|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Fórgách Pál véleménye a krízisről
|
---------------------------------
München, 1990. október 29. (SZER, Magyar híradó) - Most egy szakszervezeti vélemény - Tar Péter kérdez:
- Forgách Pál, a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligájának elnöke hogyan értékeli a három nap eseményeit?
- Ha egyáltalán győztes van, az a társadalmi szolidaritás. Itt olyan demonstrációja volt a társadalom összefogásának egy meggondolatlan kormánydöntéssel szemben, ami példa nélkül áll. Mindenki jól tudta, hogy itt nem taxis-ügyről, nem magánfuvarozókról van szó, hanem egyszerűen egy ellenállásról, egy önvédelemről, amely kifejezte a társadalom nagy részének az elhatározottságát, hogy nem képes tovább viselni azokat a terheket, amelyeket a kormányintézkedés rájuk ró.
Tehát ilyen értelemben úgy érzem, hogy anélkül, hogy győztesről, vesztesről beszélnénk, a legfelemelőbb élmény az én számomra a: fegyelmezettség, a szervezettség, az egység és a társadalmi szolidaritás - aminek úgy érzem, hogy a magyar legújabbkori történelmében egy fényes hét végét jelenti és semmiképpen sem szégyenteljes. Inkább megmutatta, hogy a lakosság érett a demokráciára, békés úton képes az akaratát kifejezésre jutattni - itt lényegében ez történt. +++
1990. október 29., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|