|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Összehívják az amerikai törvényhozást az Öböl-háború ügyében
|
Heltai András, az MTI tudósítója jelenti:
Washington, 1990. november 29. csütörtök (MTI-tud) -
Valószínű, hogy még karácsony előtt rendkívüli ülésre hívják össze
az amerikai törvényhozást, hogy megvitassa: viseljen-e az ország
hadat Irak ellen. A kongresszus összehívása megakadályozhatja, de
legalábbis későbbi időpontra tolhatja a haderők bevetését, mivel a
törvényhozók többsége egyelőre ellenzi a katonai lépéseket.
A kongresszusi ülés váratlan híre szerdán este vált ismeretessé - egy nappal azelőtt, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa várhatóan határozatot fogad el, amely feljogosítja a tagállamokat Irak elleni katonai lépésekre is, ha Bagdad nem vonja ki csapatait a megszállt Kuvaitból.
George Bush elnök mindeddig elutasította, hogy a törvényhozás beleszóljon a kormánynak a hadműveletekre vonatkozó esetleges döntéseibe. A Fehér Háznak azonban érzékelnie kellett, hogy az országban a közhangulat megváltozott: míg a lakosság nagy többsége támogatta a terjeszkedő Irak fékentartását s a gazdasági embargót, a nagy emberáldozatokkal fenyegető háború mellett csak a kisebbség van.
A háborúellenes hangulatot tovább erősíthette két elismert szakember szerdai nyilatkozata a szenátus katonai bizottsága előtt: William Crowe tengernagy és David Jones tábornok, a vezérkari főnökök tanácsának volt elnökei egybehangzóan kijelentették: az óriási amerikai csapatösszevonások az öbölben öngerjesztőek, siettetik a háborút, az pedig - Crowe szavaival - csak káoszhoz vezethet. Mindketten azt javasolták, adjanak nagyobb időt, 12-18 hónapot a gazdasági embargónak. Henry Kissinger volt külügyminiszter harciasabb volt: szerinte a blokáddal párhuzamosan légi és tengerről jövő csapásokkal meg kell semmisíteni Irak katonai támadó potenciálját. Amerika nem vonulhat vissza az Öbölből, mert ezzel veszélybe kerül a térség valamennyi mérsékelt rendszere, vélte Kissinger.+++
1990. november 29., csütörtök 07:09
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|