|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Bányászfórum Pusztavámon
|
1990. június 16., szombat - A szénbányászok, a föld alatt
dolgozók nem kapják meg az őket kemény munkájukért, jogosan
megillető anyagi és erkölcsi elismerést, helyzetükkel és a
szénbányászat jövőjével a kormányprogram sem foglalkozik kellő
súllyal. Egyebek között ezeket sérelmezték a felszólalók az
Oroszlányi Szénbányák Vállalat Márkushegyi Bányaüzeme
munkástanácsának szombaton Pusztavámon megtartott nagygyűlésén.
A fórumon, ahol 200-nál több bányász és bányaüzemi vezető vett részt, ott volt Rácz Sándor, a Budapesti Munkástanács elnöke is. Mindenekelőtt azt hangsúlyozta, hogy a munkásokról az utóbbi időben egyre kevesebb szó esik. Pedig helyzetük romlik, türelmük fogy. A munkástanácsok éppen ezért azt szeretnék, ha azok a politikusok, akik a mostani nagyon nehéz helyzetben vállalták az ország vezetését, a munkások ügyét is felvállalják. Sokan azzal vádolják a munkástanácsokat - mondotta, hogy létrejöttükkel elriasztják a külföldi tőkét - de ez nem igaz. Az újjonan alakuló érdekvédelmi szervezetek csupán azt szeretnék, hogy a külföldi tőkések ne a munkások feje fölött, azok bőrére egyezkedjenek a bankokkal és az igazgatókkal, hanem a gyárak, vállalatok dolgozóival egyetértve, azok véleményét is kikérve kössenek üzletet. Ha így lesz, a tőke hatékony működtetésére maga a munkásság lesz a garancia - tette hozzá Rácz Sándor.
A felszólalók közül szinte mindenki felvetette, hogy a szénbányászok nagyon alacsony bérért dolgoznak, a vájárok átlagkereste 3 műszakban, kemény föld alatti munkával havi 14-15 ezer forint. Az alacsony kerestek oka szerintük főként az, hogy a bányaüzemeknél túl nagy a bürokratikus apparátus, magas az adminisztratív dolgozók létszáma. Ahogy az egyik felszólaló fogalmazott, egy bányász 10 irodai dolgozót tart el. Éppen ezért a munkaerő-átcsoportosítását, ésszerű átszervezését szorgalmazták. A munkástanácsok azt szeretnék, hogy a bányaüzemeknek maguk a bányászok legyenek majd a tulajdonosai.
A pusztavári nagygyűlésen felszólalók arra is rámutattak, hogy a munkástanácsoknak továbbra is a pártoktól, politikától semleges érdekvédelmi szervezetekként kell működniük. (MTI)
1990. június 16., szombat 19:32
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|