|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Moszkva és a német NATO-tagság
|
------------------------------
München, 1990. június 10. (SZER, Világhíradó) - Az egységes Németország NATO-tagsága körül még - hogy úgy mondjam - lövészárokból kiabálnak át egymásra a szovjet és a nyugati vezetők. De azért még ebből az ellenségesnek tűnő állásból is aktívan keresik a kiutat. Sasvári Attila jelenti Berlinből:
- A két német állam egyesítése, amely egy évvel ezelőtt merész álomnak tűnhetett csupán, néhány hónap alatt eldöntött kérdéssé vált. Mostanra lényegében csak egyetlen megoldatlan probléma maradt: a Szovjetunió nem akar beleegyezni, hogy az egyesülés után a mai NDK is a nyugati szövetségi rendszerhez, a NATO-hoz tartozzon.
Ennek a törekvésnek kevés esélye van sikerre. Gorbacsov az amerikai-szovjet csúcstalálkozó idején az egyik sajtókonferencián kilátásba helyezte, hogy a német kérdésnek a Szovjetunió számára kedvezőtlen megoldása esetén átértékelik az enyhüléssel és a leszereléssel kapcsolatos szovjet álláspontot.
Ugyancsak az enyhülési folyamat végéhez vezetne azonban, ha Gorbacsov a végsőkig kitartana jelenlegi ötlete mellett: hogy a mai NDK az egyesítés után is maradjon a Varsói Szerződésben.
Azon túl, hogy ez a gorbacsovi külpolitika csődjét jelentené, a Szovjetunió aligha engedheti meg magának az ebből következő nemzetközi elszigetelődést. Valószínű tehát, hogy az egyesített Németország NATO-tagságával kapcsolatos szovjet merevség oldódni fog. És jelenleg mindenekelőtt egy olyan alkupozíció biztosítását szolgálja, amely legalábbis két dolgot lehetővé tesz. Először is azt, hogy a Szovjetunió - úgymond - méltósággal adhassa fel kelet-németországi állásait. Másodszor pedig: hogy ez ne következzen be minden ellenszolgáltatás nélkül. (folyt.)
1990. június 10., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Moszkva és a német NATO-tagság - 1. folyt.
|
Az első kérdést illetően megegyezési leeheetőséget kínál az amerikai kormány által előterjeszetett 9 pontos terv. Mint ismeretes: a német fegyverkezés korlátozása mellett szerepel ebben az is, hogy Kelet-Németországban nem állomásoztatnának NATO-csapatokat, és - egy bizonyos ideig - ott maradhatna a szovjet katonaság.
A Varsói Szerződés országainak nemrég befejeződött moszkvai találkozóján résztvett keletnémet külügyminiszter: Markus Meckel azt nyilatkozta ezzel kapcsolatban, hogy a szovjet elképzelések szerint még 7 évig tartózkodnának a mai NDK területén szovjet csapatok.
Ami az NDK-ból való fokozatos kivonulásért kapott ellenszolgáltatást illeti: a nyugatnémet kormánypolitikusok hangsúlyozzák, hogy itt már csak presztízsokokból sem lehetséges a két kérdés hivatalos összekapcsolása. Bonnból származó információk szerint a Szovjetunió több nyugati kormánynak is értésére adta, hogy sürgős gazdasági segítségre van szüksége.
Genscher nyugatnémet külügyminiszter megerősítette egy tegnapi interjújában, hogy az NSZK kész szorosan együttműködni a Szovjetunióval gazdaságilag és pénzügyileg, de - a Spiegel című nyugatnémet hetilap jelentése szerint - óvott attól, hogy a Szovjetuniónak nyújtandó gazdasági segítséget a német egyesítésért fizetett árként fogják fel.
Genscher nem volt hajlandó megerősíteni azt a hírt sem, hogy Sevardnadze szovjet külügyminiszter nem hivatalosan közölte vele: a Szovjetuniónak 20 milliárd dollárra lenne szüksége a gazdasági összeomlás elkerüléséhez.
Akármi is az igazság e találgatásokkal kapcsolatban, valószínű, hogy a német egyesítésre vonatkozó szovjet álláspont nemcsak a politikai, hanem a gazdasági kérdésekről folyó tárgyalások függvényében is változik majd. +++
1990. június 10., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|