|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
- Magyar-román kapcsolatok - 1. folyt.
|
A magyar kormánynak feladata, hogy törődjék a romániai magyarsággal. Ezt a feladatot a politikai, gazdasági, kulturális kapcsolatok révén próbálja végrehajtani. A lehetőségek skálája valójában sokkal szélesebb, és csupán egyet rekeszt ki, a határok megváltoztatását. Ezt számtalanszor, és minden szinten kinyilvánította a budapesti vezetés. Itt meg kell jegyeznünk, hogy a kisebbséggel, az erdélyi szászokkal, bánsági és szatmári svábokkal való törődést Németország is feladatának tekinti, és ezt a bukaresti vezetés ha nem is ingyen, jogosnak tartja.
Azt nehéz megmondani, hogy mi az érdeke Romániának, csak azt sejtjük, hogy mi az érdeke külön-külön a kormánynak és az ellenzéknek, a Ceausescu-érából örökölt apparátusnak, és a nacionalizmus koloncától szabadulni vágyó értelmiségnek, a szenvedélyeket felkorbácsoló Vatranak, és a józanságra intő Dialógus Csoportnak. A hatalom mindezt úgy fogja, tapasztja egységbe, hogy keres magának egy külső ellenfelet, a magyarokat, Magyarországot.
A helsinki folyamat kellős közepén azonban erről is számot kell adnia, ezért előránt néhány fogást: régit, például hogy a kisebbség sorsa belügy, és újat, például hogy előbb vizsgáljuk meg a magyarországi románok jogait.
Bukarest erőfeszítései a halasztásra és az érdemi tárgyalások a tettek elkerülésére irányulnak. Leggyakrabban a felsőszintű találkozások kártyáját játsza ki. Iliescu elnök szakadatlanul ismételgeti, hogy megfelelő időpontban kész találkozni Göncz Árpáddal. Csak azt felejti el megemlíteni, hogy egy ilyen találkozásnak semmilyen eredménye nem lehet. Magyarországon nem az állam, hanem a kormányfő, a politikai végrehajtás felelőse. Az Antall Józseffel való találkozásnak viszont csak akkor lenne értelme, ha legalább egy csöppnyi esély mutatkozna a kérdések megoldására. +++
1990. november 29., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|