|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Nyílt levél a nyilvánossághoz - a Katalizátor Iroda tiltakozása
"... tiltakozik a polgármesteri hivatalok, korábban a
kerületi tanácsok pártállami időket idéző gyakorlata ellen, amellyel
a közterülethasználati kérelmeinket elutasítják, illetve tiltakozunk
a Közterületfelügyelőség tervezett akciója ellen, amely
megakadályozná árusító standjainkat a további működésben.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Válságban a magyar politikai pártok
"Mécs, aki az ötvenhatosokat képviselő, már csaknem egyedül a
vezetésben, meglehetősen diktatórikusnak tartja a párt irányítását,
amelybe a tagságnak alig van beleszólása. Úgy véli, a vezetést annak
idején alapvetően három kör adta: a volt illegális Beszélő című lap
szerkesztői, az ötvenhatosok, akik tehát mára már lemorzsolódtak, és
a független értelmiségiek, akik nem feltétlenül azonosak a korábbi
demokratikus ellenzékkel.
Mécs Imre azt érzékelteti, hogy a vezetés gyakorlatilag két
ember kezébe csúszott, Magyar Bálintéba és Kis János filozófuséba,
aki a párt elnöke. "
|
|
|
|
|
|
|
Szakszervezeti üdültetés
|
------------------------
München, 1990. november 30. (SZER, A munka világa) - Magyarországon az érdekképviseleti rendszer egyik legellentmondásosabb területe évtizedek óta a SZOT-üdültetés, amely a diktatúra alatt főleg a jó káderek jutalmazását szolgálta, illetve a protekció, a korrupció melegágyaként működött.
Nem véletlen, hogy az alakuló független érdekvédelmi fórumok elsők között követelték, hogy az MSZMP fiók tömegszervezetének vagyonát számoltatassák el, üdültetési és egyéb privilégiumait szüntessék meg.
Ezen vonatkozásokban eddig még nem sok történt, ami súlyos teherként nehezedik a rendszerváltásra, a régi és az új harcára, a munkavállalói érdekek egyenjogú képviseletére.
A SZOT-utód szívósan védi vagyonát, hatalmát és csak látszatengedményekre hajlandó a többiekkel szemben. Ilyen idézőjelek közé kívánkozó gesztus, hogy a szakszervezeti kerekasztal résztvevői beleszólhatnak a kedvezményes beutalók szétosztásába. Ennek külön szépséghibája, hogy akkor engedi igazságosabban szervezni az üdültetést, amikor reálértékben a korábbinál lényegesen kevesebb jut erre a célra, és a valójában rászorulók többsége nem is tudja megfizetni a gyorsan emelkedő térítési díjat.
Ezt az ellentmondást jelzi, hogy a Liga javaslatára a kerekasztal csak 1991-re fogadta el ezt a formát, utána pedig nem szakszervezeti feladatnak, hanem az állami szociálpolitika szerves részének tekinti. Persze ez is csak átmeneti jellegű lehet, mert végleges megoldásként - a fejlett polgári demokráciákhoz hasonlóan - a bérekből, keresetekből kell biztosítani a pihenés, az üdülés anyagi feltételeit. (folyt.)
1990. november 30., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|