|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
- Interjú a miniszterjelöltekkel - 6. folyt.
|
- Ennek vannak hivatalos szervei ugye, a Központi Statisztikai Hivatal, de ezt a legkülönfélébb társadalmi szervek és szakszervezetek bevonásával szeretném - hogy úgy mondjam - hitelesíttetni.
- Ennek és a társadalombiztosítási gondok megoldásának is jelentős pénzügyi mozzanatai is lesznek. Hogyan gondolja az együttműködést a pénzügyminiszteri és a munkaügyi tárcával?
- Hát így, hogy együttműködés, hogy az én feladatom a probléma feltárása, az igény megfogalmazása, a pénz az ő kezükben van. Nagyon sokszor eljátszották már itt az elmúlt másfél évben azt, hogy a lakosság elérkezett tűrőképessége végső határáig. Aztán valahogy mégiscsak kibírtuk. Azt hiszem, hogy az a feladatom, hogy a lakosság testi, lelki, szociális egészségén munkálkodjam, ez a népjólét, és fogalmazzam meg azokat az elvárásokat, amelyek ehhez szükségesek. Ugyanakkor nagyon világosan kell látni, hogy a működésemhez rövid távon látványos javulás nem fűződik, nem fog fűződni, hiszen egy olyan örökséget kaptunk - nem mint kormány kaptuk ezt az örökséget, hanem mint nemzet -, amely nagy-nagy negatívum, egy nagy adósság, egy nagy gazdasági krízis.
Valahogy fel kell vállalnunk, közösen kell felvállalnunk az örökséget, rá kell döbbennie a lakosságnak arra, hogy lehet, hogy a régi kormány - régin nem is a most lelépőt, hanem a még régebbieket értem - okozta mindezt a bajt, ami itt van. De nem adtuk meg a lehetőséget a szavazáson arra, hogy ők hozzák helyre. Nekünk kell helyrehozni, de mi mostmár nem az a régi kormány vagyunk, mi mostmár egy legitim, a nép által választott kormány vagyunk, egy vérből valók vagyunk - mondanám a Dzsungel könyve alapján - a lakosság és a kormány összetartozunk, nem idegen test, idegen szerkezet, és egy kicsit együtt fogunk sírni és együtt nevetni a végén. (folyt.)
1990. május 23., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|