|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Az MDF választási nagygyűlése (3. rész)
|
Azt, amit Illyés Gyula, Németh László, Bibó István képviselt, és ami 1956-ban megtestesült a Petőfi Pártban, vállalja továbbá a nagy liberális hagyományokat, azt a tradícionális magyar szabadelvű gondolatvilágot, amelyet Széchenyi István, Kossuth Lajos, Deák Ferenc és Eötvös József is vállalt, s ugyanígy a kereszténydemokrácia nagy értékeit. Mindezek alapján az MDF - minden jobboldaliságtól távol - az európai értelemben vett jobbközéphez tartozik. A szociális piacgazdaság híve, s ez az egyértelmű szabadpiacot jelenti, de az össztársadalmi érdekek ellenőrző szerepe mellett. Az MDF nem spontán privatizációt akar, hanem olyan ellenőrzött privatizálást, amely elősegíti az ország felemelkedését.
A lehetséges szövetségesekről szólva Antall József kifejtette: egyetért az SZDSZ képviselőivel, miszerint a két párt koalíciója csak kényszerházasság lenne. Ez véleménye szerint egyik félnek sem lenne jó, s az MDF nem is vágyik rá.
x x x
Kisújszállásáson Csurka István, az MDF országos elnökségének tagja ismertette pártja jobb jövőt szolgáló terveit. Ennek során részletesen beszélt a résztvevők nagy többségét különösképpen érdeklő földkérdésről. Mint hangsúlyozta: az MDF ebben is türelmet kér, mert politikai hibának tartaná azonnali, s emiatt a kapkodás lehetőségét is magában hordozó megoldás lehetőségével feltüztelni az embereket. Mint mondotta, most már az új parlament törvényes keretei adnak majd lehetőséget a tulajdonviszonyok megnyugtató rendezésére. Hazárd ígérgetéseknek nem szabad felülni - hangoztatta. A földet úgy, olyan tisztességgel kell odaadni a parasztságnak, hogy a jövő biztos reményét is megkapja vele. Ezt követően pedig, s ez az MDF számára magától értetődő, mindent el kell követni azért, hogy megkapják az őket megillető erkölcsi elismerést, szellemi és anyagi támogatást. (MTI)
1990. február 25., vasárnap 20:13
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|