|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Új magyar kormány - Die Presse
|
Sebestyén Tibor, az MTI tudósítója jelenti:
Bécs, 1990. május 18. péntek (MTI-TUD) - Magyarország új
miniszterelnöke, Antall József jó érzékkel állította össze koalíciós
kormányát - állapította meg pénteki számában a tekintélyes bécsi
független napilap, a Die Presse. Az újság magyar származású
munkatársa Peter Martos részletes cikkben elemezte az új kormány
összetételét, s bemutatta, jellemezte a kijelölt miniszterek nagy
részét is.
Ha valaki azt várta, hogy Antall József, aki a budapesti Orvostörténeti Múzeum főigazgatója volt, valami gyakorlatiasságtól távol álló kormányt hoz létre, annak most sürgősen jobb belátásra kell térnie - állapította meg Martos. A kormányfő ugyanis igen ügyesen alakította ki a szabad választásokkal lehetővé vált koalíciót. A kormány összetételét tekintve szemmel láthatóan a gazdasági feladatok jó megoldására helyezte a hangsúlyt. Bár a 17 tagú kabinetben kilenc személlyel abszolút többséghez jutottak a különféle tudományágak kutatói, sokan közülük gyakorlati szakemberek is a maguk területén. Politikai rutinja egyiküknek sincs, de 53 éves átlagéletkoruk alapján nem lehet szó tapasztalatlanságról sem.
A bécsi újság szerint a koalíciós kormány pártpolitikai tekintetben pontosan megfelel az új parlament erőviszonyainak. Antall József a kormánytagok kiválasztásában két fő ismérvet alkalmazott: a ,,csapatba,, való beilleszkedést és a képzettséget. Nem került a kormányba a Kisgazdapárt egyik legjellegzetesebb képviselője, a populista Torgyán József, akinek szerepét saját pártja még idejében a demokráciában elviselhető mértékűre korlátozta.
A Die Presse cikkírója érdekesnek találja, hogy a kormány legidősebb tagját, Nagy Ferenc Józsefet és ,,Benjaminját,, , Kiss Gyulát egyaránt a kisgazdapárt adta, továbbá, hogy három gazdasági tárca leendő gazdája - Bod Péter Ákos, Kádár Béla és Rabár Ferenc - a Tervgazdasági Intézetben tevékenykedett. Martos az egyes minisztereket bemutatva kiemeli életrajzuk ausztriai vonatkozásait is: Rabár Ferenc kijelölt pénzügyminiszter hét éven át a Bécs melletti Laxemburgban működő Nemzetközi Alkalmazott Rendszerelemző Intézet munkatársa volt, Siklós Csaba leendő közlekedési és hírközlési miniszter pedig több mint két évtizeden át vezető beosztásban dolgozott a Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút magyar-osztrák részvénytársaságánál. +++
1990. május 18., péntek 16:10
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|