|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Grósz a szovjet csapatkivonásokról
|
(Lengyel Szaniszló) München, 1989. január 15. (SZER, Hazai napló) - Az már igazán a kákán való csomó keresése lenne, ha rosszallóan csóválnánk a fejünket, vajon miért egy távol-keleti gazdasági napilap közvetítésével értesül a magyar választópolgár egy olyan fejleményről, amely a lehető legközelebbről érinti. Miért nem tart a pártfőtitkár, illetve egy eszményibb világban inkább a miniszterelnök odahaza sajtóértekezletet, és miért nem örvendezteti meg hallgatóságát a jó hírrel. Hamarosan egy nagyon apróbb lépéssel közelebb kerül az áhított szuverenitáshoz, és a "megszállók" egy része szedi a sátorfáját. Ha szedi? Mert az ilyen egyoldalúan bejelentett fegyverzet és csapatcsökkentésekkel éppen az a probléma, hogy a nemzetközi ellenőrzésre nem hoztak létre megfelelő gépezetet. Nem tudhatja az annyiszor becsapott ember, hogy azok helyett, akik mondjuk Záhonynál kimennek, nem jönnek e mások Beregsuránynál. Vagy az agyonhangoztatott nyíltság korszakában ne legyünk ilyen ünneprontóan szkeptikusak? Nos a jól ismert mondás szerint a bizalom jó, az ellenőrzés még jobb. A Magyarországon történelmileg kialakult körülmények között a társadalmi ellenérzésnek megnyugtató módja például az lehetne, ha a honvédelmi miniszter vagy a kormányszóvivő nyilvánosságra hozná, mi lesz a sorsa a kivonuló szovjet csapatok által kiürített, és a magyar nép elidegeníthetetlen tulajdonát képező repülő- és gyakorló tereknek, laktanyáknak és egyéb létesítményeknek. Továbbra is a szovjet, hadsereg fennhatósága alatt maradnak? Vagy a Magyar Néphadsereg, ne adj isten a Munkásőrség kezelésébe kerülnek? A nem kifejezetten tőkegazdag nemzetgazdaságnak pedig nem jönnének rosszul a felszabaduló termő területek, épületek. Nem utolsó sorban pedig a szovjet tiszti családok által kiürített lakások. Ezek fölött például védnökséget vállalhatna a KISZ, amely az utóbbi időben vedlések sorozatával akarja bizonyítani, hogy valóban a fiatalság érdekeit képviseli. Nos, itt a kiváló alkalom egy látványos gesztusra. Juttassák olcsó lakáshoz a fiatal házasokat. Na de túlságosan előre szaladtunk. A szovjet csapatok részleges kivonása, amelyről Grósz Károly a japán lapnak beszélt még meg sem kezdődött. Arra pedig még utalás sem történt, mikor fejeződik be? Mert, hát azért résen kell lenni. Nehogy az osztrák imperialisták légitámadást intézzenek a szocializmus legnagyobb magyarországi vívmánya a bős-nagymarosi vízlépcső ellen. +++
1989. január 15., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|