 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Nyílt levél a nyilvánossághoz - a Katalizátor Iroda tiltakozása
"... tiltakozik a polgármesteri hivatalok, korábban a
kerületi tanácsok pártállami időket idéző gyakorlata ellen, amellyel
a közterülethasználati kérelmeinket elutasítják, illetve tiltakozunk
a Közterületfelügyelőség tervezett akciója ellen, amely
megakadályozná árusító standjainkat a további működésben.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Válságban a magyar politikai pártok
"Mécs, aki az ötvenhatosokat képviselő, már csaknem egyedül a
vezetésben, meglehetősen diktatórikusnak tartja a párt irányítását,
amelybe a tagságnak alig van beleszólása. Úgy véli, a vezetést annak
idején alapvetően három kör adta: a volt illegális Beszélő című lap
szerkesztői, az ötvenhatosok, akik tehát mára már lemorzsolódtak, és
a független értelmiségiek, akik nem feltétlenül azonosak a korábbi
demokratikus ellenzékkel.
Mécs Imre azt érzékelteti, hogy a vezetés gyakorlatilag két
ember kezébe csúszott, Magyar Bálintéba és Kis János filozófuséba,
aki a párt elnöke. "
|
|
|
|
|
|
 |
A hét kérdése: mi volt az amerikai diplomáciai győzelem ára?
|
1990. november 30. péntek (MTI-Panoráma) - Az amerikai
kormány kétségtelenül diplomáciai sikerként könyvelheti el, hogy az
ENSZ Biztonsági Tanácsa elfogadta határozat-tervezetét, azaz a
világszervezet felhatalmazta tagállamait a katonai erő alkalmazására
is Irak ellen, ha az jószánátból nem hajlandó kivonulni a megszállt
Kuvaitból. Washingtonnak az eredeti javaslathoz képest csak abban
kellett engednie, hogy ne január elsejét, hanem január 15-ikét
tegyék meg a kuvaiti inváziót elítélő országok végső türelmének
lejártaként.
Az amerikai diplomácia e siker érdekében több olyan lépést is
tett, amelynek későbbi hatása ma még nehezen felmérhető. James Baker
külügyminiszter a BT ülése előtt négyszemközti tárgyalást folytatott
a testület valamennyi tagjának képviselőjével, s nem maradt ki ebből
a sorból Isidoro Malmierca Peoli kubai külkügyminiszter sem. Csien
Csi-csen kínai külügyminiszter úgy távozhat majd az Egyesült
Államokból, hogy Washington feladta a Pekinggel szemben életbe
léptetett diplomáciai és gazdasági korlátozásokat. Végül George Bush
november 23-án, Genfben találkozott Háfez Asszad szíriai elnökkel,
akit pedig 17 éve nem tartott szalonképesnek az amerikai vezetés.
A kubai külügyminiszter és Baker találkozója önmagában is
szenzáció volt, hiszen a kubai forradalom győzelme, 1959 óta ez volt
a legmagasabb szintű hivatalos tárgyalás a két ország között. Az
amerikai gesztus nem volt eredményes: Kuba a Biztonsági Tanácsban a
határozat elfogadása ellen szavazott. George Bush nem véletlenül
tartotta ezután azonnal szükségesnek kijelenteni: ,,Fidel Castro még
mindig diktátor,,. Ezen a kudarcon az sem enyhített, hogy az
amerikai elnök szerint Baker nem is akarta a kubai igent
megszerezni.
Csien Csi-csen akár blöffölhetett is, amikor New Yorkba utazása
előtt kijelentette, hogy Kína nem fogja megszavazni a katonai erő
alkalmazását lehetővé tévő javaslatot. Az ázsiai nagyhatalom a BT
állandó tagja, így egy esetleges ,,nemmel,, megakadályozhatta volna
a határozat érvénybé lépését. Washington ugyan nem tartotta igazán
valószinünek a kínai vétót, de biztos, ami biztos elébe ment az
eseményeknek, s jóelőre bejelentette, hogy a kínai külügyminisztert
hivatalos látogatásra is meghivják: azaz nincs érvényben már az
elnöknek az a döntése, amely megtíltott minden magas szintű
kapcsolatot a két ország képviselői között a kínai diákmozgalom
tavalyi vérbe fojtása miatt. (folyt)
1990. november 30., péntek 12:54
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|