|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Interjú Für Lajossal
|
--------------------
München, 1990. július 5. (SZER, Magyar híradó) - Hangsúlyozva a törekvést a jószomszédi viszonyra és az újfajta együttműködés kiépítésére - Antall József miniszterelnök, Ivan Aboimov budapesti szovjet nagykövettel folytatott megbeszélésén tegnap ismét felvetette, hogy az 1956-os szovjet fegyveres beavatkozás hivatalos szovjet átértékelése nagymértékben hozzájárulna a kétoldalú kapcsolatok javulásához.
A behatónak mondott eszmecserén a magyar miniszterelnök nehezményezte Burlakov vezérezredesnek az Izvesztyijában megjelent nyilatkozatát az anyagi kérdésekről, amelyeknek a rendezetlenségéről Annus Antal - éppen a mai napon altábornaggyá előléptetett - vezérezredes, a New York Times tudósítójának azt is megemlítette, hogy mi is benyújthatnánk a számlát a több százezer magyar polgári személy Szibériába hurcolásáról a második világháború után, és az ötvenhatos forradalom leverése során okozott emberi és anyagi károkért.
Hol tart most ezeknek a számláknak a kérdése? Szilágyi Sándor mikrofonja előtt Für Lajos honvédelmi miniszter válaszol:
- Vannak-e már számítások arra, hogy egy esetleges magyar követelés mekkora összegű lenne?
- Nincsenek és nem is lehetnek ebben a pillanatban teljes körű számítások arra nézve, hogy a magyar fél mit, és mi mindent követelhet a szovjet követelések ellensúlyozásaként -, ugyanis a magyar fél teljeskörű számításait akkor lehet csak elkészíteni, hogyha megtörténik a szovjet csapatok kivonása Magyarországról.
E pillanatban néhány objektumot adtak csak át - tehát fogalmunk sincs arról, hogy a többi objektumban, amelyik majd ezután kerül átadásra - például milyen mértékű környezetszennyeződés történt a szovjet csapatok itt-léte, illetve kivonulása alkalmával. (folyt.)
1990. július 5., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Interjú Für Lajossal - 1. folyt.
|
Tehát azt mondhatom, hogy mi máris felmérjük az átadott objektumoknál keletkezett magyar károkat, és ezeket számontartjuk és beépítjuk majd a végső mérlegbe.
- Az altábornagy úr azt is említette, hogy a magyar fél követelései közt szerepelnének a második világháború alatt és után a Szovjetunióba elhurcoltak, illetve az ötvenhatos forradalom eltiprása során okozott emberi és anyagi károk. Erre nézve vannak-e valamilyen számítások?
- Nincsenek számításaink erre vonatkozóan. Ezeket valójában akkor kívánnánk beépíteni ebbe a bizonyos mérlegbe, hogyha az egyéb károk nem ellensúlyoznák a szovjet követeléseket.
Nem azért tartalékoljuk - ezeket most idézőjelben - "mert mi valamilyen rafinált diplomáciai taktikázást folytatunk itt, ebben az ügyben" - hanem azért, mert mi úgy látjuk ebben a pillanatban, hogy a szovjet csapatok által ötvenhét óta okozott károk is szinte ellensúlyozni látszanak mindazt, amit ők követelnek tőlünk - az egyébként valóban itthagyott - objektumok után.
Nyilvánvaló azonban, hogy ha ezek nem egyenlítenék ki, akkor - megítélésem szerint - mi jogosan vethetjük fel annak az igényét is, hogy fizessen kártérítést a Szovjetunió az ötvenhatos Budapest szétlövetéséért, és fizessen kártérítést azért a több tíz-, vagy százezer elhurcolt emberért, akiket 1944-45-ben mint polgári személyeket - tehát nem mint hadifoglyokat - hurcoltak el a Szovjetunióba. +++
1990. július 5., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|