|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Európai szakszervezeti egység (1. rész)
|
Magyar Péter, az MTI tudósítója jelenti:
Róma, 1990. április 29. vasárnap (MTI-tud) - Az európai
szakszervezetek egységének, közös nemzetközi szervezetének gondolata
vetődött fel azon a firenzei tanácskozáson, amelyen - május 1.
centenáriuma alkalmából a három nagy olasz szakszervezet
kezdeményezésére - a kelet-közép-európai demokratikus átalakulás
problémáit vitatták meg a szakszervezetek szemszögéből. Szovjet,
csehszlovák, keletnémet, lengyel, magyar és jugoszláv szakszervezeti
vezetők, politikusok és politológusok vettek ezen részt.
Magyarországról Nagy Sándor, a MSZOSZ elnöke és Rajk László, az
SZDSZ megválasztott országgyűlési képviselője volt jelen.
Giorgio Benvenuto, az UIL és Bruno Trentin, a CGIL főtitkára egyaránt hangsúlyozta: a közép-kelet-európai országok megváltozott társadalmi viszonyai a szakszervezeti mozgalom megújulását is eredményezik, egyben lehetővé teszik, hogy ismét nagy európai egységet alakítsanak ki a nemzeti szakszervezetek. Ez annál is szükségesebb ma - mutattak rá -, mivel az Európai Közösség nemzetek fölötti szervezetei és a multinacionális nagyvállalatok a nemzeti kereteket meghaladó tárgyalásokat és egyezkedéseket igényelnek a szakszervezetektől. Ezek sem maradhatnak nemzeti keretek közé zárva, ha meg akarnak felelni hivatásuknak, a dolgozók érdekvédelmének és jogaik minél teljesebb érvényesítésének.
Benvenuto és Trentin, felhasználva az alkalmat, sürgette az olasz szakszervezetek egységét, egyben ,,szerves és intézményes együttműködést,, javasolt a kelet-európai új demokráciák megújuló szakszervezeteinek. Az együttműködés alapja ,,közösen kialakítandó minimális európai strukturális reformprogram,, lehetne, amelyet a szakszervezeti mozgalom egységesen támogatna Európában - hangoztatták. Előbb-utóbb felmerül a nyugat-európai szakszervezeti szövetség kibővítésének és átalakításának kérdése is ennek nyomán.
A firenzei tanácskozáson az olasz szakszervezetek elismerték, hogy a nyugat-európai szakszervezeti mozgalom is ,,késésben van,, a gyorsuló társadalmi változásokra adható válaszok terén. Még inkább felmerül természetesen ez a probléma Közép-Kelet-Európában, ahol eddig nem létezhetett igazi szakszervezeti mozgalom. (folyt.)
1990. április 29., vasárnap 17:25
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|