|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Megemlékezés Kádár János halálának első évfordulóján
|
1990. július 6., péntek - Kádár János halálának első
évfordulóján, pénteken megemlékezést tartott a Magyar Szocialista
Munkáspárt a Mező Imre úti temető Munkásmozgalmi Panteonjában. A
Himnusz elhangzása után, a mintegy tízezer résztvevő előtt, Thürmer
Gyula, a Munkáspárt elnöke mondott ünnepi beszédet.
Hangsúlyozta, hogy a mai MSZMP jószívvel vállalja a kádári örökségből mindazt, ami előremutató, maradandó érték. Elveti a Kádár-korszak kritikátlan idealizálását, de elutasítja a politikai vagy személyes előítéleteken nyugvó ítélkezést is. A személyi kultusz elleni tiszta, elvi küzdelem; a humanizmus; külpolitikai kérdésekben a realizmus és a kiszámíthatóság, a jószomszédi viszony környezetünkkel, a magyar-szovjet kapcsolatok alapvető fontossága, az internacionalizmus - a többi között ezeket emelte ki a szónok, mint a kádári életmű megszívlelendő tanulságait. Említést tett ugyanakkor arról is, hogy az MSZMP tanul az elmúlt évtizedekben elkövetett hibákból: abból, hogy nem sikerült a politikai életet teljesen megszabadítani mindattól, ami idegen a nemzeti hagyományoktól; abból, hogy a régi MSZMP leszoktatta a párttagságot az önálló gondolkodásról; abból, hogy a szocializmus humanizmusát szem előtt tartva a vezetés a 70-es években nem vállalta a szerkezetátalakítás nehézségeit, az áremelést, a munkanélküliséget, az átmeneti társadalmi megrázkódtatást.
Thürmer Gyula ezután a mai belpolitikai folyamatokról szólt. Kétségbe vonta, hogy valódi demokrácia van kialakulóban, megítélése szerint a ,,paktumpártok,, vezetői a nép feje fölött egyeznek meg egymással a társadalomra tartozó kérdésekben, a kádári időszak parlamentjének sokat bírált szavazógépét pedig ,,milliókba kerülő színjáték váltotta fel,,. Végezetül a munkások, a parasztok, a szellemi dolgozók, kommunisták, szocialisták, szociáldemokraták, minden pártonkívüli baloldali érzelmű ember összefogását sürgette - mint fogalmazott: - a jobboldali diktatúra megakadályozására, az olyan új baloldal megteremtésére, amely nélkül nincs magyar nemzeti jövő.
Az Internacionálé hangjai után Kádár János sírját megkoszorúzták az MSZMP KB, az MSZMP Ifjúsági Szervezete képviselői, Kádár Jánosné, a Szovjetunió Kommunista Pártja, Csehszlovákia Kommunista Pártja és Ausztria Kommunista Pártja küldöttei, elhelyezték koszorúikat több külföldi követség és hazai társadalmi szervezet képviselői, valamint számosan a megjelent fővárosiak közül. (MTI)
1990. július 6., péntek 20:07
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|