|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés - második nap (4. rész)
|
Juhász Pál elfogadhatónak ítélte a kormányprogram általános kereteit, kivéve az agrár-részt. A kisgazdapárti hozzászólókkal vitába szállva kiemelte: az FKgP képviselői az ősiség elvét túlhangsúlyozó földtulajdon-koncepciójukkal a mai parasztság érdekei ellen lépnek fel. Felhívta a figyelmet arra a veszélyre, hogy az önmagát a parasztság képviselőjének feltüntető párt éppúgy fogja megszüntetni a mezőgazdaságot, mint annak idején a magát a munkásosztály kizárólagos képviselőjének nevező párt az ipart.
A programban kevés szó esik a bérből és fizetésből élőkről - hangoztatták az SZDSZ-esek, márpedig ők a lakosság túlnyomó részét adják. Ennek következtében a program nem néz szembe olyan koncepcionális kérdésekkel - vélekedett Tellér Gyula, hogy a pazarló nagyvállalatok helyén létrejövő magánvállalatok nem lesznek pazarlóak sem a munkaerővel, sem a munkabérrel, sem az anyagokkal és eszközökkel. Mindez magával vonja majd a tulajdonos és a munkavállaló érdekellentétének élesedését. Az pedig nyilvánvaló - fűzte hozzá -, hogy ez a konfliktus nem hatalmasodhat el, s az európai társadalmak gyakorlatához hasonló intézményrendszer kiépítését igényli. Erről az intézményrendszerről azonban legfeljebb címszavakban, vagy még úgy sem szól a program. Így például nem tudni, hogy a kormány miként próbálja kezelni a sztrájkot.
Az irányelvek szociálpolitikai elemeihez fűzött megjegyezéseket Havas Gábor. Üdvözölte, hogy a szociálpolitika el kíván mozdulni a toldozgató-foldozgató eseti segélyezés túlsúlyától, az alanyi jogon járó juttatások és a garantált minimumok felé. Egy modern európai államban azonban a szociális biztonság meghatározó eleme a szilárd alapokon nyugvó társadalombiztosítási rendszer - hangoztatta a szabaddemokrata-képviselő. A szöveg ugyan megemlíti, hogy a kívánatos út a valódi társadalombiztosítási önkormányzat megteremtése - tette hozzá -, de ennek várható üteméről semmit sem szól, és a jogalkotási programban sem szerepel a sürgős feladatok között az ehhez eleve szükséges jogi keretek megteremtése. Nem derül ki, hogy a kormány meg kívánjak-e határozni az állampolgári jogon garantált alapellátások körét, illetőleg lehetővé kívánja-e tenni a magánbiztosítást. Nem nyújt fogódzókat a szöveg ahhoz sem, hogy miként képzeli el a kormány a létminimum szintje alatt élő 1 millió ember kiemelését a szegénységből. (folyt. köv.)
1990. május 23., szerda 17:21
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|