|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Jegyzet az áremelésekről
|
(Kasza László) München, 1989. január 8. (SZER, Világhíradó) - A fogyasztói áremelések egy személyre havi 800 forint többletet jelentenek majd - hallgatta ma a rádión a havi ötezerből élő nyugdíjas, aki a lakosság kereken egyötödének színvonalán él. 0 tudja, hogy ez csak az átlag, az adat őrá nem vonatkozik. Nem, mert ő idős ember, akinek több gyógyszerre van szüksége mint az átlagba beszámító fiataloknak, és ezen a területen az áremelkedés 80 százalékos. Ő tehát, és vele a társadalom jelentős része az átlagosnál is többet fizet azért, mert odafenn 40 esztendő után megint csak azt mondták: tévedtünk. Az őt már nem is zavarja, hogy azt sem teszik hozzá: bocsánat. Több mint négy évtized után azt is eredménynek tartja, hogy ennyit elismernek. Az áremelkedések jelentőségének, következményeinek kiértékelése szakemberek feladata lesz. Első reakcióként csupán annak a munkásnak helyzetébe próbáljuk beleélni magunkat, akinek 40 éve azt magyarázták: az ugyan igaz, hogy te sokkal kedvezőtlenebb körülmények között élsz mint nyugati - korábban azt is mondták, hogy kizsákmányolt nyugati - szaktársaid, de történelmit cselekedsz, lerakod a jövő nemzedéke számára a szocializmus alapjait, a társadalmi egyenlőség alapelvét, az ingyenes oktatást, beteggondozást, munkahely biztosítást, gondtalan öregkor garanciáját. Mást is ígértek neki, de elég ha erre emlékezik ma. Ma, amikor azok akik ezzel bódították a Münnich Ferenc Baráti Társaságba tömörülve valóban élvezik - hála 30-40 ezer forintos nyugdíjuknak - ezeket a jogokat, és ő, aki 40 éven át mint munkavállalót kényszerítettek áldozatokra most látja, hogy nyugdíjasként ugyanazokért kell áldozatot vállalnia, akik akkor tévedtek. És a gyermekeik kilátásai? Azoké, akik ma gürcölnek? Nekik az MSZMP irányítása alatt a szocializmus megvalósításáért kell küzdeniök - mondta minap Grósz Károly főtitkár. De a mai felállás őket sem biztosítja arról, hogy nekik is nem mondják majd egyszer: tévedtünk. De talán hozzáteszik: bocsánat. +++
1989. január 8., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|