Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1990 › november 29.
1989  1990
1990. szeptember
HKSzeCsPSzoV
272829303112
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
1234567
1990. október
HKSzeCsPSzoV
24252627282930
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930311234
1990. november
HKSzeCsPSzoV
2930311234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293012
3456789
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
OS:

A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása

"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan - a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem. "
Amerika Hangja, Esti híradó:

Rabár Ferenc lemondása

"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben sem érezhette magát túlzottan kompetensnek. Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja, amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de amelyben egyelőre még nincs kormányegység. Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is beleszámítva. Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó, és nem két ember vitájáról."

Fejti György a magyar helyzetről

(Jotisky László)
London, 1989. április 8. (BBC, Panoráma) - Jotisky László
interjúját közvetítjük Fejti Györggyel, az MSZMP Politikai
Bizottságának tagjával. Munkatársunk első kérdése: veszélyezteti-e
az újonnan kialakult helyzet a párt vezető szerepét?
    
    - Ilyen veszélyt nem látok. Magyarországon egy érdekes folyamat
veszi kezdetét: a társadalom politikailag tagoltabbá válik, az
MSZMP versenyhelyzetbe kerül. Úgy látom azonban, hogy a politika
porondjára lépő erők egyelőre nem képeznek kormányzati
alternatívát. Na most, hogy hosszú távon Magyarországon a politikai
struktúra hogyan fog alakulni - ezt nehéz lenne megjósolni. Én
nagyon remélem - és mint az MSZMP tagja keményen dolgozni fogok
érte - hogy ebben a versenyhelyzetben az MSZMP^meghatározó szerepre
tegyen szert. Nekem nincsenek arra vonatkozóan becsléseim, hogy
vajon egy választásban milyen eredményt érhetünk el, de abban
biztos vagyok, hogy a legerősebb párt maradhat az MSZMP. Veszélyt
abban látnék, hogy ha egy folyamatos és fokozatos átmenet egy a
többpártrendszeres politikai struktúrába valamilyen belpolitikai
zavar, vagy válság hatására megtorpanna. (...) kifejezetten
kinyilvánította, hogy konstruktív szerepet kíván betölteni, adott
esetben konstruktív ellenzéki szerepet. Más szervezet pedig azt
nyilvánította ki, hogy valamilyen közös platform alapján kész
koalíciós jellegű kapcsolatokra az MSZMP-vel.
    
    - Amikor konstruktív ellenzéki szerepre gondolunk, akkor úgy
értelmezzem-e ezt, hogy az ellenzék mintegy ellenőrzi a politikai
folyamatokat olyan értelemben, hogy időnként felemeli szavát: hogy
ez úgy érezzük hogy nem helyes, itt szeretnénk beleszólni - és így
tovább? - vagy pedig úgy értelmezi a konstruktív ellenzéket, hogy
olyan ellenzék, amely idővel, ha politikai gyakorlatra tett szert,
akkor egy-egy időszakra átveheti a kormányalakítás szerepét is.
    
    - Szerintem Magyarországon ma nincs napirenden. Hogy évtizedek
múlva milyen helyzet áll elő, azt megmondani én nem tudom. Ma egy
erős polarizáció megy végbe. Sok kisszervezet lépett a politikai
porondra, és nagyon ügyel, hogy a saját szuverenitását, a saját
identitását ne érje sérelem.
    
    - Feltételezem, hogy néhány év múlva ezt a polarizációs
folyamatot fel fogja váltani egy integrációs folyamat. Tehát a
rokon elképzeléseket, rokon nézeteket képviselő szervezetek
közeledni fognak egymáshoz, és esetleg tömörüléseket alkotnak.
    
    Tehát nem zárom ki több tíz évnek a távlatában azt, hogy több
politikai tömörülés, vagy néhány már komoly politikai
tapasztalattal rendelkező tömörülés Magyarországon kialakul. Ez a
feltétele annak, hogy adott esetben egy váltógazdálkodás jöjjön
létre, mint Nyugat-Európa néhány országában. Hangsúlyoznám, hogy ez
ma egyszerűen nincs napirenden, és nem azért nincs napirenden mert
az MSZMP nem akarja, hanem mert erre ma Magyarországon a
belpolitikai helyzet nem érett.
    
    - Vonatkoztatja ezt a meglátását egy esetleges kormánykoalíció
lehetőségére is?
    
    - Arra látok lehetőséget, már a következő választások kapcsán is,
hogy az MSZMP koalícióra lépjen olyan pártokkal, amelyek
definiálták magukat, már kialakítottak viszonyt a mai magyar
valósággal, és kialakítottak egy elképzelést a jövőről, és hogyha a
jövőről kialakított elképzelésekben vannak találkozási pontok - és
én olyan prognózist állítok föl, hogy ilyen találkozási pontok
lesznek - akkor el tudok képzelni a következő választások előtt is
- hangsúlyoznám: előtte - választási együttműködést, és ha a
választási együttműködés sikeresnek bizonyul, akkor a választások
után elképzelhetőnek tartok egy parlamenti, vagy akár kormányzati
koalíciót is.
    
    - A közelmúltban a nemzetközi sajtónak is, a nemzetközi sajtó
figyelmének is homlokterébe került az, hogy Magyarországon egy
bizonyos vita alakult ki, az 56-os események, az 1956 október-
novemberi események történelmi értékelése körül. Arra szeretném
megkérni: fejtse ki, hogy mi ebben a pillanatban a Magyar
Szocialista Munkáspárt vezetőségének, Politikai Bizottságának
véleménye ezekről az eseményekről?
    
    - Annyiban pontosítani szeretném, hogy nem 1956 újraértékelése
került napirendre, hanem az elmúlt 40 évről szeretnénk pontosabb,
árnyaltabb, mélyebb képet Kapni. Mindenekelőtt azokat a
tanulságokat levonjuk, amelyek ahhoz a helyzethez vezettek amit
radikálisan meg akarunk haladni. Na most ezen a 40 éven belül nem
pontosan csak 1956-al, hanem az 1949-től kezdődő időszaknak, a 49-től
53-ig közötti időszaknak, az 1953-56 közötti időszaknak nagyon fontos
szerepe van.
    
    - Én mégsem akarom megkerülni az 1956-tal kapcsolatos válaszomat.
    
    Azt kell, hogy mondjam Önnek, hogy se a Politikai Bizottságnak, se
a Központi Bizottságnak lezárt véleménye ebben a kérdésben nincs.
    
    Itten egy folyamatban lévő munkáról van szó. A Központi Bizottság
kezdeményezte, hogy kvalifikált szakemberekből, tudósokból,
történészekből álló bizottság készítsen elő egy elemzést. Ez az
elemzés elkészült. Véleményem szerint egy kicsit idő előtt
publikussá vált - és az idő előtti publikusság elég nagy
amplitúdójú vitahullámokat gerjesztett.
    
    Folyamatában kell az eseményeket szemlélni, és ebben a folyamatban
kétségtelenül 1956 után, illetve 1953 és 56 között egy nagyon érdekes
politikai mozgás kezdődött meg a pártban, és kialakult a párton
belül a kommunista reformereknek, a változtatni akaróknak egy olyan
tábora, amelyeknek a szellemiségét ma sok tekintetben vállalni
lehet, és kiindulópontul szolgálnak a megfigyeléseikkel.
    
    Kétségtelen, hogy 23-át megelőzően felgyülemlett borzasztó sok
feszültség. Kétségtelen, hogy 23-án a népfelkelésnek és nép
elégedetlenségének, és változtatni akarásának a drasztikus
megnyilvánulásaiként kezdőditek el az események. Mint ahogy
kétségtelen számomra, hogy október 30-án és november elején durva
és megbocsáthatatlan atrocitásokra, programokra került sor.
    
    Kommunisták, és eszmeileg hogy úgy mondjam: indifferens, de a
rendszer oldalán álló fiatal sorkatonák ellen - tehát olyan
atrocitásokra került sor, ami kifejezetten ellenforradalmi veszélyt
jelentett.
    
    - Amikor Ön azt mondja, hogy a dolgokat nem egyes
mozzanataikban, hanem az egész folyamatot vizsgáljuk, akkor
feltételezem, hogy ez vonatkoztatható egyes személyek szerepére is.
    
    Válaszában említette akkor a Magyar Dolgozók Pártja vezetőségének
olyan reformpárti tagjait, akik 1953 és 56 között feltehetőleg
bizonyos dolgokban a helyes oldalon álltak. Na most, hogy ha
például egy személyt kiragadunk - mondjuk, aki a legprominensebb,
és akinek a nevét nemzetközileg ismerik: Nagy Imre személyét -, hol
látja Ön azt a pontot, ahol Ön szerint Nagy Imre mint reformpárti
kommunista politikus túllépte azt a határt, amely megengedhető a
társadalmi rend fenntartásában?
    
    - Nagy Imréről is árnyaltabb képet kell festeni, és gondolom
ebben a képben benne lesz az, hogy nagyon hűséges tanítványa volt
Sztálinnak -, így érkezett haza Magyarországra. Valószínűleg ebben
az árnyalt képben benne lesz az is, hogy begyűjtési miniszterként
tevékenykedett, és valószínű, hogy az árnyalt értékelésben benne
lesz az is, hogy felismerte, hogy a dolgok rossz irányba mennek, és
az SZKP XX. kongresszusa után őszintén és helyes irányban keresett
változásokat.
    
    - Én az ő személyes tragédiájának tartom azt, hogy a
borzasztóan felgyorsult események közben - pontosabban azt tartom a
személyes tragédiájának, hogy 53-56 közötti cikk-cakk politikában
és ingadozásban - nem tudott maga mögé egy aktív politikai bázist
összeállítani, felsorakoztatni. Ezt követően pedig az atrocitások
kibontakozása idején - bár ez nyilván nem a személyes kvalitásaival
függött össze - nem tudta az események atrocitásokba fordulását
megakadályozni. Másképpen fogalmazva: kicsúsztak a kezéből, és a
körében lévő személyek kezéből az események. Olyan mértékben
csúsztak ki a kezéből az események, hogy nem volt hatalmában a
saját döntését - mint miniszterelnök - érvényre juttatni, és hát
eközben olyan döntésekre, olyan elhatározásokra jutott, amelyek
elszigetelték, - itthon is elszigetelték, nemzetközileg is - és
elkerülhetetlenné tették a szovjet katonai beavatkozást.
    
    Azt tudom tehát mondani még, hogy ahogyan az események egészének,
mind Nagy Imre személyének is - nemcsak az ő személyének hanem a
környezetében részt vevő markánsabb személyiségek és (...)
megítélését kell adni. Ebben az irányba az első lépéseket megtettük
már.
    
    - Tehát Ön nem úgy látja a lehetőségét vagy szükségét
rehabilitációnak - hanem annak látja szükségét, hogy Nagy Imre és
környezete tagjainak a szerepét árnyaltabban, és hosszú időn
keresztül játszott szerepüket figyelembe véve értékelje' át -
mondjuk - a történetírás?
    
    - Én úgy gondolom, hogy a két dolog között sorrendiségi összefüggés
van. Tehát történelmileg, politikai történetileg kell előbb
elvégezni a vizsgálódásokat, és ezt követően kell a szükséges, és -
ha új tények merülnek fel, amit én nem tartok kizártnak - hiszen ez
a munka most folyik, és ennek a munkának új dimenziói jelennek meg.
    
    Nemzetközi dimenziói főleg, és az számomra világos, hogy ebben az
időszakban a nemzetközi dimenzió, a nemzetközi determináció
rendkívül erős volt. Erről ma sokkal többet tudunk, mint 1956
decemberében, amikor az első értékelést adta az MSZMP az
eseményekről. Tehát ezeknek nemzetközi aspektusoknak a tükrében a
személyes szerepét is lehet, hogy másképpen kell megítélni, lehet,
hogy a személyes felelősséget is másképp kell megítélni. De ehhez
az kell, hogy a történészi és politikai kutatómunkákat el kell
végezni.
    
    Ilyen értelemben a jogi rehabilitáció ma nincs napirenden. Nem
tudom Önnek megmondani, hogy napirendre kerül-e? Ezt a történészi
és politikai értékítéletet utána kell újra végiggondolni.
    
    - Fejti György! - köszönöm szépen! +++


1989. április 8., szombat


Vissza » A hírhez kapcsolódik »

Partnereink
Dokumentumok
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB10BUD