|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
1956 értékelése
|
München, 1989. január 28.(SZER, Hírek) - Az MSZMP Központi Bizottságának úgynevezett történész albizottsága foglalkozott 1956 értékelésével. Ezzel kapcsolatban Pozsgay Imre, politikai bizottsági tag kifejtette, hogy új megállapításokra jutottak, így például Nagy Imre megítélésével kapcsolatban. Nagy Imre volt az, aki 1953-ban napirendre tűzte a Népfront megújulásának programját. Az 1954-ből 55-be átforduló, úgynevezett politikai mini-válságban Nagy Imrének volt igaza, és a magatartása helyes volt, következetes ahhoz, amit vállalt. Ez a korszaka biztos, hogy pozitívnak számít - mondotta Pozsgay Imre, majd kifejtette, hogy ez valóban ma még nem jelent politikai rehabilitációt. Hogy lesz-e ilyen rehabilitáció, azt jósolni nem szabad - tette hozzá. Egy tudósító kérdésére válaszolva, Pozsgay Imre kifejtette: a történész albizottság a jelenlegi kutatások alapján népfelkelésnek látja azt, ami 1956-ban történt: egy oligarchisztikus és a nemzetet is megalázó uralmi forma elleni felkelésnek. A közvéleményben és a párttagság nagy részében is meglévő érzületet fejezi ki az a sommás ítélet, amely egyetlen kifejezéssel ellenforradalomnak minősítette azt, ami 56-ban történt. Ez - látnivaló az eddigi kutatások alapján - nem állja meg a helyét. A tudósító ezután megkérdezte, hogy vajon bárki leállíthatja-e a történész albizottság munkáját, megakadályozhatja-e, hogy folytassa tevékenységét? Pozsgay Imre így válaszolt: A bizottság egyenesen a Központi Bizottságtól kapta megbízatását, és elvileg ezt vissza is vonhatja. Hangsúlyozta azonban, hogy nem tud elképzelni egy ilyen visszakozást. Szó szerint így folytatta: "Ha netán valakinek egy ilyen abszurd ötlete támadna, azt körülbelül ahhoz a játékhoz lehetne hasonlítani, mint amikor valaki a fogkrémet a tubusba akarja visszagyömöszölni." Hogy eddig dokumentumokat, részleteket nem tártunk a közvélemény elé, ennek csak az volt az oka, hogy nem készültünk el vele - mondta Pozsgay Imre, politikai bizottsági tag. +++
1989. január 28., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|