|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Kis János beszéde a szabad demokraták küldöttgyűlésén (1. rész)
|
1990. november 30., péntek - Az alábbiakban a
szerkesztőségek rendelkezésére bocsátjuk Kis Jánosnak, az SZDSZ
elnökének a péntek este kezdődő szabaddemokrata küldöttgyűlésen
elhangzó beszéde rövídített, szerkesztett változatát. Az anyag
feloldásig
E M B A R G Ó S
x x x
- Magyarország az elmúlt esztendőben végrehajtotta történelmének egyik legnagyobb fordulatát. Alkotmányos demokrácia lettünk; szabadon választott parlamentünk van, szabadon választott önkormányzataink vannak. Belátható közelbe került csatlakozásunk az egyesülő Európához. Magyarországnak tehát minden oka megvan rá, hogy önbizalmában megerősödött, jövőjében biztos ország legyen. Mégis meg kell állapítanunk: fél évvel az első szabad választások után a bizakodás szertefoszlott, a magyar társadalom rosszkedvű és hitevesztett. Egyre többen fordulnak el a kormánytól, a parlamenti pártoktól, a képviseleti demokrácia intézményeitől. Mélyül a szakadék a társadalom és a politikai vezető réteg között.
- Az Antall-kormány nem tett semmi megfoghatót a gazdasági válság ellen. Részint foglya volt az MDF választási propagandájának, amely sima, fájdalommentes gazdasági átmenetet ígért. Most pedig nyíltan szembe kell néznie azzal, hogy nem tudja állni a szavát. A kormány azonban csak a gazdaság dolgaiban tétlenkedett és halogatott. Közben hihetetlen ügybuzgalommal vetette rá magát ideológiai ügyek teremtésére. A nemzet egészének képviselőjeként szólalt meg, ellenzékét pedig nemzetidegen, törpe kisebbségként probálta elszigetelni. Politikáját a kersztény tanítás megvalósításaként tüntette fel, a világi pártokat azonosítva az ateizmus megtestesülésével. Módfelett aktív volt a közszolgálati tisztségek újraelosztásában, s a személyi klientura megteremtésével párhuzamosan elkezdődött az állami szervezetek újraközpontosítása.
- Hiba azonban azzal áltatni magunkat, hogy az elégedetlenség csak a kormánykoalíciónak szól. A közvélemény növekvő része a parlamenttel, a pártokkal fordult szembe, s egyre inkább a terméketlen ideológiai polémiák egyik résztvevőjeként azonosították az SZDSZ-t is. (folyt.köv)
1990. november 30., péntek 15:51
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|