|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Rabár Ferenc lemondása
|
----------------------
Washington, 1990. november 29. (Amerika Hangja, Esti híradó, Szénási Sándor) - Lemondott a pénzügyminiszter, vagyis a kormány ha tetszik, ha nem, máris átalakul, és hogy további átalakulásokat is előrevetítsen, Rabár Ferenc közölte is, miért mond le: ha megy Matolcsy György, a kormányfő gazdasági tanácsadója, ha marad, ő veszi a kalapját, neki ebből elege volt, sőt az is kiderült, hogy már másfél hónapja elege van, ugyanis lemondását tulajdonképpen már akkor beadta. Vagyis Magyarországnak nincsen költségvetése, és nincsen már pénzügyminisztere sem. Bár ha Rabár nyilatkozataira gondolunk, korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja, amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó, és nem két ember vitájáról. (folyt.)
1990. november 29., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Rabár Ferenc lemondása - 1. folyt.
|
Ami a Rabár-féle óvatos koncepciót illeti, meg kell mondani, hogy az MDF eredetileg még áprilisban erre szavazott. Akkor úgy vélték ugyanis, hogy lehetséges lesz az országot nagyobb megrázkódtatások nélkül, visszaszorított inflációval és munkanélküliséggel átvezetni egy polgári gazdaság rendjébe. Az illúziók azonban azóta elfogytak, bár a kormány jól tudja, ha sokkterápiát alkalmaz, ezzel kockáztatja saját életben maradását is, mert számítania kell további tüntetésekre, konfrontációkra, vagy éppen a tömegek indulatának meglovagolására mindig kész pártokra és politikusokra.
Ha viszont továbbra is ez a tétovaság irányítja munkáját, ha továbbra sem lesz világos, hogy hogyan kíván a hatalom privatizálni, hogy mi lesz a földtörvénnyel, hogy miből élnek meg az önkormányzatok, ha tehát a gazdaság és a szociálpolitika egyszerre omlik össze, hát akkor még rosszabb lesz.
Matolcsy úgy véli, legalább a gazdaságnak működnie kell, és akkor majd egyszer lesz miből kompenzálni a szegényeket is. A helyzet tragikus, ezt mindenki tudja. A működő tőke most mindössze öt százalékot jelent a gazdasági életben, ami reménytelenül kevés, márpedig működő tőke nélkül nincs fellendülés.
Úgy tűnik, a Matolcsy-féle gyorsítási program egyelőre népszerű a kormánypártban, tehát az MDF parlamenti frakciójában, de attól a sokktól is, amit Rabár pénzügyminiszter lemondása jelent, a másik tábor is szerveződni kezd, és a mérleg nyelve - lemondás ide, vagy oda - még nem billent egyik oldal felé sem.
Gyorsítás, vagy döcögés tovább, de hova? Nem lefelé-e? - ez a kérdés. És mivel jó választás nincs, nemsokára talán eldől, melyik rossz választás mellett kényszerül szavazni a kormányfő? +++
1990. november 29., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|