|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
A Magyar Szocialista Párt II. kongresszusa (1. rész)
|
1990. május 26., szombat - Megkezdődött szombaton a Magyar
Szocialista Párt II. kongresszusa. A kétnaposra tervezett
tanácskozáson a 415 küldött elsősorban a párt erkölcsi állapotával,
politikai jellegével, ellenzéki politikájának fő irányaival
kapcsolatos kérdéseket vitatja meg.
Az első napon a résztvevők először négy vitaindító referátumot hallgattak meg. A Szocialista Párt helyzetéről és feladatairól Nyers Rezső, az MSZP elnöke beszélt. Elmondotta: az utolsó kongresszus óta erősödött az a meggyőződése, hogy nincs ok különbséget tenni szocialista és szociáldemokrata között. Ez a gyakorlat hibásnak bizonyult, a magyar munkásmozgalom akkor futott vakvágányra, amikor 1948-ban a kommunista szárny erőszakkal bekebelezte a szociáldemokrata irányzatot. Ezzel a szociáldemokráciát és egyben a demokráciát is megsemmisítette, ugyanakkor teret nyitott az önkényuralomnak. Nyers Rezső a továbbiakban azt hangsúlyozta: a Szocialista Párt továbbra is küzd az elnyomás minden fajtája ellen, elismeri és támogatja a demokratikus jogállam létrejöttét. Ezzel összefüggésben kifejtette: a szocialisták ellenzékisége mélyebb gyökerű, mint csupán a kormányzat opponálása; a demokratikus szocializmus a népfelség elvén alapszik, s a népakarat kifejeződése nem korlátozódik csupán a parlamentarizmusra. Hangoztatta, hogy a szocialisták elismerik az Országgyűlést mint a legfelsőbb népképviseletet, de úgy gondolják, hogy a népnek kell köztársasági elnököt választani. Határozottan ellenzik viszont azt, ha a többségi pártok hatalmi érdekekből, alkuk révén újra meg újra megváltoztathatják az alkotmányt.
Nyers Rezső az önkormányzatokkal összefüggésben elmondotta: a Szocialista Párt ellenzi azt az elképzelést, hogy a megye ne közigazgatási közvetítő, hanem önkormányzati szerv legyen. A megyei önkormányzat ugyanis nem valóságos, hanem közvetett, így csupán a bürokráciát növeli, és korlátozhatja, sőt meg is fojthatja a községi önkormányzatot. Nyers Rezső végezetül az elnökség nevében leköszönt megbizatásáról.
Vitányi Iván, az országos elnökség tagja a párt arculatának, jellegének meghatározásával foglalkozott. Elmondotta: e kérdésben egyetértés alakult ki abban, hogy az MSZP szociáldemokrata jellegű, a Szocialista Internacionálé elveit követő párt. (folyt. köv.)
1990. május 26., szombat 16:45
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|