|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Viharfelhők a szovjet kivonulás körül
|
-------------------------------------
München, 1990. július 3. (SZER, Magyar híradó) - Burlakov vezérezredes, a hazánkban már remélhetőleg valóban csak ideiglenesen tartózkodó szovjet csapatok főparancsnoka, fenyegető nyilatkozatot tett: felfüggesztik a csapatkivonást, ha a magyarok nem fizetnek azonnal a szabaddá vált létesítményekért, mégpedig annyit, amennyit ők követelnek. Für Lajos honvédelmi miniszter zsarolásnak nevezte ezt a politikai, katonai és gazdasági árukapcsolást. Lengyel Szaniszló kommentárja következik:
- Valójában nincs is jelentősége annak, hogy a szovjet csapatok - úgymond - ideiglenes magyarországi állomásoztatásának feltételeit rögzítő szerződések hozzáférhetőek-e, vagy sem. S ha igen, mennyire tartotta magát ezekhez a feltételekhez a szovjet fél.
Az 1957-es szerződés, amelyre Burlakov tábornok az Izvesztyijában hivatkozik, körülbelül annyira egyenlő felek kötötték egymással, mint mondjuk a Budát elfoglaló második Szulejmán és a gyermek János Zsigmond. Mi több, ha az 1957-es állapotokat tekintjük kiindulópontnak, akkor kényelmesen figyelmen kívül hagyjuk mindazt a felbecsülhetetlen anyagi kárt és emberi szenvedést, amit az oroszok - a kirótt jóvátétel kereteit messze meghaladva - 1945 után okoztak Magyarországon.
A megszállt magyar földön kisajátított, vagy soha nem ellentételezett magyar munkával épült, és a megszállók által minden bizonnyal ingyen és bérmentve használt objektumok visszaszolgáltatásáért kártérítést követelni annak a nagyon rossz birodalmi reflexnek a megnyilvánulása, amelyet néhány nappal ezelőtt maga Sevardnadze külügyminiszter ostorozott a Pravdában: végre meg kell érteni, hogy sem szocializmust, sem barátságot, sem jószomszédi viszonyt, sem tiszteletet nem lehet szuronyokkal, tankokkal, vérontással kikényszeríteni. Külkapcsolatainkban tiszteletben kell tartanunk partnereink érdekeit és döntési szabadságát is. (folyt.)
1990. július 3., kedd
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|