|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Nyílt levél a pénzügyminiszterhez (1. rész)
(OS)
|
1990. június 24., vasárnap - A Vállalkozók Országos Szövetsége nevében Palotás János országgyűlési képviselő arra kérte az OS-t, hogy nyílt levélként közölje a parlamentnek és a pénzügyminiszternek átadott képviselői interpellációját. Az interpelláció parlamenti nyilvános elhangzását ugyanis a rendkívüli parlameni ülésszak szabályai nem tették lehetővé.
Képviselői interpellációm tárgya az 1989. XI. tv. - az általános forgalmi adóról -, illetve annak 58. paragrafus (1) bek. c./ pontja, a 61. paragrafus (1-2-3-4) bekezdések egésze, valamint a 76. paragrafus (4-5) bekezdései. Az érintett törvény Európában példátlan módon határozta meg adminisztratív szabályait az értékesítés bizonylatolásának. Ezzel a módszerrel a gyakorlattól elrugaszkodva a gazdaság természetes szereplőitől, a létező vagy lehetséges technikai háttértől elrugaszkodva, az eladó és vevő kapcsolatát figyelmen kívűl hagyva , tisztán spekulatív állami ellenőrzési célok szakszerűtlen előtérbe tolásával alkotta meg az állampárt mindvégig megingathatatlan pénzügyi apparátusa. A törvény elfogadásakor az előterjesztők félrevezették az akkori Országgyűlést, mikor az indoklás érveként nemzetközi gyakorlatára hivatkoztak - utalva arra a ,,turista,, tapasztalatra -, hogy gyakran a legkisebb üzletben is minden tételről pénztárgép által, kérés nélkül kiállított számlát kap a vevő. Ezzel azt a látszatot keltette, mintha ez törvényi szabályozáson, ellenőrzéshez kapcsolt, így szigorú bizonylati szabályoknak meghatározott és bevizsgált - így rendkívűl drága pénztárgépeken alapulna. Ez azonban szándékos megtévesztés. A rendszer működésképtelensége miatt ugyanis ilyen szabály nincs - erről tájékoztatta a Vállalkozók Országos Szövetségét minden külföldi partnere. Nem gondoltak a törvényhozók annak idején a kérdés felvetésekor azokra a vásárlásaikra, kapott szolgáltatásaikra, amikor nem kaptak semmit, illetve nem figyelhették meg azt sem, hogy a kapott bizonylatok döntő többsége csak a vevőnek nyújt információt, nem felel meg bizonylatként. Nem felel meg ezen egyszerű célgépek által adott bizonylat egyetlen ellenőrzési elvárásnak sem. Ezeket kizárólag saját tevékenységük segítésére, a számukra legjobban megfelelő módon és eszközzel a vállalkozók saját döntésén alapszik. Nem felel meg, mert nincs is ilyen funkciója. (folyt.köv.)
1990. június 24., vasárnap 17:39
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|