|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
A magyar jogrendszer átalakítása - 1. folyt.
|
A választójogi tervezetet elsodorták az események. Nyilvánvalóan másképpen kell lebonyolítani a választásokat, ha pártok is indulhatnak. 1988-ban még csak két szövegtervezet között tapasztalhattunk ilyen ellentmondást. Képzeljük el azt a helyzetet, hogy az év végére - Pozsgay Imre előrejelzése szerint - közel 20 törvénytervezet szövege fog a szakmai és laikus szervezetek között keringeni. Ugyanakkor az új alkotmány munkálatai és vitái is keresztezik ezt a sokváltozós hálót. Nem nehéz megjövendölni, hogy ebből még az alkotmányjogászok számára is áttekinthetetlen helyzet jön létre. Véleményem szerint a bajokat a politikai és alkotmányjogi kérdések összekeverése okozza. Az alkotmány szövege nem szakmai ügy. Erről is kétségeim vannak, amikor a magyar sajtóban azt olvasom, hogy 10 tudományos munkabizottság hozzálátott az alkotmány felülvizsgálatához, és az Igazságügyi Minisztérium máris egy alkotmányjavaslattal állt elő. Az alapelvek még tisztázatlanok, de a részlet-elgondolások már megvannak? A logika ugyanaz, mint az elvetélt törvényjavaslatoknál. Ugyanakkor, mire az új alkotmány az Országgyűlés elé kerül, ennek a lejártatott intézménynek már nem lesz elegendő tekintélye a meggyőző, legitimáló gesztushoz: az alkotmány kibocsátásához. De mi az oka ennek az erőltetett menetnek? A legfontosabb magyarázat talán az, hogy a párt reformhirdetői sem tudnak szembenézni az új politikai helyzet kihívásaival, követelményeivel és az új szervezetek térfoglalásával. De a törvénykezési játszma nemcsak időhúzás. Az apparátus számára a hosszú távú törvények a stabilitás érzetét keltik, és megnyugtató, hogy a szabadságjogokról folytatott vitákat eddig még a közvélemény is pozitívan fogadta. Ugyanakkor: ha a részkérdésekben elérhető valamiféle látszólagos egyezség, akkor az alkotmány szövegezésénél ezekből a részelemekből lehet kiindulni, és a törvényeket építőkockaként lehet felhasználni. Ez az építmény azonban könnyen összeroskadhat. A valódi rendezésnek nem a politikai látszatstabilitás megőrzésére kellene törekednie, hanem az alaptörvény demokratikus elfogadásához kellene feltételeket teremteni. A mai helyzet alapeleme, hogy az új, független szervezetek - rendezetlen jogi státuszuk miatt - nem vehetnek megfelelő súllyal és befolyással részt az alkotmányjogi vitákban. Az Országgyűlés felhatalmazása esetén a kormány rendeletek kibocsátásával segíthetne ezen. Rövid úton engedélyezhetné az újonnan alakult tömegszervezetek, pártok és szakszervezetek működését, és biztosíthatná működésük technikai feltételeit. Az Országgyűlés felhatalmazása alapján a választójogi törvény rendeleti módosítása biztosíthatná az új politikai szervezetek számára a jelöltállítás lehetőségét a következő - ugyancsak rendeletileg előrehozott - választásokon. Átmeneti helyzetben élünk, amelynek velejárója lehet a rendeleti kormányzás. Ez a politikai helyzet szülte átmenetiség a közvélemény előtt kellőképpen indokolja a rendeleti szabályozást - ha az időleges hatályú rendeletek a demokratikus kibontakozást szolgálják. A kérdés csak az, hogy valóban létezik-e a partnerségen alapuló nemzeti megegyezés szándéka? Jogi és technikai megoldásokat - meggyőződésem szerint - a törvénykezési színjáték kikerülésével is lehet találni. +++
1989. január 11., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|