Az általános vitában mindössze ketten kértek szót. Békesi László (MSZP) egyebek között azt kifogásolta, hogy a képviselők immár a kormány két javaslatát is ismerik, s nem tudni, melyik mellett tart ki. A szocialista párti frakció véleményét tolmácsolva kijelentette: az alapok megszokott működtetésére egy esztendeig még nyilvánvalóan szükség lesz. Amennyiben oldódik az állami vállalatok és az állami tulajdon dominanciája, az egész konstrukció megváltoztatására lehetőség nyílik. Csépe Béla (KDNP) annak a véleményének adott hangot, hogy az ilyen és ehhez hasonló alapok felhasználása elég pazarló, ezért ,,oda kell figyelni,,, hogy a pénzek valóban a jövőt szolgálják. Az elnöklő Szabad György az általános vitát - több jelentkező nem lévén - lezárta. A plénum a részletes vitát későbbi ülésén folytatja.
A képviselők ezután - a Házbizottság javaslatát megszívlelve - úgy döntöttek, hogy a vállalkozási nyereségadóról, az általános forgalmiadóról, valamint a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényjavaslat általános vitáját együttesen folytatják le. A már korábban kialakított munkarend szerint, először az egyes pártok képviselőcsoportjainak vezérszónokai kapták meg a lehetőséget, hogy kifejtsék véleményüket az adónemekről. (folyt.köv.)
1990. december 4., kedd 12:55
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlés keddi munkanapja (2. rész)
|
A kormányzópárt nevében Kónya Imre, az MDF frakcióvezetője arra kérte a képviselőket, hogy csak megvalósítható, átgondolt javaslatokkal pontosítsák a beterjesztett törvénytervezeteket, hogy azokról minél hamarabb, még az év vége előtt dönthessen a plénum. Ezt nyilvánvalóan azért bocsátotta előre, mert utóbb megfogalmazott véleménye szerint az adótörvények tárgyalása csábító lehetőséget kínál olyan népszerű javaslatok előterjesztésére, amelyek csupán egy-egy réteg érdekeit képviselik, s további társadalmi konfliktusokat idéznének elő. A képviselő a jelenlegi adórendszer kritikáját megfogalmazva, azt alkalmatlannak tartotta arra, hogy egy fejlett gazdaság működését szabályozza. Az MDF programjára utalva emlékeztetett: a demokrata fórum az adórendszer gyökeres átalakítását szorgalmazza a szociális piacgazdaság megteremtésével. Ez utóbbi során az MDF figyelemmel kíván lenni a társadalom tűrőképességére, nem sokkhatásokkal akarja előídézni a változást. Az adórendszer átalakítása, összhangba hozásaa modern gazdasággal, tehát elengedhetetlen, ám csak akkor lehet ezt megtenni, ha világosan látni minden lépés következményét.
Kónya Imre elképzelhetőnek tartotta a gazdaság élénkítését az adóterhek csökkentésével, a gyökeres átalakítással azonban még várni kell. Az adószerkezeten belül is lehetséges a változás, de csak hároméves távlatban - fűzte hozzá. A frakcióvezető végezetül arra kérte a képviselőket, hogy ne megvalósíthatatlan kérésekkel lépjenek fel, hanem tökéletesítsék a kormány elképzelését.
A legnagyobb ellenzéki párt, a szabaddemokraták képviseletében, Soós Károly Attila a beterjesztett törvényjavaslatokat rendkívül rossznak minősítette, hozzátéve, hogy azok semmi lényeges változást nem tartalmaznak. Példaként említette, hogy fennmaradna az adókedvezmények indokolatlanul széles köre. A kormányzati körökből nyilvánosságra került - Matolcsy-Palotás féle - alternatív javaslatot szemfényvesztésnek minősítette. Természetesen a privatizálás és a magánvállalkozás ösztönzése helyes elképzelés, ám a javaslatból olyan hurráoptimizmus sugárzik, amely érthetetlen a szakemberek számára. Az SZDSZ-es képviselő szerint a jelentős gazdasági növekedés feltételei egyszerűen nem adottak a következő két-három évben. A párt konkrét elképzeléseit megemlítve elmondta: az SZDSZ javasolja a személyi jövedelemadó-táblájának korrigálását, elsősorban az alacsony és a közepes jövedelműek adójának csökkentésére. Ugyancsak szorgalmazza, háromévre szólóan, egyéni vállalkozóknál - meghatározott árbevételig - az átalányadózás bevezetését. Az SZDSZ javasolja a kisebb vállalkozások nyereségadójának csökkentését is. (folyt.köv.)
1990. december 4., kedd 13:27
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Az Országgyűlés keddi munkanapja (3. rész)
|
A kisgazdapárt vezérszónokaként Torgyán József frakcióvezető olyan javaslatok megtételére kérte a képviselőket, amelyek valóban kivezetik az országot a jelenlegi gazdasági helyzetből. Megítélése szerint - eltérően az MDF-től és az SZDSZ-től - a gazdasági bajokból úgy lehet kilábolni, ha a kormány a gazdasági erőket a mezőgazdasági és az élelmiszeripari exportra összpontosítja. Ez lehet a kitörési pont, amely igen gyors és látványos eredményekkel kecsegtet. Ennek az elképzelésnek a megvalósításához a kisgazda földprogram végrehajtása kiváló lehetőségeket kínál - mondta. Torgyán József a továbbiakban az adókulcsok változtatása mellett érvelt, az adó- és hitelpolitika összhangba hozását szorgalmazta. Ezt annak kapcsán említette fel, hogy szerinte a mezőgazdaságban vállalkozni ma egyenlő az öngyilkossággal. Üdvözítő megoldásként ajánlotta az ötévi adómentességet a mezőgazdasági vállalkozók számára, akiket egyúttal rá kellene szorítani arra, hogy a szovjet piac felé orientálódjanak, mert barter üzletekkel és más kereskedelmi megállapodásokkal jó piacot lehetne találni keleti szomszédunknál. Egyúttal arra is rámutatott, hogy csupán a mezőgazdaságnak van esélye az erőteljes exportra; a hazai iparnak nincs lehetősége betörni a nyugati piacra. A képviselő szerint helyes kezdeményezés lenne, ha az adórendszer kérdéseit a költségvetés egészén belül vizsgálná meg a plénum, mert csak ezzel a módszerrel lehet a helyes adónemeket kialakítani. Így lehet az országot a jelenlegi katasztrófális gazdasági helyzetből kivezetni.
Az MSZP frakciójának álláspontját ismertetve Békesi László veszélyesnek nevezte, hogy a képviselők nem ismerik a kormány gazdaságpolitikai programját, enélkül azonban esély sincs megítélni a kilátásokat, s csak feltételezésekre épülhet minden javaslat. A képviselő kijelentette: a sokat bírált adórendszer gyökeres átalakítására 1991-ben nincs lehetőség. Illúzió azt hinni, hogy egy gazdaság dinamikájának növekedéséhez az első és legfontosabb lépés az adórendszer terheinek csökkentése. A növekedés valóban fékezi a gazdaságot, ám az ellenkezője sem igaz: az adóterhek csökkentése önmagában képtelen arra, hogy a gazdaságot dinamizálja. Békesi László emlékeztetett: a Németh-kormány annak idején hat konkrét adórendszerbeli változtatást dolgozott ki és kívánt bevezetni 1991-ben. Ezeket hiánytalanul valóban nem lehetett volna megtenni, hiszen végrehajtásuk 40-45 milliárd forinttal csökkentette volna a jövedelemcentralizációt. Néhányat azonban közülük vállalhatott volna a mostani kormányzat, ám ezek az elemek nem fedezhetők fel javaslataiban. Éles kritikaként fogalmazta meg, hogy a kormány a gazdasági krízis minden terhét azzal a lakossággal akarja megfizettetni, amely már eddig is viselte a nem könnyű terheket. (folyt.köv.)
1990. december 4., kedd 13:47
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlés keddi munkanapja (4. rész)
|
Kiemelte azt is, hogy a kormány adóelképzelései legjobban a bérből és fizetésből élőket sújtják, míg az állami nagyvállalatok és szövetkezetek adóterhei szinten maradnak, a nagyjövedelmű nagyvállalkozók pozíciói pedig nemkívánatos módon javulnak. A szabaddemokraták átalányadózási ötletét rossz elképzelésnek minősítette, mert az bujtatott jövedelmek képződését idézné elő.
Kemény pillanat az, amikor egy pártnak szembesülnie kell választási ígéreteivel. A képviselők elé került törvénymódosítások azonban egyik párt programjában sem szerepeltek: változatlan adótörvényeket ugyanis egyik párt sem ígért - mondotta Varga Mihály, a Fidesz vezérszónoka. Álláspontját kifejtve hangsúlyozta: semmi nem indokolja azt, hogy a már korábban megkezdett vagy meghirdetett változtatásokat a kormány a nehézségekre való hivatkozással félbehagyja, szüneteltesse. Több kérdést fogalmazott meg ezzel kapcsolatban. Mi az oka annak, hogy a gyakorlatilag csekély változtatást tartalmazó adótörvények csak most kerültek a Ház elé? Mivel magyarázható az, hogy a Nemzeti Megújhodás programjában szereplő adóreformok egyikét sem dolgozták ki? Nem fogadható el a pénzügyminiszter azon védekezése, hogy csak jövőre készül el az adóreform - mondotta. A Fidesz frakciója ezért arra tesz kísérletet, hogy módosító indítványaival ösztönözze a kormányt: meghirdetett programja kivitelezhető részének megvalósítására. Így javaslatot tesznek egyebek között a személyi jövedelemadó rendszer eddigi öt adósávjának négyre csökkentésére, továbbá az erősen progresszív kulcsok mérséklésére. Egyidejűleg javasolják a ,,0,,-kulcs megszüntetését, az első sávba eső bérek bruttósítását. Békesi László gondolatához kapcsolódva, amely az adócsökkentés kérdését taglalta, hozzátette: az adócsökkentés önmagában valóban nem járul hozzá a gazdaság élénkítéséhez, ám az európai mértékhez viszonyítva magas adószintek igenis bénítólag hatnak a gazdaság más szféráira.
Csépe Béla (KDNP) megítélése szerint a törvényhozási munka egyik legkritikusabb pontjához érkezett az adótörvények megvitatásával. A kérdés most az, miként tud a magyar gazdaság - gúzsba kötötten - előrelépni, s a pártok meg tudnak-e felelni a választóknak tett ígéreteiknek. Hangoztatta: a nemzet érdeke, hogy a kényszerítő körülmények között is, még az idén legyen költségvetése az országnak, s szülessenek meg a hozzá kapcsolódó adótörvények is. Az idő szorításában, ha másképp nem megy, az Országgyűlés hosszabbítsa meg a plenáris ülések időtartamát vagy a hét végén is ülésezzenek a képviselők - javasolta. Az ország jövőbeni felemelkedése érdekében a hatpárti konszenzus elegendhetetlen - tette hozzá. (folyt.köv.)
1990. december 4., kedd 13:58
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlés keddi munkanapja (5. rész)
|
Szólt arról is, hogy az oly annyira kívánt áttörést a három adónemben nyilvánvalóan nem lehet egyidejűleg elérni. Szükségesnek tartotta azonban minél gyorsabban meghatározni a rendszerjellegű változtatások irányát. Véleménye szerint a jelenlegi nyereségadózási rendszer lebontását haladéktalanul meg kell kezdeni. Megoldási módként a nyugat-európai gyakorlatnak megfelelő társasági adózás szisztémáját ajánlotta.
A független képviselők csoportjának véleményét Kállay Kristóf tolmácsolta. Leszögezte: a kormány által benyújtott törvényjavaslat alkalmatlan arra, hogy részleteiben javítsák. Indokolt ezért, hogy az Országgyűlés nyilvánítsa hibásnak az előterjesztést, állapítsa meg a kormány felelősségét és kötelezze a kormányt arra: márciusig készítsen el egy adatokkal alátámasztott adótörvény-javaslatot, amit 1992-re be lehet vezetni.
A képviselő hiányolta a törvényjavaslatok alapjául szolgáló konkrét felméréseket. Sorra vette az előterjesztés hiányosságait, furcsaságait, amelyek - ha változatlanul benne maradnak a törvényben - mindjobban elmélyítik a szakadékot az egyre szegényedő és az egyre gazdagodó rétegek között. Hangsúlyozta: a kormánynak tudnia kellene, hogy a költségvetési egyensúly, az adóbevételek nagysága elsősorban a gazdaság működésének hatékonyságától függ. Ezzel szemben az egész törvényjavaslat még abban a szellemben készült, mintha az adórendszernek semmiféle hatása nem volna a termelésre, a termelésnek pedig az adóbevételek nagyságára. Kijelentette: képmutatás és a társadalom félrevezetése az, hogy a kormány nem mondja meg, a személyi jövedelemadó sávok változatlansága gyors sávcsökkentést jelent, vagyis 30 százalékos infláció mellett 30 százalékos emelkedéssel marad változatlan. (folyt.köv.)
1990. december 4., kedd 14:16
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlés keddi munkanapja (6. rész)
|
A vezérszónokok után - a szándékoktól némiképp eltérően - képviselők sokasága jelentkezett hozzászólásra a vitában. Mindazok, akik az ebédszünetig szót kaptak, vagy a törvényjavaslatok egy-egy elemével foglalkoztak, vagy pedig arra hívták fel a figyelmet: a törvényhozók ne egy-egy választókerület, egy-egy szűk réteg számára próbáljanak kedvezményeket, könnyítéseket ,,kicsikarni,,, hanem az ország egészében, 10 millió lakosban gondolkodjanak.
A felszólalók közül kiemelkedett Palotás János (MDF) mondandója, aki arra világított rá: van kiút és megoldás. Annak érdekében pedig, hogy az egyébként elviselhetetlenül rossz alaptörvényjavaslat ne újabb konfliktusok, társadalmi feszültségek forrásává váljék, hanem a gazdasági rendszerváltást, a hatékonyság növelését is szolgálja, egy képviselőtársával közösen mintegy 30 módosító indítványt nyújtott be. Kifejtette: az ország ugyan mindeddig képes volt eleget tenni fizetési kötelezettségeinek, de ezt eddig úgy tudta megtenni a kormány, hogy ,,levetkőztette,, a társadalmat, és elvette, amit még el tudott venni. De tudja-e a kormány, hogy mit tesz majd, ha ez a helyzet megváltozik és nagyobb lesz a kötelezettség, mint a levetkőztetett társadalom összes vagyona? Számolt-e azzal, hogy ha jövő év közepén - esetleges társadalmi konfliktusok közepette - már komolytalan érv lesz a korábban leköszönt kormány felelősségére hivatkozni? - sorakoztatta kérdéseit a képviselő. Válaszként hangsúlyozta: ha mindez bekövetkezik, ha a kormány nem tud majd mást tenni, mint tehetetlenül ,,széttárni karját,, és azt mondani, hogy nincs megoldás, akkor azonnal adja át helyét, mert nincs joga a bukásához bizalmat kérni. Ám ha tudja a megoldást, akkor ennek megfelelően cselekedjék.
Palotás János szerint alapvető szemléletváltásra van szükség, amelynek az adótörvényekben is tükröződnie kell. Annak a meggyőződésének adott hangot, hogy nevesíteni kell a gazdaság szereplőinek azt a mintegy 10 százalékos körét, amelybe pénzt fektetve már akár egy éven belül is megerősödhet, hatékonyabbá válhat a magyar gazdaság.
A képviselő kormányt bíráló megjegyzéseit éles hangnemben utasította vissza Botos Katalin pénzügyminisztériumi politikai államtitkár, helyenként rendre utasítva a Parlamentet. Erre a kirohanásra az elnöklő Szűrös Mátyás csak annyit jegyzett meg, hogy a kormány a Parlamentnek felelős. (folyt. köv.)
1990. december 4., kedd 15:15
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Az Országgyűlés keddi munkanapja (7. rész)
|
A szokásoknak megfelelően délután 2 órától interpellációkat és kérdéseket tárgyalt az Országgyűlés. Az elsőként felszólaló Szűrös Mátyás (MSZP) választókerülete tapasztalata alapján országos jelentőségű gondra hívta fel a figyelmet. Elmondta, hogy a kistermelők, gazdák körében nagy elkeseredés tapasztalható a sertés-, szarvasmarha- és tejfelvásárlási árak alakulása miatt. Az állattartás ráfordításaival ugyanis ma már nem tart lépést a felvásárlási árak növekedése. A képviselő érdeklődött a földművelésügyi minisztertől, milyen intézkedésekkel kívánják visszaszerezni a gazdák megrendült bizalmát, miként szavatolják az ország biztonságos élelmiszerellátását.
Nagy Ferenc József földművelésügyi miniszter elismerte az interpellációban felvetett gondok súlyát. Az előidéző okok közé sorolta, hogy az aszály következtében emelkedtek a takarmányárak. Megjelent a spekuláció, illetve az ezt kísérő hiánypszichózis. Az árak emelkedése miatt csökkent a hazai vásárlóerő, ami visszavetette az állati termékek iránti keresletet. A KGST-piacok összeomlása tovább fokozta a bizonytalanságot. A kormány látva a feszültségeket, az elmúlt héten megvitatta, milyen intézkedésekkel orvosolhatná a gondokat. A mezőgazdaság többlettermékeinek értékesítésében mindenekelőtt az export növelését szorgalmazza a kormányzat. Az operatív intézkedések sorában jelentősebb importtal megtörik az irreálisan magas takarmányárakat. A termelés biztonsága érdekében jövőre továbbra is hatóságiáras marad a tej felvásárlási ára. Az árat jövőre legalább 30 százalékkal indokolt emelni. A költségvetés nehézségei ellenére jövőre változatlanul fennmarad a tej és egyes tejtermékek mintegy 4,5 milliárd forintos fogyasztóiár-kiegészítése. Az agrárpiaci rendtartás részeként jövőre a legfontosabb állati termékekre úgynevezett legalacsonyabb árat vezetnek be. Ez a rendszer megakadályozza, hogy piaci zavarok esetén az ár a megállapított szint alá csökkenjen. A tárca törekvései közé tartozik még a felvásárló és feldolgozó szervezetek monopóliumának megtörése is.
Az interpellációra adott választ a képviselő és az Országgyűlés egyaránt elfogadta.
Palkovics Imre (MDF) a szabad szervezkedési jog biztosítása címmel foglalta össze az igazságügy-miniszterhez intézett interpellációját. A képviselő hangoztatta, hogy a munkavállalók az elmúlt évtizedekben a pártállam által irányított érdekképviseleti szervek közreműködésével kiszolgáltatott helyzetbe kerültek. Sajnálatos módon ez a helyzet napjainkban sem változott meg alapvetően. (folyt.köv.)
1990. december 4., kedd 16:26
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlés keddi munkanapja (8. rész)
|
Továbbra is helyükön maradtak a korábbi vezetők, akiknek jó része lábbal tiporja a munkavállalók ,,szervezkedési jogát,,, megalázza a demokráciát, elnyomja a társadalom önszervező erejét. A régi vállalati vezetők az átszervezés, leépítés címén leszámolnak azokkal a dolgozókkal, akik szót emelnek egyesülési joguk védelmében. A képviselő azt kérdezte az igazságügy-minisztertől, milyen intézkedéseket tesznek az egyesülési jog, illetve a Magyarországon is érvényes nemzetközi egyezmények előírásának érvényesítéséért.
Balsai István igazságügy-miniszter válaszában előrebocsátotta, hogy a felvetett probléma nagyobb részt politikai kérdéseket érint, így a visszaélések orvoslása is jó részt politikai kezelést igényel. Ami a felvetett gondok jogi részét illeti, való igaz, hogy az egyesülési jog bármiféle korlátozása nem egyszerűen egy a jogszabályszegések sorából, hanem a demokrácia alapvető korlátozása. Alapvető szabadságjog lévén az egyesülési és a gyülekezési jog ezért büntetőjogi védelemben részesül. Ebből a szempontból fontos tudnivaló, hogy e jogok korlátozásában már a kilátásba helyezett fenyegetés is bűntettnek számít. Az átszervezés, létszámleépítés címén elkövetett visszaélések ellen a munkajog nyújt garanciákat, ám ezek érvényesítése a különféle hatalmi tényezők közös felelőssége.
Az interpelláló képviselő és az Országgyűlés elfogadta Balsai István válaszát. (folyt.köv.)
1990. december 4., kedd 16:30
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlés keddi munkanapja (9. rész)
|
Schiffer János (MSZP) a belügyminiszterhez intézett kérdésében a lakitelki önkormányzati apparátus elbocsájtásának okait tudakolta, illetve a nagy vihart kavart intézkedés törvényes voltát feszegette. Horváth Balázs belügyminiszter azonban arra való hivatkozással, hogy az elbocsájtott önkormányzati tiszviselők peres eljárát kezdeményeztek, kitért a válasz elől, mondván: nem akar a bírósági döntés elébe menni.
A rendőrség technikai felszereltségéről, e felszereltség és az eszközállomány színvonalának emeléséről érdeklődött ugyancsak a belügyminiszterhez címzett kérdésében Petronyák László (MDF). Horváth Balázs válaszában egyértelművé tette: a költségvetés a jövő évben nem tudja biztosítani a rendőrség számára az ideális és zökkenőmentes működéshez szükséges anyagi fedezetet. Nem hagyta ugyanakkor említés nélkül azokat a területeket, ahol esély és lehetőség van a fejlesztésre: így például a rendőrségi gépkocsipark, amelyre nemzetközi pályázatot írtak ki, hogy majd ezután döntsenek a megrendelésről a legelőnyösebb ajánlat alapján. A belügyminiszter ugyanakkor szólt a napokban elkészült rendőrségi törvény tervezetéről is, amelytől - mint mondotta - remélhető a rendőri szolgálat jellegének, rendőrség és állampolgárok kapcsolatának átfogó szabályozása.
Egy másik törvénytervezetre - nevezetesen a földtulajdonnnal kapcsolatosra - kérdezett rá Kozma Huba, MDF-es képviselő. Nagy Ferenc József földművelésügyi miniszter tájékoztatásul elmondta: a földkérdésben kompromisszumos megállapodással zárult kiskunmajsai tanácskozást követően november 22-én a kormány is ismételten foglalkozott a földtulajdon ügyével. A miniszter ezzel kapcsolatban hangsúlyozta: a kormány azon az állásponton van, hogy egységes, törvényben kell rendezni a tulajdonjogi, kártalanítási kérdéseket, és nem csupán a földtulajdon vonatkozásában. Hozzátette: az elképzelések szerint a rehabilitáció helyett egységesen értékpapírban történne a kárpótlás az egykor elkobzott vagy államosított tulajdonért. (folyt. köv.)
1990. december 4., kedd 16:46
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlés keddi munkanapja (10. rész) - Antall József
beszéde
|
A délutáni szünet után lépett a mikrofonhoz Antall József miniszterelnök.
Elöljáróban részvétét fejezte ki az autóbaleset következtében elhunyt Deák Sándor képviselő halála miatt.Ezt követően rámutatott: - Ez a Ház nemcsak egyszerűen törvényhozó hely, nemcsak vitafórum, ahol jó és rossz döntéseket hozunk. Mi, egy születő magyar demokrácia harcosaiként, nemcsak megvívtuk - bármelyik oldalon - a múlt rendszerének lebontását, az újnak a megalapozását, hanem eggyek kell, hogy legyünk abban, hogy kivezetjük az országot e súlyos válságból. Megkíséreljük mindazt megtenni, amit lehetővé tesznek számunkra az eszközeink, és a külvilág.
- Arra törekszem, hogy politikai, gazdasági kérdésekről őszintén szólva megnyerjük a nemzet bizalmát. Úgy érzem, hogy hazánk most válaszút elé érkezik. Recseg, ropog körülöttünk a világ, és az ébredés napjait, az ébredés óráit nemcsak itt, nemcsak a szomszédságban, hanem Nyugaton is most élik. Az elmúlt időszakban sokszor elmondtuk a világnak, a vezető kormányoknak, hogy ha Kelet-Közép-Európában nem tudjuk megoldani a gazdasági felemelkedést, ha nem tudjuk megállítani a zuhanást, akkor olyan szociális feszültségek, összeütközések lesznek, amelyek a sokszor és sokfelől ünnepelt politikai demokráciát, a megszületett parlamentarizmust veszélyeztetik.
A válaszút itt van, s a kérdés az: merre megyünk, merre halad ez a térség.
Azok, akik az ellenzék padsoraiban vagy a kormányban ülnek és nem olyan rég - még ellenzéki vagy amatőr politikusként - találkoztak vezető államférfiakkal, tudják, hogy mennyire nem hitték, nem gondolták, hogy ilyen gyorsan fog összeomlani a szovjet birodalom egész belső rendszere, a világkommunizmus, az a politikai struktúra, amely hét évtizeddel ezelőtt, illetve a második világháborút követő esztendőkben kialakult. Mondjuk ki azt, hogy sem ezeknek az országoknak a népe, sem a nyugati világ, sem a kormányférfiak nem voltak felkészülve arra, hogy ilyen gyors lesz a politikai átalakulás, a gazdasági összeomlás, a struktúrák megszűnése. Egy-másfél esztendővel ezelőtt nem hittek a demokrácia gyors megszületésében, a parlamentarizmus megteremtésében. Nem gondolták azonban azt sem, hogy milyen belső nehézségek, áthatolhatatlan őskorba illő, megmerevedett struktúrák vannak. Nem számoltak azzal, hogy milyen mélyen gyökeredznek reflexek, milyen mélyen élnek az emberekben olyan tulajdonságok, amelyek nem alakulhatnak át egyik napról a másikra. (folyt.köv.)
1990. december 4., kedd 19:26
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlés keddi munkanapja (11. rész) - Antall József
beszéde
|
A továbbiakban az egységessé vált Németország példáját említve rámutatott: még a jómód és a gazdagság, a hatalmas gazdasági potenciál mellett is titáni feladatokat jelent a keleti tartományoknak a talpraállítása, működőképessé tétele, a tulajdonviszonyok rendezése, a beruházások finanszírozása, a nem működő intézményrendszereknek, infrastruktúráknak az átalakítása. Ez a hatalmas gazdasági erő Kelet-Közép-Európa minden más térségében hiányzik. S abban a Németországban, amelyik azt is megteheti, hogy gyorssegélyben részesíti az éhező szovjet népet, még ott is nagyok a megpróbáltatások. Akkor mit mondjunk mi?
- Én azt hiszem: a válaszúthoz érkezve fel kell tenni azt az alapkérdést, hogy van-e más, jobb megoldás? A válaszadásnál azonban figyelembe kell venni: nem a jelszavak idejét éljük. Mindenre lehet igényeket bejelenteni. Nincs olyan magyar társadalmi réteg, nincs olyan foglalkozási ág, amelyik ne mondhatná azt, hogy többet kíván; legyen az kisnyugdíjas, sokgyermekes, tovább lépni kívánó vállalkozó, bérből és fizetésből élő. De megemlíthetők egyes ágazatai is az országnak.
Kínos keservek közepette szülte meg nemcsak a Pénzügyminisztérium, hanem a kormányzat is azt a költségvetést, amelyet az Önök asztalára letett, és amelyet bizonyára rossznak fognak tartani, és kemény szavakkal bírálnak majd. A kormány nevében szeretnék néhány szót szólni a költségvetésről. Valamilyen értelemben minden ágazat, minden tárca stratégiai jelentőségű. Nyugodtan mondhatja például az érintett tárca tulajdonosa, hogy közbiztonságot kíván az ország. A közbiztonsághoz jól felszerelt, működőképes rendőrség kell, jó közigazgatás szükséges. Elmondhatja ugyanezt az igazságszolgáltatás is, ahol ugyancsak csődről lehet már beszélni, elhúzódó perekről, amelyek már az állam működőképességét érintik. A honvédelem is jogos igényekkel léphet fel akkor, amikor teljesen új katonapolitikai helyzet állt elő, amikor kivonulóban a szovjet hadsereg, amikor a magyar honvédség felszerelése elavult, vagy elavulóban van. Hasonló igényeket nyújthat be a közoktatásügy, több egyetem, a Tudományos Akadémia, az ipar, a foglalkoztatás gazdája, soroljam tovább? Van-e egyetlen olyan ágazat, ahol ne lenne jogos a többletkívánság? Mindenkinek igaza van, aki többet kíván, aki újabb és újabb igényekkel áll elő. Legyen az akár sport, művészet, exporttámogatás vagy bármi. Én mégis úgy gondolom, hogy néhány dolgot most ezzel kapcsolatban újra el kell mondani. (folyt.köv.)
1990. december 4., kedd 19:27
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlés keddi munkanapja (12. rész) - Antall József
beszéde
|
Beszélni kell örökségünkről. Nem azért, hogy hivatkozzunk a múlt bűneire, s nem azért, hogy most bűnbakokat keressünk, vagy a tisztelt Ház egyes politikai csoportjait vagy pártjait kívánnám ezzel minősíteni. A tények azonban tények maradnak, és ezt az örökséget ennek az országnak kell vállalnia, mert nincs más, aki vállalja helyettünk.
Hosszú idő szükséges, mire egyensúlyba kerülünk. Hacsak a jövő esztendőt vizsgálom: a jelenlegi 21 milliárd dolláros adósságunkból 1991-ben 2,4 milliárd dollár törlesztés, illetve 1,7 milliárd dollár kamatfizetés terhel bennünket. Önmagában ez a tény 1991-ben óriási tehertétel. A 21 milliárd dollár adósságunkból körülbelül 4 milliárdot valamivel meghaladó az az összeg, amelyet közvetlen beruházásra használtunk fel; a négyötödét kamatfizetés finanszírozására fordítottuk, és ezt pörgetjük magunk előtt.
De szólhatnék közelebbi kérdésekről is - folytatta a miniszterelnök. - Májusban 700-800 millió dolláros tartaléka volt az országnak, most ez az összeg 1200-1300 millió dollár közötti. Van, aki igazolhatja azt, hogy milyen kritikus állapotok voltak április végén. Most tehát 300-400 millió dollárral állunk jobban e tartalékok tekintetében. De amikor az adósságról beszélünk, és az ország gazdasági helyzetéről, akkor szólni kell arról is, hogy a magyar ipar termelékenysége körülbelül a harmada a fejlett nyugati országok iparának. Magyarország két-háromszor annyi energiát használ, mint a fejlett országok. Ebben benne van elmaradt technológiánk, korszerűtlen gépkocsiparkunk, iparunk. Az illetékes tárca felmérése szerint az infrastruktúra fejlesztésében 250 milliárd forintos elmaradásunk van. Ennyire lenne szükség a vasúthálózat, az utak, a hírközlés fejlesztésére, de mivel nincs meg ez az összeg, évente ez 80-100 milliárd kárt okoz az országnak. Ha ehhez hozzáveszem természeti környezetünket, nemcsak azt, amit a kivonuló szovjet csapatok hagynak, akkor is 100 milliárdos tétel az, amire az országnak szüksége lenne. A súlyos gondokról szólva beszélnem kell arról is, hogy az összeomlott, illetve összeomlóban lévő KGST súlyosan deformálta a magyar gazdasági életet, éppúgy, mint a többi kelet-közép-európai országét, hiszen ez állami cserekereskedelmet jelentett. (folyt.köv.)
1990. december 4., kedd 19:41
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlés keddi munkanapja - Délutáni összefoglaló (1.
rész)
|
1990. december 4., kedd - Az ország politikai, társadalmi,
gazdasági helyzetét elemezte Antall József miniszterelnök a
parlamenti pártok és a közvélemény által nagy várakozással fogadott
beszédében, az Országgyűlés keddi ülésnapján. A miniszterelnök
előrebocsátotta: őszintén kíván szólni az ország belső gondjairól, a
külkapcsolatok alakulásáról, hogy a nemzet bizalmát megnyerje, s
hogy azt a hitet valódi hitté és bizalommá tegye, amit a külföld
hazánk iránt érez.
Antall József kendőzetlennek szánt beszédében kijelentette: hazánk ezen a télen válaszút elé érkezik. Ha nem tudjuk megoldani a felemelkedést, megállítani a zuhanást, itt olyan szociális feszültségek lesznek, amelyek a sokszor és sokfelől ünnepelt politikai demokrácia létét, a megszületett parlamentarizmust veszélyeztetik. A miniszterelnök elmondta: az ország adósságállomány a 21 milliárd dollár, ebből jövőre 2,4 milliárd dollár törlesztés és 1,7 milliárd dollár kamatfizetés terhel bennünket. Figyelmeztetett arra is, hogy a gazdasági átalakulás súlyos szociális problémákat vet fel, ezért a szociálpolitikában, a munkaerőgazdálkodás területén átütő lépéseket kell tenni. Hazánkban a munkanélküliek száma jelenleg 61 ezer, becslések szerint ez a szám jövőre kétszeresére, esetleg háromszorosára is növekedhet. Összességében tehát 1991-et súlyos megpróbáltatások jellemzik majd, ám ez az ára annak, hogy 1992-től megindulhasson a lassú felemelkedés. A stabilitás, a bizalom s az áldozatvállalás alapkérdés, e három tényező együttes megléte biztosítja az egyensúlyt - hangoztatta. Beszéde végén bejelentette: a korábban általa jelzett kormányátalakítás részleges és fokozatos lesz, a jövő héten kezdődik, s nemcsak minisztereket, hanem államtitkárokat is érint majd.
Az Országgyűlés keddi munkanapjának kezdetén a kormány három újabb törvényjavaslatot nyújtott be - sürgős tárgyalást kérve - a Parlamentnek. A családi pótlékról szóló törvény módosítását, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról szóló törvényjavaslatot, illetve a megyei ( fővárosi ) földművelésügyi hivatal létesítésével foglalkozó tervezetet a képviselők is indokoltnak tartották sürgősséggel tárgyalni.
Ezután befejezték a Központi Műszaki Fejlesztési Alap módosítására vonatkozó törvényjavaslat általános vitáját, majd együttesen tárgyaltak a három adótörvény módosításáról.(folyt. köv.)
1990. december 4., kedd 19:47
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Az Országgyűlés keddi munkanapja - Délutáni összefoglaló (2.
rész)
|
Kónya Imre, az MDF frakcióvezetője arra kérte a képviselőket, hogy csak megvalósítható javaslatokkal pontosítsák a beterjesztett törvényjavaslatokat, hogy azokról minél hamarabb, még az év vége előtt dönthessen a plénum. Soós Károly Attila az SZDSZ gazdasági szakértője a törvényjavaslatokat rendkívül rossznak minősítette, hozzátéve, hogy azok semmi lényeges változást nem tartalmaznak. Az SZDSZ-es képviselő szerint a gazdasági növekedés feltételei egyszerűen nem adottak a következő két-három évben. A kisgazdapárt vezérszónokaként Torgyán József olyan javaslatok megtételére kérte a képviselőket, amelyek valóban kivezetik az országot a jelenlegi helyzetből. Szerinte az ország úgy lábalhatna ki a bajokból, ha a gazdasági erőket a mezőgazdasági és az élelmiszeripari exportra összpontosítaná. Békesi László az MSZP frakció álláspontját ismertetve veszélyesnek nevezte, hogy a képviselők nem ismerik a kormány gazdaságpolitikai programját, enélkül viszont csak feltételezésekre épülhet minden javaslat. Varga Mihály a Fidesz frakció nevében a személyi jövedelemadó rendszer öt adósávjának négyre csökkentését javasolta. Csépe Béla (KDNP) szerint a nemzet érdeke, hogy a költségvetés még az idén megszülessen, s az idő szorításában, ha másképp nem megy, az Országgyűlés hosszabbítsa mneg a plenáris ülések időtartamát, vagy a hét végén is ülésezzenek a képviselők. A független képviselők csoportjának véleményét tolmácsolva Kállay Kristóf leszögezte: a kormány által benyújtott tervezet alkalmatlan arra, hogy részleteiben javítgassák. Indokoltnak tartotta, hogy az Országgyűlés nyilvánítsa hibásnak az előterjesztést, állapítsa meg a kormány felelősségét, és kötelezze: márciusig készítsen el egy adatokkal alátámasztott adótörvény-javaslatot, amit 1992-re be lehet vezetni. A vezérszónokok után képviselők sokasága jelentkezett hozzászólásra az általános vitában.
A hétfői ülésnapon mentelmi ügyekben is határozott a Ház. Három képviselő - Torgyán József (FKGP), Mádai péter (SZDSZ), Kávássy Sándor (FKGP) - ellen ekezdeményeztek magánvádas eljárást, mindhárom esetben rágalmazás címén. A honatyák azonban - megismerve a részleteket - úgy döntöttek, hogy egyik képviselőtársuk mentelmi jogát sem függesztik fel, jóllehet két esetben is, Kávássy és Mádai ügyében ezt javasolta az illetékes parlamenti bizottság (MTI)
1990. december 4., kedd 19:50
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Az Országgyűlés keddi munkanapja (14. rész) - Antall József
beszéde
|
Arra kell törekedni, hogy az ország gazdasági életének fellendítése érdekében megtörténjék az ár-, bér-, külkereskedelmi és devizaliberalizálás. Csak ezzel érhetünk el eredményt, és ezzel tudunk bizalmat ébreszteni. Akkor is, ha ennek természetesen megvannak a veszélyei, és ezért a biztosítékokat kell beiktatni.
Természetesen mindezek kulcskérdések, hiszen a vállalkozás a gazdaság élénkítését, új munkahelyek teremtését is jelenti, impulzusokat ad elavult iparunknak, gazdasági rendszerünknek is. Ezért a vállalkozások folyó műveleteinek a konvertibilitását is biztosítani kell.
A költségvetési deficit a másik alapvető kérdés. Köztudott, hogy ez a jelenlegi költségvetési előterjesztésben 78 milliárd forint. Jó lenne, ha mindenki tiszában lenne azzal, hogy nemcsak a Nemzetközi Valutaalap ,,kegyetlen,, követelése miatt nem léphetjük túl a 78 milliárdos deficitet. Ha ugyanis ezt túllépjük, akkor elszabadul az infláció és a magyar gazdasági élet tönkremegy. Ugyanoda jutnánk, ahová számos más környező ország jutott vagy amerre elindult. Éppen ezért a költségvetési deficitet a fedezet nélküli pénzkibocsátás elkerülhetetlensége érdekében korlátozzuk.
A gazdasági élet fejlesztése elképzelhetetlen az infrastruktúra fejlesztése nélkül. Erre a közlekedéstől kezdve sorolhatnánk a példákat. Ezt nem most találták ki, hiszen Széchenyi István és a reformkor nagy nemzedéke éppen úgy tudta, hogy a közlekedés, a vízszabályozás előfeltétele a magyar gazdasági élet fellendítésének. Éppen ezért ezek a beruházások a gazdaság alapkérdését jelentik. Mivel nincs rá kellő mértékben költségvetési fedezet, nem tudunk mást tenni, mint a külföldi tőkével hozzálátni az infrastruktúra fejlesztéséhez, s segíteni ezt a koncessziós jogszabályi rendelkezésekkel és megállapodásokkal is.
Amikor a magyar gazdasági élet fejlesztéséről beszélünk, akkor méltányolnunk kell az előző kormányzat idején már elkezdett és elindított tárgyalásokat és eredményeket a Közös Piaccal, az európai integráció más szervezeteivel. Az együttműködést továbbfejlesztettük és a jövőre is minden ígérettel rendelkezünk, ahhoz, hogy a nyugat-európai és más külföldi piacok megnyílnak áruink előtt. (folyt.köv.)
1990. december 4., kedd 20:18
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlés keddi munkanapja (13. rész) - Antall József
beszéde
|
A költségvetés túlzott tehervállalása mind-mind ebből a struktúrából következik. Szólni kell azokról a csapásokról és kihívásokról, amelyek most és a következő évben sújtanak bennünket. Mindenki tudja, hogy mit jelentett az aszály, mit jelent a kuvaiti-iraki krízis, az esetleges öböl-háború veszélye, a KGST-piac összeszűkülése. 1991-ben tehát súlyos kihívások, súlyos csapások várnak ránk. Hosszú távon a magyar gazdasági életre jótékonyan hat a konvertibilis elszámolás a Szovjetunióval és más kelet-közép-európai országokkal. De jelenleg a konvertibilis elszámolásra való átállás, az olajár-emelkedés, az aszálykár következményei 1991-ben újabb két milliárd dolláros veszteséget jelenthetnek a magyar gazdaságnak. Ez - a közgazdászok számítása szerint - a lakossági fogyasztás 10 százalékával egyenlő. Ha mindezeket a számokat valaki figyelemmel kíséri, 1991 a súlyos megpróbáltatások esztendeje lesz. A tisztelt Háznak, a kormánypártnak, az ellenzéknek, a függetleneknek össze kell fogniuk a gondok orvoslására, mert itt többről van szó. Megismétlem: a parlamentarizmusról és a parlamenti kormányzásról, amit célul tűztünk magunk elé. Ha a célkitűzésekről beszélünk, akkor természetesen arról is szólni kell, amiben egyetértés van. Egyetértünk abban, hogy szükséges a vállalkozásélénkítés, mert enélkül nem jutunk előre. S rendkívül fontos cél a pénzügyi fegyelem megtartása, a takarékossági intézkedések megtétele is, kinek-kinek a saját területén. Mi valamennyien a piacgazdaság mellett köteleztük el magunkat, ezt tartottuk egyetlen járható útnak, egyetértettünk ennek társadalmi, össztársadalmi érdekrendszerbe való illesztésével. Nincs vita abban sem, hogy a magántulajdonnak kell dominálnia a magyar gazdasági életben. Ehhez privatizáció szükséges, a befektetések segítése, a külföldi tőke, a működőtőke, az itthon felhalmozott, az egyes polgároknál lévő pénzösszegek aktivizálása. Rendezni szükséges a tulajdonviszonyokat is, mert senki nem fektet be bizonytalanba. Nekünk garanciát kell nyújtanunk arra, hogy aki itt befektet, az hosszú vagy rövidebb távon ezt nyereség reményében teheti. Rendezetlen tulajdonviszonyok mellett mindez lehetetlen. A kormányzat a privatizáció érdekében a tulajdoni kárpótlás elvét vallja. Mindezt a kistulajdonos javára, degresszív jelleggel és úgy, hogy ne legyen inflációgerjesztő. Erre vonatkozó javaslatunkat is az Országgyűlés elé terjesztettük. (folyt.köv.)
1990. december 4., kedd 20:22
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlés keddi munkanapja (15. rész) - Antall József
beszéde
|
Antall József leszögezte, hogy a gazdasági növekedés forrása nyilvánvalóan csak a liberalizált magángazdaság rohamos fejlődése lehet. A továbbiakban arról beszélt, hogy 20-25 százalékkal csökkent kivitelünk a Szovjetunióba és a KGST-országokba. Egyes becslések szerint jövőre további, ugyanilyen mértékű csökkenéssel számolhatunk. - Mi mindent elkövetünk annak érdekében, hogy ezt folyamatosan mérsékeljük és megkíséreljük új utak keresését. Amikor erről beszélünk, akkor azt is ki kell mondanunk; a magyar nép, a magyar gazdaság élni akarását jelenti és biztató jel az, hogy ugyanakkor a külkereskedelmi mérlegünk eredményes volt. Ilyen gazdasági csőd és a szomszéd országoknak, a Szovjetunió gazdaságának ilyen összeomlása és a felvevő piac összeszűkülése mellett a magyar gazdaság képes volt nyugati exporttal - a kapott kedvezményekkel élve - a kiesett kivitelt részben kiegyenlíteni és ily módon pozicióját javítani. Ez természetesen nem állíthatta meg az ország lakossága egészének életszínvonal-csökkenését, de megállította a magyar gazdaság összeomlását és megállított olyan kedvezőtlen folyamatokat, amelyek a szomszéd országokban bekövetkeztek és jellemzővé váltak. Természetesen ez az átalakulás, a gazdasági helyzet súlyos szociális problémákat vet fel. Emiatt - és erről majd a költségvetésben is szó lesz - s szociálpolitikai, a szociális védőhálóra vonatkozó intézkedéseket kell hozni, s ugyancsak lépni szükséges a munkaerőgazdálkodás, átképzés kérdéseiben is. Még így is komoly megpróbáltatások elé kerülünk.
Októberben a munkanélküliek száma Magyarországon 61 ezerre nőtt. A jelenlegi munkanélküliség - bár nagyon nehéz jósolni -, de az előzetes számítások szerint akár a kétszeresére, pesszimistábbak szerint háromszorosára is növekedhet 1991-ben. Ennek elkerülése érdekében is mindent meg kell tenni. A legjobb szociálpolitika mindig a gazdaságpolitika, de amikor a gazdaságpolitika nem képes valamit kezelni, akkor elkerülhetetlenek a szociálpolitikai intézkedések.
Ha arról beszélünk, hogy a súlyos válság közepette van remény, akkor a remények közé feltételenül oda kell sorolnunk azt a bizonyos egymilliárd dolláros aktívumot a külkereskedelmünkben és külkereskedelmi alkalmazkodó képességünket. Oda kell sorolni a magánszektor dinamikus növekedését és a vállalkozói jövedelmek, valamint befektetések növekedési lehetőségét. (folyt.köv.)
1990. december 4., kedd 20:54
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Az Országgyűlés keddi munkanapja (16. rész) - Antall József
beszéde
|
Ode kell sorolni azt is, hogy a volt szocialista táborba, tehát ebbe a kelet-közép-európai térségbe eddig beáramló - egymilliárd dollár körüli - nyugati tőke kétharmada Magyarországra érkezett az idén.
Csak az lehet a célunk, hogy a privatizációt minél gyorsabb ütemben folytassuk. Eddig 23 milliárd forint értékű privatizációt hagytak jóvá. Ebből már 11 milliárd forintnyi érték gazdára talált. Az aktív privatizációs programban meghírdetett 110 milliárd forintra 800 jelentkező van már. Pozitívum az is, hogy a piacgazdaság intézményei kialakultak és kialakulóban vannak. Még nem elég alkalmazkodó ehhez bankrendszerünk és nem elég alkalmazkodó gazdasági életünk egésze, de az alapok megvannak. Mindehhez hozzáteszem azt, hogy minden belső válság, minden belső vita ellenére a demokrácia intézményrendszere - összehasonlítva bármely kelet-európai országgal - Magyarországon a legszilárdabb.
A jogállamiság, a többpárti Parlament kiépítésében - nem kell ehhez dicsérni magunkat, talán nincs is okunk rá - az összehasonlítást vállalhatjuk bármely újonnan megválasztott Parlamenttel. Beszélhetünk arról is, hogy felálltak az önkormányzatok.
Ha politikai kérdésekről szólunk, beszélni kell arról, hogy a politikai nézetkülönbségek mellett szociális feszültségek jelentkeznek, munkaadók és munkavállalók között. Ez részben az állami struktúrából, annak örökségéből következik. Ha viszont ezt összehasonlítjuk azokkal a feszültségekkel, amelyek más országokban vannak, például nemzetiségi, etnikai, kisebbségi, vagy egyéb kérdésekben, akkor hazánk még mindig a nyugodt országok közé tartozik.
Ha arról szólunk, hogy milyen esélyünk van, akkor érdemes megemlíteni azt is: bármelyik nyugati megfigyelő még mindig Magyarországot tartja a legesélyesebbnek arra - nem számítva természetesen az egyesített Németországot -, hogy sikerüljön az átalakulás. Ez egy olyan úttörő szerep, amire történelmi példa, , előkép nincs, hozzánk hasonló utat még senki nem járt meg. A nyugati támogatásokkal kapcsolatban természetesen helyes, ha nem légvárakra építünk. Tisztában vagyunk azzal; nagyon sok nyugati politikus és gazdasági szakember inkább azt mondja, hogy ,,ikább szeretnének megtanítani bennünket halat fogni, nem pedig halat akarnak adni nekünk,,.(folyt.köv.)
1990. december 4., kedd 21:05
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlés keddi munkanapja (17. rész) - Antall József
beszéde
|
A vissza nem térítendő támogatások összege elsősorban különböző tervekre, segélyekre, programokra épül. S biztosítani kell áruink részére - amelyek, tudjuk, nem a legjobb minőségűek - a piacokat; de a nyugati piac kemény piac, ahová megfelelő hitelfeltételeket kell teremteni, és ennek érdekében meg kell állapodnunk abban, hogy elfogadható költségvetésünk is legyen és a fizetőképességünket is fenntarthassuk.
Reális esélyünk van 1991-ben másfél milliárd dollár hitelre a nemzetközi pénzügyi intézményektől; ezzel megőrizhetejük az ország hitelképességét. A legfejlettebb 24 országtól további hitelt kértünk a jövő év biztonságos finanszírozásához, és arra az esetre, ha váratlan események mély válságot teremtenek ebben a térségben vagy a világgazdaságban.
Nem mondhatok mást, mint azt, hogy az ország gazdasági állapota rendkívül súlyos, az emberek elégedetlensége, felfokozott és jogos. De tudunk-e alternatívát biztosítani? Lehet, hogy van, aki azt mondja, hogy tud, de nem hiszem, hogy a fő kérdésekben képes lenne erre bármely politikai csoport, bármely politikai párt Magyarországon. Ezért csak üdvözölni tudom mindazokat - akár bármely kormánypártban, akár az ellenzék bármely pártjában -, akik annak adnak, adtak hangot, hogy egészében nem rendelkeznek alternatív programmal, és hogy a fő kérdésekben nem tudnak jobb megoldást, mint ez a sokat szidalmazott kormány, amely a bírálatokból bizonyára sokat meg is érdemel. De tény, hogy az elmúlt hat hónapban körülbelül nyolcvan törvényjavaslatot terjesztettünk be, 40-nél többet fogadott el az Országgyűlés, s ez önmagában véve jogalkotói bravúr, hiszen még válságos időkben, újrakezdéseknél - a kiegyezés után, 1919 után, vagy 1945 után - s nem alkotott hasonló mennyiségű törvényt a Parlament. S a kormány, ha hibás, ha javítandó javaslatokkal is, de ezeket előkészítette. (folyt.köv.)
1990. december 4., kedd 21:43
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlés keddi munkanapja (18. rész) - Antall József
beszéde
|
Antall József a továbbiakban kijelentette: - Úgy gondolom, hogy a súlyos megpróbáltatások, amelyek a 91-es esztendőt fogják jellemezni, s amelyeket nyíltan meg kell mondanunk, 1992 folyamán reményt nyújtanak majd arra, hogy megállítsuk ezt a folyamatot és elinduljunk a lassú emelkedés útján. Az átállás nehézségei nem kerülhetők ki. Ezt a legjobban az jelzi, hogy a fő kérdésekben egyetértünk. Mi lehetne az alternatíva, ha nem azzal a felelősséggel végeznénk a munkánkat, mint amit a kormány megalakulásakor ígértem? Anarchia, szélsőséges ideológiák, demagóg személyiségek előtérbe kerülése, vagy, ha úgy tetszik, a csodavárás Nem kívánok megnevezni sem térségeket, sem országokat, sem személyeket, de tudjuk azt, hogy amikor a szegénység eluralkodik, amikor a válság megjelenik, akkor feltűnnek a sarlatánok, a mindentudók és feltűnnek a csodavárók vámszedői. Óvakodjunk a hamis prófétáktól És hiszem, hogy bár ebben a házban politikai ellenfelek ülnek, de egyek abban, hogy jót akarnak ennek az országnak.
Azt kérem: a tisztelt Ház és az ország minden lakosa gondoljon arra, hogy a stabilitás az egyik, a bizalom a másik és az áldozatvállalás a harmadik alapkérdés. Stabilitás, bizalom és áldozatvállalás az, ami biztosítja a hazai és a külföldi beruházásokat és az egyensúlyt. És kérem mindazokat, akik nagy vagyonnal rendelkeznek, s vállalkozásra bíztatjuk őket a terheket érzékelve, próbáljanak arra is gondolni, hogy 1848-ban az akkori magyar nemesség képes volt lemondani előjogairól, vagyoni előnyeiről, mert megértette az idők és kor szavát. Ezt a példát szeretném figyelmükbe ajánlani.
Politikai megegyezésre van szükség és hatékony együttműködésre, érdekegyeztetésre. Ha volt a taxis blokádnak nevezett eseménysornak valami eredménye, akkor az, hogy munkaadók, munkavállalók, akik korábban egymás legitimátását is kétségbe vonták, egymás mellett ültek, közös platformot formáltak, akkor is, ha bizonyos kérdésekben nem értettek egyet. (folyt.köv.)
1990. december 4., kedd 21:45
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlés keddi munkanapja (19. rész) - Antall József
beszéde
|
Azt hiszem el kell jutnunk addig, hogy mind a munkaadói, mind a munkavállalói érdekvédelmi szervezetek, természetes módon szerveződjenek, fejtsék ki álláspontjukat. Mindig pozitív irányú lesz a működésük akkor, ha az összhangban áll az alkotmánnyal és ha a részérdekeket az érdekegyeztetés szolgálatában, valamilyen kompromisszum eléréséért képviselik. Ezért bármelyik oldalon ülnek azok, akik ennek érdekében munkálkodnak, köszönetet érdemelnek. Szereptévesztés lenne viszont az, ha arra gondolnának, hogy azért, mert Magyarországon állami és köztulajdonban van a termelőeszközök egy jelentékeny része, emiatt állam és kormány azonosak egymással. Vannak állami tulajdonban lévő gyárak, vállalatok és bankok nyugati országokban is, de attól még az érdekegyeztetésnél az állami vállalatok, a munkaadók körébe tartoznak, a dolgozók szervezetei a munkavállalók, a kormány pedig a harmadik fél. Azt hiszem, hogy nincs más választásunk, mint az együttműködés, és mi együttműködést ajánlunk az érdekegyeztetés keretében a munkaadóknak és munkavállalóknak egyaránt. Azzal a kéréssel fordultam írásban az Országgyűlés elnökéhez, hogy a törvényjavaslatok előterjesztése előtt legyenek a függetlenek képviselőinek bevonásával hatpárti egyeztetések. Bízom benne, hogy erre pozitív választ kap a kormány, s így meg tudjuk gyorsítani a törvényhozás munkáját. Ugyanígy javaslatot tettem a parlamenti pártok vezetőinek arra is, hogy együttesen vizsgáljuk meg a gazdasági teendőket, gazdaságpolitikai lépéseinket nemcsak a parlamenti képviselőkkel, hanem gazdasági szakértőkkel is. Nem azért, hogy a felelősséget a kormány áthárítsa, hanem azért, hogy módjukban legyen gazdasági szemléletüket, tényleges gazdasági szaktudásukat érvényesíteni, és hogy előzetesen tudjuk mindezeket a kérdéseket megvitatni. Remélem, hogy erre is igenlő választ fogok kapni valamennyi parlamenti párt frakciójától. (folyt.köv.)
1990. december 4., kedd 21:45
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlés keddi munkanapja (20. rész) - Antall József
beszéde
|
Készek vagyunk arra, hogy amikor az ország válaszút és súlyos megpróbáltatások előtt áll, akkor a megválasztott Országgyűléssel, az érdekegyeztetésben részt vevő szervezetekkel, az ország népe érdekében együttesen munkálkodjunk. Semmit nem érhetünk el, semmit nem tehetünk akkor, ha nem tudjuk majd összeegyeztetni a részérdekeket. Soha nem volt a kormányzás, a politika más, mint az érdekegyeztetés művészete. Nekünk az érdekeket össze kell egyeztetni a kormányon belül is, mert minden tárca tulajdonosa a saját tárcája ágazata érdekeiért küzd. Ugyanígy vannak ezzel az egyes politikai pártok és a demokrácia működőképességének éppen ez az egyik feltétele.
Szeretnék arra is kitérni, hogy a magyar külpolitika a többi ágazathoz viszonyítva eredményesen működött már korábban is. Ha összegezi valaki ennek a fél esztendőnek a külpolitikai eredményeit, akkor minden elhangzott vádaskodással, jogos vagy jogtalan kritikával szemben megállapíthatja, hogy ma Magyarország külpolitikai kapcsolatrendszere, hazánk külpolitikai elfogadottsága, - Észak-Amerikától Nyugat-Európáig - nemcsak az elmúlt négy évtizedben nem volt a mostanihoz hasonló, de nyugodtan mondhatom, évszázadok óta nem volt ilyen kiegyensúlyozott, elismert. A külpolitika sem öncél. A külpolitika egyben bizalomébresztő, egy ország külpolitikai elismertsége, külpolitikai kapcsolatrendszere része annak a bizalomrendszernek, amelyre egész gazdaságpolitikánkat is ráépíthetjük és amelyik egyben presztizsünket jelenti a világban.
Azt szerettem volna, hogy ebből a felszólalásból is érezze a tisztelt Ház és az ország népe: a megpróbáltatások éve lesz az 1991-es esztendő. (folyt.köv.)
1990. december 4., kedd 21:46
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlés keddi munkanapja (21. rész) - Antall József
beszéde
|
De igenis van kivezető út Ehhez azonban nem áshatjuk alá saját hitünket, akaratunkat, hanem csak szolidaritással és együttműködéssel, az egész ország együttes akaratából cselekedhetünk. Ameddig a kapott bizalom tart , addig kérjük ehhez a támogatást.
Azt is szeretném bejelenteni - miután sokféle várakozás, sokféle hír elhangzott -, hogy a kormány részleges átalakítására a megadott időn belül igenis sor kerül. De nem valamiféle második kormány alakul, hanem cserékre, leváltásokra, kerül sor az elkövetkezendő időszakban. Figyelembe kell vennünk több szempontot is; az átalakítás nemcsak minisztereket érinthet, hanem érinthet államtitkárokat - vannak üres helyek is - és érint politikai eseményeket is az elkövetkezendő időben. Úgy gondolom, hogy az első ilyen átalakítási intézkedésekre a jövő héttől folyamatosan sor kerülhet. Mindez annak érdekében, hogy sikeres programot hajthassunk végre. Itt és most - a kormánykoalíció megszilárdításának szükségessége mellett - felajánlom a korrekt, becsületes együttműködést a politikai ellenzékkel a különböző szinteken, az ország rendbetétele érdekében. Bízom abban, hogy ebben elnyerjük annyi megpróbáltatás után annak a magyar népnek a bizalmát, amelyik már oly sokat szenvedett és amelyik képes volt mindíg újra és újra kezdeni és feltámadni a romokból, mindabból, ami eddig benünket sújtott - mondotta végezetül a miniszterelnök. (folyt.köv.)
1990. december 4., kedd 21:48
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlés keddi munkanapja (22. rész)
|
A kormányfő beszédét köveően a képviselők folytatták az adótörvények felett délelőtt megkezdett általános vitát. A hozzászólások - az ellenzék köréből elhangzottak éppúgy, mint a kormánypárti frakciók tagjai által elmondottak - elsősorban a beterjesztett tervezetek visszásságaira, hibáira hívták fel a figyelmet. Volt aki úgy ítélte: az ország tényleges gazdasági helyzete továbbra sem ismert a nyilvánosság előtt, így érdemben nem lehet tárgyalni az adózás mikéntjét sem. Kifejezetten a nyereséget, a többletjövedelmet kell megadóztatni, hiszen a jelenlegi adófizetők - bérből, fizetésből, szociális juttatásokból élők - valójában nem is lehetnének adóalanyok - hangzott egy másik érvelés.
Fekete Gyula (MDF) ugyanakkor azt tette szóvá: jelenleg még az államé a legnagyobb tulajdonhányad az országban. Nem lehet ennek az állami tulajdonnak a hanyag kezeléséből származó károkat és veszteségeket az állampolgárokra hárítani adók formájában. Ugyancsak az MDF-es képviselő érvelt a gyermekes családok adóterheinek csökkentése mellett, hangsúlyozva: világszerte példátlan az a mód, hogy az eltartottak számát nem veszik figyelembe a személyi jövedelemadó fizetésénél.
Az adótörvények általános vitáját félbeszakítva mentelmi ügyekben hozott határozatokat a Ház. Három képviselő - Torgyán József (FKGP), Mádai Péter (SZDSZ), Kávássy Sándor (FKgP) - ellen kezdeményeztek magánvádas peres eljárást, mindegyikük esetében rágalmazás címén. A honatyák azonban - megismerve a részleteket - úgy döntöttek, hogy egyik képviselőtársuk mentelmi jogát sem függesztik fel, jóllehet Mádai és Kávássy esetében a mentelmi jog megvonását javasolta az illetékes bizottság.
Személyi ügyekben is döntöttek a képviselők: a nemzetbiztonsági bizottság Demszky Gábor távozásával megüresedett elnöki posztjára Kövér Lászlót (Fidesz), míg a költségvetési bizottságba - Palotás János (MDF) helyére - Sápi Józsefet (MDF) választották meg. (folyt. köv.)
1990. december 4., kedd 21:49
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Az Országgyűlés keddi munkanapja (23. rész)
|
A mentelmi ügyek és a személyi kérdések eldöntése után a plénum folytatta az adótörvények általános vitáját. A hozzászólók jobbára Palotás János elgondolásait vitatták, mondván: nem lenne szerencsés egymással szembefordítani a két legnagyobb társadalmi réteget, a bérből és fizetésből élőket, illetve a vállalkozókat. Mások annak a véleményüknek adtak hangot, hogy a kormánytól az eddigi - és a benyújtott törvényjavaslatokban is tükröződő - adófilozófia helyett másfaja koncepció megvalósítását várják. Magyarán: szemléletváltást sürgettek. Több képviselő politikai vitába bocsátkozott, a kormánypártok szándékait és az ellenzék szerepét minősítve. Néhány vállalkozó - a szabaddemokraták elképzelését támogatva - az átalányadó bevezetését tartotta jó megoldásnak.
Az általános vitát - több felszólaló nem lévén - este nyolc óra előtt néhány perccel sikerült lezárni. Ezután a törvényhozók egyetértettek azzal, hogy a három adótörvény módosítást külön-külön részletes vitára bocsássák, erre várhatóan a jövő héten kerül sor.
Az elnöklő Dornbach Alajos bejelentette, hogy a kormány a társadalombiztosításról szóló, valamint a társadalombiztosítással kapcsolatos törvények módosításának sürgős tárgyalását kérte a plénumtól. A képviselőház ezeket az előterjesztéseket is napirendjére tűzte. E döntések után este 8 órakor a keddi plenáris ülés véget ért. (MTI)
1990. december 4., kedd 21:50
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|