|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Felc.: Az MTI-Press megkérdezte szegényeket a Vöröskereszt?
|
Budapest, 1990. október 1., hétfő (MTI-PRESS)
Naponta hallunk sikeres akciókról: ingyenkonyhákat nyitnak, önkéntesek hadának közreműködésével használt ruhákat gyűjtenek a rászorulóknak. A hazai szegények ügyének egyik aktív felkarolója a Magyar Vöröskereszt. - Miért fordult a szervezet a legelesettebb emberek felé? - kérdeztük Simon Jánosnétól, a szociális szolgálat vezetőjétől. - Segíteni a bajba jutottakon, ez a vöröskeresztes munka lényege. S a segítség nem csupán a járványtól és természeti katasztrófáktól szenvedőket illeti meg, hanem a szegényeket is. Ma itthon a szegények támogatására van a legnagyobb szükség. Sajnos a helyzet tragikus: 2 és fél millió ember, vagyis az ország lakosságának egynegyede él ma Magyarországon a létminimum alatt Már régen nem az öregeket és a betegeket érinti csak a szegénység; olyan kétkeresős családokat is maga alá gyűrt az infláció, ahol pedig a férj is, a feleség is rendesen dolgozik. - Milyen támogatást tudnak nyújtani a megélhetési gondokkal küszködőknek? - Különféle akciókkal igyekszünk segíteni, elsősorban élelmiszer- és ruhasegélyekről van szó. Ma ott tartunk, hogy a hozzánk fordulóknak enni tudunk adni. A nyugatnémet hadseregben használatos, egynapi élelmet tartalmazó egységcsomagból 13 tonnát küldtek hazai szegényeinknek. Ezenfelül 14 tonna margarin, 3,5 tonna száraztészta és 500 kilogramm tea is érkezett a napokban az NSZK-ból. A Corso Cipőkereskedelmi Vállalat pedig 80 ezer doboz olasz pacalkonzervet ajánlott fel a rászorulóknak. Ezekből az adományokból természetesen a vidéken élők is kapnak, hiszen az elszegényedés őket sem kíméli. Bővíteni szeretnénk az ingyenkonyhák hálózatát. Ma már hat ilyen működik az országban, a három fővárosin kívül Szegeden, Vácott és a Szabolcs megyei kisfaluban, Györöcskén. Naponta összesen háromszáz ember meleg ebédjéről gondoskodunk, de ennél többre lenne szükség. A debreceni és a budapesti Homok utcai ingyenkonyha megnyitásának előkészületei most folynak. A ruhaszállítmányokból is juttatunk mindegyik megyei szervezetünknek. A szétosztást - a helyi igények és sajátosságok ismeretében - ők végzik. (folyt.)
1990. október 2., kedd 13:11
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|