|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
MDF gödöllői jelentése
|
München, 1989. január 12. (SZER, Hölgyválasz) - A Magyar Demokrata Fórum gödöllői szervezete testületileg írta alá azt a tudósítást, amely a Hitel című folyóirat első évfolyamának 4. számában jelent meg. Az írás egy választó-gyűlés jeleneteit ecseteli. Az esemény főszereplője egy nevezetes estén eljátszotta élete egyik nagyjelentét. Nőről lévén szó, tapintatból nem az életkor, hanem a mozgalmi múlt aspektusából jellemezzük őt. Ennek alapján hősnőnket tituláljuk 56 évesnek. Fellépése a jelzett napon tán első ízben csapott át tragikumból komikumba, s ha továbbra is a színpadi hasonlatoknál maradunk: semmi sem jellemzi Őt jobban, minthogy a főváros körüli világot jelentő deszkákon 44 éven keresztül ő volt az előtáncos. Ha pedig - lett légyen az bárki, aki nem úgy ugrált, ahogy ő előírta - a legjobb esetben fegyelmit kapott. A primadonna rendkívül érzékeny dobhártyája megrezdült minden ellenhangra. Leginkább az éljent szerette. A füttyögésért meg egyenest bosszút helyezett kilátásba. Mindennaposak voltak a működési engedély-megvonások, a színpadról való leparancsolások, hogy a pellengért, azaz a kádervéleményt ne is említsük. Számára a színpad, mely több mint négy évtizedig foglalkoztatta, a valódi vitorlát jelentette, amelyen kiélhette szereplési vágyát. A rendezők, akik a primadonna körül sürgölődtek, falvaknak, városoknak, sőt az egész vármegyének írták elő a tapsrendet. De a szélkakasok is az ő sóhajtását lestek, hogy mikor, s merre forogjanak. Ha az első szereplő szeme sarkában netán a rosszallás ránca jelent meg, a felügyelő megrótta az egész vonalat. Ha pedig az ajkát összeszorította, ne adj isten, fenyegetően tekintett a nézőközönségre, kifejezett és derült félelem ült az arcokra. Egyébként is folyton szigorú maszkot viselt, és emiatt összecsattantak a bokák. Ennek alapján szerénytelenség nélkül állíthatta magáról - mint a nevezetes felléptekor hivatkozott is rá-,hogy sokat tett a tekintélye. Azon az emlékezetes előadáson azonban megdöbbentően kellett észlelnie, hogy a közönség néha nem csak néz, de kérdez. Éppen a bős-nagymarosi erőmű című tragédiában alakított hódoló szerepet, mikor közbekiáltások hangzottak el, hogy "nocsak", "de hisz", "jaj miért"? Erre ő azzal válaszolt, hogy kilátásba helyezte: ha nem tetszik, holnap este nem lesz villany a reflektorban. Ez a dolog mindenkit áramütésszerűen megrázott. S a vibráló tekintet kereszttüzében egyesekben fel sem vetődött, hogy az a holnap nem egészen a legközelebbi napfelkelte után, de esetleg 2016-ban lesz, mikor az igazgatóság az utolsó groschenig visszafizeti a felvett hitelt Ausztriának. Mikor ez a generáció már sem bős(z), sem hős nem lesz, viszont özönvizet - azt kaphat. A primadonna kiesett a szerepéből annál a kérdésnél is, amely szintén az igazgatóság több mint három évtizedes pazarlására vonatkozott, és azt firtatta, hogy miért kapnak indokolatlanul magas nyugdíjat - sok mással együtt - a színház nagy deficitjét pazarló gazdálkodásukkal elősegítő vezetők? Itt a primadonna tagadta, hogy a színház valóban a tönk szélén állna. Ez már csak azért is elképzelhetetlen, mert ő maga is rengeteget dolgozott és tett. Egyébként is fel fog még lépni a régi part, azaz pártoldalon- Ami korábban nem fordult elő vele: 41 kérdésből 17-re már nem futotta az erejéből. Ekkor ültek fel a színpadra a bokacsattogtató statiszták. Egytől egyig úgy csináltak, ahogy ezt a tanárnőjük tanította. Öten voltak, de lehettek volna akárhányan, mert évtizedekig kópiaszámra ontotta az ilyen, meg olyan hasonmást a színházi kelléktár. (...) a régi színpadból, a színjátékból mindenkinek elege van. Pest megyei hallgatóinknak feltehetően nem kell bemutatni Örsi Éva jegyzetének kiérdemesült közéleti primadonnáját. Miként azon szerencséseknek sem, akik hozzájutottak a rövid idő alatt rendkívül keresetté vált új folyóirat decemberi számához. A többiek kedvéért azonban most kivonatosan ismertetjük a Hitel tudósítását. (folyt.)
1989. január 12., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|