|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
MSZDP
|
(Pallai Péter) London, 1989. március 8. (BBC, Késő esti híradó) - Miközben a magyar parlament tanácskozik, Bécsben találkoztak a magyar közéletből 40 évig kirekesztett egykori tömegpárt, a Magyar Szociáldemokrata Párt kül- és belföldi vezetői. A Magyarországon újjáéledt párt ideiglenes főtitkárával, Révész Andrással munkatársunk, Pallai Péter beszélget egy vezetőségi kérdésről. - Külföldön is szenzáció számba ment, hogy Bihari Mihály politológusnak végülis nem ajánlották fel az SZDP főtitkári tisztét. Párizsban Fejtő Ferenc professzor, aki 1934-ben csatlakozott a Szociáldemokrata Párthoz, egy hétvégi interjú alkalmával ezt hibának minősítette. Ugyanakkor több olyan burkolt megjegyzés is elhangzott, miszerint a Bihari-ügy provokáció következménye. Elsősorban azt szeretném megkérdezni Révész úrtól, hogy mi a véleménye. Bihari Mihály személyéről és jelöléséről? Utána pedig azt, hogy volt-e provokáció ebben az ügyben és ha igen, akkor ki provokált kit, és miért? - Kérem, meg kell mondanom elöljáróban, hogy én Bihari Mihály képességeiről minden vonatkozásban a legjobb véleménnyel vagyok, és amikor ő arról az Ön által is ismert sorozatról a Kossuth Klubban az utolsó előadások egyikét tartotta, akkor olyan határozottan jelentette ki, hogy a jövő irányító mozgalma nem lehet más, csak a szociáldemokrata mozgalom. Akkor én elsőnek raktam le a névjegyemet az elnöki asztalra, és azt mondtam, hogy hozzá kívánok szólni. Ez a lehetőség meg is adatott nekem, és én akkor azt mondtam Bihari Mihálynak, hogy mindaz, amit elmondtál, ezután, ha valakinek helye van nálunk, akkor az te vagy! Amire ő azt mondta, hogy ő erre többször gondolt és gondolkodási időt kért. Na most, a későbbi szituáció úgy alakult, hogy nálunk a pártban nem vesszük szigorúan valakinek a jelenlétet. Tehát amikor a 11 tagú ideiglenes szervező bizottságnak én bejelentettem, hogy én megtárgyaltam az illetővel azt, hogy szeretném ügyvezető főtitkárnak a mi pártunkba felvenni, akkor elkövettem, elkövettük azt hibát, hogy megengedtük, hogy néhány szimpatizánsunk, aki ott volt, részt vegyen ezen az ülésen. Lehettünk vagy harmincegynéhányan. - Na most, beestünk a csapdába, hogy nyolc abszolút jelentéktelen ember annak a közlése után, hogy mi, a vezetők, arra gondoltunk, hogy ennek az ideiglenesen megalakult pártnak, miután minden a kongresszustól függ, úgy tartjuk helyesnek, hogy a Bihari legyen az ügyvezető főtitkára. Akkor legnagyobb meglepetésemre néhány vendég határozottan provokatív jelleggel elkezdett apró kifogásokat. Először, hogy még nem vonta vissza a fellebbezést, amelyet a kizárása miatt hozott, azután sok helyen megszólalt, és az ilyen apró megnyilatkozásokkal tudtak engem kellemetlen helyzetbe hozni. Még kellemetlenebb helyzetbe hozták a Biharit. Ennek lett a következménye az, hogy másfél órán keresztül egyre merészebb hangon szólt ez a laikus hozzászóló társaság Bihari ellen. Aki, most zárójelben mondom, nagyszerű tudományos ember, de az utolsó 40 év alatt a magyar intelligenciát nem szoktatták hozzá, hogy valakinek, pláne egy elnöknek, ellent lehet mondani. Úgy, hogy azt mondta, ő nem azért jött ide, hogy vitatkozzék, őt én felkértem, a vezetőség is, és felkelt az asztaltól. Na most, én erre úgy reagáltam, hogy négy-öt napig a sajtó legnagyobb csodálkozására egy halvány szót sem tettem az egészről, mert, bevallom őszintén, elszégyelltem magamat. Én egy olyan társaság előtt jelentettem be azt, hogy mi a vezetőség, ideiglenes vezetőség, a Biharit kívánja ügyvezető főtitkárnak használni a kongresszusig, amely aztán lényegesen dönt például abban, hogy engem megtart-e, hogy teljesen megértettem, hogy a Bihari azt mondta: pardon, tévedtem. Tehát ott folytatom, hogy nem nyilatkoztam és akkor Bihari is rájött arra, hogy neki nem kellett volna felháborodnia, hanem bele kellett volna nyugodnia abba, hogy én azt javasoltam, hogy kérem, majd ezt folytassuk másnap, mert akkor már este 8-9 óra volt. Na kérem, azóta nekem a Bihari többször megüzente, hogy az ő elvi felfogása, hogy a szociáldemokráciának van jövője, ő ezt a mozgalmat mindenféleképpen támogatni akarja, ezt határozottan állíthatom. Azóta arra a megoldásra jutottam, és mielőtt eljöttem, hozta valaki az üzenetet, hogy személyesen fog felkeresni a lakásomon újra, és közölni vélem azt, hogy semmilyen funkciót nem akar vállalni. De a pártnak a tagja akar lenni és a tanácsadó testületben, amelyet éppen most szervezünk. Neveket nem akarok mondani, de csodálkozni fogtok néhány nap múlva, hogy ebben kik vannak, ebben a tanácskozó testületben. +++
1989. március 8., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|