|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Nagy Erzsébet interjúja
|
München, 1989. február 16. (SZER, Világhíradó) - Miközben Budapesten folyik a vita a köztemető 301-es parcellájáról, vagyis arról, hogy megállapítható-e, kiket temettek oda, megszólalt Nagy Imre lánya, Nagy Erzsébet is. Rádiónknak adott nyilatkozatát hallják: - Néhai édesanyámnak, Nagy Imre özvegyének, valamint családom egyetlen tagjának sem volt soha szándékában - ahogy nekem sem - az eltelt évtizedek alatt apám hamvainak kiadatását kérni. Apám tetemének újratemetését kérésünk nélkül, a kormányzat kezdeményezte. A férjem és én két ízben folytattunk tájékozódó tárgyalást, 1988. december 21-ikén és ez év február 13-ikán az Igazságügyi Minisztérium ezzel megbízott képviselőivel, álláspontjaink kölcsönös megismerésére. Miért hangsúlyozom ezt? Mert családom és jómagam mindig apám és küzdőtársai szerepének tárgyilagos megítéléséért harcoltunk és nem az újratemetésért, amit természetesnek és elidegeníthetetlen emberi jognak tartottunk és tartunk. A családom és én a magyar történelemnek azt a szakaszát, ami 1956. október 23-ikától a munkástanácsok felszámolásáig tartott, a maga teljességében mindenkor forradalomnak, szabadságharcnak, nemzeti felkelésnek ítéltük. A kivégzetteket pedig a forradalom és szabadságharc, a nemzeti felkelés mártírjaiként tiszteljük. Úgy gondoljuk, hogy Magyarországon megindult az a folyamat, ami egy demokratikus jogállam létrehozásával egyidejűleg meggyőződésünk szerint - 1956-ot is azoknak a nemes történelmi és erkölcsi alapoknak a sorába emeli a hazai közéletben, melyekre jövőjét építeni kívánja. 1956 - apám, Nagy 'Imre és harcostársai szerepének megítélése - ma ismét vízválasztó szerepet játszik a magyar közéletben. Egy egész korszak, a Kádár-korszak és a folyó utóvédharcok ideje, amiről szó van. Ennek megfelelően a történelmi értékelés megváltozása alapvetően befolyásolja így vagy úgy az érintettek sokaságát ezen vagy azon az oldalon. Egy küzdelemről van szó, ami részünkről az igazi népuralomért folyik. Most békés úton történik ez, politikai eszközökkel. Tehát ezért és kizárólag ebbeli hitünktől indíttatva tartjuk lehetségesnek, hogy még ebben az évben, június 16-ikán, egy évvel a pere-lachaise-i emlékmű felavatása után Nagy Imre hamvai valamennyi harcostársával együtt ténylegesen és jelképesen a budapesti Új Köztemető 3,01-es parcellájában, ahol jelenleg is nyugszanak, egy kollektív emlékmű alapkövének ünnepélyes letételével egyidejűleg újratemettessenek. +++
1989. február 16., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|