|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Ausztriai pénzügyminiszteri találkozó - Rabár Ferenc (1.rész)
|
Sebestyén Tibor, az MTI tudósítója jelenti:
Bécs, 1990. május 27. vasárnap (MTI-tud) - A volt keleti
tömb államainak - köztük Magyarországnak - nyújtandó támogatás is
napirenden szerepelt azon a találkozón, amelyet vasárnap tartott az
osztrák, a nyugatnémet és a svájci, valamint a magyar és a
csehszlovák pénzügyminiszter az alsó-ausztriai Schlosshof
üdülőhelyen. A három nyugati miniszter szombaton Bécsben
lebonyolította szokásos évenkénti eszmecseréjét - amelyen elsősorban
a német valutaunió hatásairól volt szó -, majd meghívásukra a
második napon csatlakozott hozzájuk magyar és csehszlovák
kollégájuk, Rabár Ferenc és Václav Klaus is.
A 3 plusz 2 tanácskozáson Ausztria, az NSZK és Svájc pénzügyminisztere kifejezte országa készségét arra, hogy támogatják a volt szocialista országoknak a piacgazdaság felé haladását, elsősorban tapasztalatok és módszerek, know-how átadásával. A nyugatnémet Theo Waigel már az előző napi hármas összejövetelen kijelentette, hogy az NSZK-t az NDK irányában való elkötelezettsége nem tartja vissza más új demokratikus rendszerek segítésétől, s ezzel kapcsolatban főként Magyarországra és Lengyelországra utalt.
Rabár és Klaus pénzügyminiszterek egyaránt hangoztatták: Magyarország és Csehszlovákia nem ,,kérelmező,, akar lenni Nyugaton, hanem a piacgazdaság kifejlesztésével, megfelelő gazdaságpolitikával kedvező belső feltételeket teremteni a nyugati vállalkozók befektetéseihez. Mindketten úgy vélekedtek, hogy országaik valutájának konvertibilissé tétele viszonylag hamar elérhető, továbbá, hogy a magyar és a csehszlovák gazdaságnak a német egyesítés hasznára fog válni. (folyt.)
1990. május 27., vasárnap 16:47
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|