|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés - második nap (24. rész)
|
A határozathozatal utáni rövid szünetet követően a miniszteri bársonyszékekben már az új kormány tagjai foglaltak helyet. Szabad György külön is köszöntötte a lelépő kormány tagjait, akár képviselői helyükön, akár a díszpáholyban foglaltak helyet. Ezután a jegyző felolvasta Göncz Árpád átiratát, amelyben a miniszterelnök javaslatára kinevezte a Magyar Köztársaság minisztereit:
Andrásfalvy Bertalant művelődési és közoktatási miniszterré,
Balsai Istvánt igazságügyminiszterré,
Bod Péter Ákost ipari és kereskedelmi miniszterré,
Für Lajost honvédelmi miniszterré,
Gerbovits Jenőt tárca nélküli miniszterré,
Győriványi Sándort munkaügyi miniszterré,
Horváth Balázst belügyminiszterré,
Jeszenszky Gézát külügyminiszterré,
Kádár Bélát a nemzetközi gazdasági kapcsolatok miniszterévé,
Keresztes K. Sándort környezetvédelmi miniszterré,
Kiss Gyulát tárca nélküli miniszterré,
Mádl Ferencet tárca nélküli miniszterré,
Nagy Ferencet földművelésügyi miniszterré,
Rabár Ferencet pénzügyminiszterré,
Siklós Csabát közlekedési és hírközlési miniszterré,
Surján Lászlót népjóléti miniszterré.
A független, felelős magyar kormány miniszterei - a bemutatás sorrendjében - helyükről felállva köszönték meg a bizalmat.
A kormányalakító ülésszak ünnepélyes akkordjaként: Antall József letette a hivatali esküt. A miniszterelnök az eskütétel után ismét szót kért.
Az Országgyűlés, kemény politikai vita után, elismerve az eddigi munkát, s talán megbocsátva a botladozásokat, elfogadott miniszterelnöknek - mondta -, majd hangsúlyozta: túl a formális eskün, ami kötelezi, aminek tiszteletben tartása szent kötelessége, mélyebb gyökerek és nagyobb elszántság köti a nemzethez. Számára ez a nap azt jelenti: véget ért valami az életében, és valami új kezdődik. Nem titkolta: kétségek gyötrik, a felelősség súlya olyan mértékben nehezedik rá, hogy minden akaraterejére és hitére szükség van a helytálláshoz. Szerény kormányosa kíván lenni az országnak nagy szavak nélkül, tudva azt, hogy milyen mélységek és milyen szakadékok tátonganak előttünk. (folyt.köv.)
1990. május 23., szerda 21:19
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|