|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
- Mit várhatunk... - 1. folyt.
|
Úgy gondolom ezt vállalni kell nemcsak azért, mert mindennek megvan a maga ára, hanem azért is, mert egy erkölcsileg is rothadt rendszer után a fedhetetlenség fontosabb tőke, mint az a politikai gyakorlat, amely amúgy is elsajátítható.
Itt mindjárt hozzá kell tenni, hogy szakterületükön természetesen nem ismeretlenek az Antall-kormány tagjai - sőt, az inkább elméleti és gyakorlati területeken otthonos szakemberek keveréke is szerencsésnek mondható.
Azt, hogy ez a csapat mennyire homogén, mennyire képes az összjátékra, ma még lehetetlen megmondani. Csak az vehető biztosra, hogy Antall József saját pártjából olyanokat választott ki, akikről tudja, hogy lehet velük együtt dolgozni. Mivel koalíciós kormányról van szó, a partnerek természetesen maguk delegálták saját jelöltjeiket, őket azonban - koalíciós szokás szerint - a miniszterelnöknek el kellett fogadnia. A minimum az, hogy Antall József meg van győződve a harmonikus együttműködés feltételeiről.
Két fontos szervezeti változtatásra is érdemes felhívni a figyelmet. Az egyik, hogy a demokratikus hagyományoknak megfelelően végre civilek kerültek a honvédelmi és a belügyi tárca élére. Végleg és formailag is megszűnt ezzel a fegyveres testületek "állam az államban" jellege. Negyven év keserű tapasztalata mutatja, milyen következményekkel járhat, ha ezek az intézmények akár önálló politikát folytatnak, akár egyetlen politikai ideiológiai cél szolgálatába állnak.
A másik szervezeti változás a szak- és politikai államtitkárok intézményének bevezetése - pontosabban visszaállítása, hiszen a kommunista hatalomátvétel előtt ez már így volt. A módszer - tudjuk- bevált a parlamenti demokráciákban. (folyt.)
1990. május 17., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|