|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Kárpótlási Hivatal közleménye
"Felmérés céljából adatlapok készültek
azok részére, akik - a 34/1990 (III. 28.) sz. Országgyűlési
Határozatban foglaltak szerint - az 1938 és 1945 közötti időszakban
faji, vagy nemzetiségi hovatartozásuk, nácizmus elleni magatartásuk
miatt szenvedtek sérelmet. Az érdekeltek az adatlapot a Kárpótlási
Hivatal ügyfélszolgálatánál (Budapest, VII. Kürt u. 6.), a Magyar
Izraeliták Országos Képviselete (Budapest, VII. Síp u. 12. sz.
alatti) székházának portáján, a Nácizmus Üldözöttei Bizottságánál
(Budapest, V. Szabadság tér 16.), továbbá a Munkaszolgálatosok
Országos Egyesületének Szombathelyen, Kaposváron, Szegeden,
Debrecenben, Miskolcon, Salgótarjánban, Pécsen és Nyíregyházán
működő tagozatainál vehetik át.
"
Amerika Hangja, Esti Világhíradó:
Interjú Teller Edével
"1990 egy
egészen különös év volt sok meglepetéssel, sok kihívással, sok
nehézséggel és lehetőséggel. Ami talán a figyelmet most eltereli
Magyarországról, vagy Kelet-Európáról Amerikában az legalább annyira
az orosz helyzet, mint a helyzet Irakban.
Ami Oroszországban történik, az egy nagy változás, ami a lehető
legközvetlenebb formában befolyásolja Amerika jövőjét és a világ
jövőjét. Egy óriási birodalom feloszlásban van. Talán egy teljesen
mélyreható változásban van, talán visszaesik valamilyen formájú
diktatúrába. Hogy az emberek zömének - például Amerikában - ez jár
az eszében, az egész világos.
"
|
|
|
|
|
|
|
A néma halak kiáltása (1.rész)
|
Brüsszel, 1990. december 4. kedd (MTI-Panoráma) - Sok a
halászhajó és kevés a hal - Madách után szabadon körülbelül így
lehetne összefoglalni azokat az okokat, amelyek arra bírták Manuel
Marint, az Európai Közösség Bizottságának spanyol alelnökét, hogy
megkongassa a vészharangokat. Ha nem történik semmi, több halfajta
teljesen kipusztulhat az Északi-tengeren, és végső soron a halászat
is megszűnik, mint foglalkozás.
Manuel Marin, aki koromfekete körszakállával maga is marcona tengeri medvét idéz, nem takarékoskodott minapi brüsszeli sajtóértekezletén a drámai hasonlatokkal. Mindenki a legszörnyűbb bűnnek tartja egy terhes anya megölését, mondotta, de az Északi-tenger halászai éppen ezt teszik, méghozzá tömegesen, amikor a halak szaporodási időszakában sem szüntetik be munkájukat.
A probléma nem új: az Európai Közösség számára régóta ismeretes, hogy halászflottáinak kapacítása nagyobb, mint az Európát övező egyes tengerek halállománya. Éppen ezért szab meg a közösség nemzeti kvótákkal a halászhajókkal rendelkező parti államok számára. Ideális megoldás, ideális halászati politika ez, mondja Manuel Marin, csak egy baja van: nem mőködik, mert a halászok nem tartják be. Márpedig a közösségi előírások betartását a nemzeti hatóságok ellenőrzik: ha az ellenőrzés laza, Brüsszel nem tehet semmit. A halászok pedig rendszeresen többet fognak ki, mint amennyire engedélyük szól.
A halászat sorsa 300 ezer halászt érint közvetlenül a közösségben, és még vagy másfélmillió embert, akiknek tevékenysége a halászflottához kötődik. Közvetve, persze az egész közösséget érinti: a tizenkettek együtt a világ negyedik halászati hatalmát alkotják. A világtengerekből évente 93 millió tonna halat fognak ki. Az első helyen Japán és a Szovjetunió oztozik, majd Kína következik, mindhárman évente több mint 10 millió tonnát fog ki.
Ezer halász csaknem 7 millió tonnát fog ki, s csaknem 1 millió tonna ered agrokultúrából. Manuel Marin szerint, miután a kvóták módszere csődöt mondott, a legradikálisabb megoldás a közösségi halászflották csökkentése lenne - a halászati zónák, halfajták helyzetének memgfelelő arányban, de átlag mintegy 40 százalékkal. Ha így a halsűrüség visszaállnak a kívánatos szintre, ismét növelni lehetne a halászhajók számát is. Elképzelhető az is, hogy például a halászflották egy-két éven át pihenjenek, vagy csak havonta egy napon fussanak ki, vagy mondjuk csak egy hónapon át működjenek egy adott esztendőben. (folyt.)
1990. december 4., kedd 12:06
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|