Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1990 › november 29.
1989  1990
1990. szeptember
HKSzeCsPSzoV
272829303112
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
1234567
1990. október
HKSzeCsPSzoV
24252627282930
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930311234
1990. november
HKSzeCsPSzoV
2930311234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293012
3456789
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
OS:

A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása

"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan - a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem. "
Amerika Hangja, Esti híradó:

Rabár Ferenc lemondása

"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben sem érezhette magát túlzottan kompetensnek. Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja, amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de amelyben egyelőre még nincs kormányegység. Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is beleszámítva. Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó, és nem két ember vitájáról."

Vallásszabadság 40 évig?


München, 1989. december 25. (SZER) - Hajnal László Gábor
dokumentum-összeállítását és kritikai észrevételeit közvetítjük.

    - Most elérkezett ismét a számvetés pillanata. A magyar egyházak
négyévtizedes múltjára visszatekintve, választ keresünk arra, hogy
kik, miért osztogattak mély sebeket, romboltak kíméletlenül ezeréves
hagyományokat, és a nyáj őrzése helyett a hatalmat szolgálták.

    Amikor a kommunisták 1945-ben meghirdették az "újtipusú
demokráciát akarunk" - hangzatos propagandát, még kínosan ügyeltek a
jogi formulákra, és kezet nyújtottak az ismertebb egyházi
személyiségeknek: Balogh páternek, Vargha Bélának, Mindszenty
Józsefnek.

    A református lelkész Tildy Zoltánt a szövetséges partner
szerepében tetszelegtették - de amint érdekeik úgy kívánták,
kíméletlen hadjáratot indítottak a klérus ellen. Különösen 1959-től
erősödött a katolikus, református és evangélikus lelkipásztorokra -
azaz: püspökeikre - nehezedő nyomás, zsarolás, megfélemlítés.

    A Debrecenben megjelenő Alföld októberi számában azt elemzi
Székelyhidy Ágoston - idézünk: "A magyarországi egyházak
megtöretését és behódolását sokáig a békepapok testesítették meg, a
mindenkori politikai - főleg külpolitikai - akarat valláserkölcsi
magyarázatával, népszerűsítésével. A sor élén Péter János református
püspök, majd külügyminiszter - az MSZMP Központi Bizottságának tagja
állt.

    Velük ellentétben a rejtett egyház kisközösségeiben viszont
lassan, szívosan meggyökeresedtek a lelkiismereti mozgalmak: az
erőszakmentesség, a kisebbségi jogvédelem az életvédelem jegyében.

    Bulányi György katolikus bokor-közösségei 1979-től megtagadták a
fegyveres katonai szolgálat - mára aztán bebizonyosodott, hogy az
egyetemes emberi értéket a tiszta valláserkölcsiséget és az egyházi
függetlenség elvét legkövetkezetesebben épp ezek a katolikus és
protestáns mozgalmak képviselik - noha világias szinezettel".
(folyt.)



1989. december 25., hétfő


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


- Vallásszabadság 40 évig? - 3. folyt.


Az egyik legszebb keresztényi erény: a megbocsátás. De az a baj,
hogy általában ezt az üldözöttektől várják el a bírók, a hamis tanúk
és testi-lelki bántalmzóik. Mindszenty bíborosnak immár szobra lehet
- ám a papi békemozgalomban jeleskedőket sokáig senki sem vonta
kérdőre. Ők voltak azok, akik például az 1961 március 15-ikén kelt
Magyar Püspöki Kar aláírással kibocsátott körlevelet megfogalmazták.
Rövid idézet a szövegből:

    "Azok az egyházi személyek, akik nem elsődlegesen hivatásukat, a
lelkek krisztusi szolgálatát teljesítik, hanem a Magyar
Népköztársaság törvényeibe ütköző, államellenes szervezkedéseket
kezdeményezték vagy kezdeményeznek, illetve abban tudatosan részt
vettek vagy részt vesznek - bárhol is működjenek, bűnös
tevékenységükkel a katolikus egyház kárára is cselekszenek".

    A forradalom leverése után azonnal - és három-négyévenkénti
rendszerességgel - pereket konstruáltak, mert "felütötte ismét fejét
a klerikális reakció" - hangoztatták.

    Ennek jegyében rendezték 1957-ben a Keresztény Párt, 1961-ben a
Keresztény Front és a Regnumisták elleni bírósági eljárást - majd
1964-ben a Rózsa-Emődi-per következett. 1970-ben ismét a
Regnumistákat állították a vádlottak padjára.

    Noha 1971 szeptember 28-ikán Mindszenty elhagyhatta a budapesti
amerikai követség épületét, és röviddel később a bécsi Pázmáneumba
költözhetett - viszont nyomdakész emlékiratainak kiadását minden
eszközzel igyekeztek megakadályozni. (folyt.)



1989. december 25., hétfő


Vissza »


- Vallásszabadság - 4. folyt.


Vajon mennyien tartották ezt erkölcsi követelménynek azon
lelkipásztorok közül, akik nekirontottak Bulányi György piarista
atyának, és lelkesen ünnepelték Lékai László bíboros jelmondatát,
hogy "A megnyesett fa kizöldül" - de a Szent Benedektől származó
szimbólum gyakorlattá válását - hogy 1946 után lefejezett
bázisközösségek és ifjúsággondozói munkálatok erőre kapjanak - a
támogatás helyett gáncsolták.

    Ám valami igazság mégis van a nyesettfa-elméletben - hiszen elég
csupán arra gondolni, hogy mennyien kerültek hitük miatt
bitóra-börtönbe, vitték őket hosszú évekre oroszországi
munkatáborokba. A 60-as években elítélt fiatalok közül számosan
fordulhattak bizalommal a cellában is örökké vidám Mócsy páterhez, a
huszártiszti uniformist reverendára cserélt - és közben Recsken is
raboskodott - Tavodi Istvánhoz, vagy páter Otmár ferenceshez, a
cserkész-szellemhez mindig hű Kölley "Gyurkabá"-hoz és alkalmanként
a papi szakaszban raboskodó többiekhez is. Tőlük ki kér bocsánatot,
hol a kinyújtott kéz? Nem csupán a katolikus, de a protestáns
egyházak sárbatiprását, megdermedését támogatók is hallgatnak.

    A reformátusoknál Ravasz László püspök menesztése után, 1948 és
56 között a hatalom három ember kezében összpontosult: Bereczki
Albert, Kádár Imre és a mindvégig a kommunista párt tagjaként
intézkedő Péter János döntött valamennyi ügyben - és köréjük gyűlt
körülbelül ötvenfőnyi hangadó csoport kritikátlanul zilálta szét az
egyházat.

    A szabadságharc napjaiban megrémültek, és ígértek mindenfélét -
de a forradalom bukását követően a tisztségébe rövid időre
visszahelyezett Ravasz Lászlót gyorsan elnémították. Tűrték papok
letartóztatását, kivégzését, bebörtönzését és rábólintottak az 1957
évi 22. számú törvényerejű rendeletre, hogy az egyes egyházi
állásokhoz állami hozzájárulás kell - amely 1956 október 1-ig
visszamenő hatállyal érvényes. (folyt.)



1989. december 25., hétfő


Vissza »


- Vallásszabadság 40 évig? - 4. folyt.


A reformátusoknál is nehezen mozdult az idő, de reájuk is
vonatkozott Prohászka püspök ama kijelentése: "mennél sötétebb az éj
annál szebben ragyognak a csillagok". Ravasz László tanításai,
erkölcsi példája tovább élt, hatott.

    Az evangélikusok sem voltak kivételek: ott is félreállították
Ordas Lajost. Náluk is uralkodott párttag püspök: Dezséry László
személyében - bár az ő lemondását az államhatalom tudomásul vette,
miután elmondta hosszú beszédét arról, hogy az ellenforradalmi
egyházi vezetőknek és lelkészeknek - bűnhödniük kell. Szónoklatát
még közölték a Lelkipásztor 1957. február-márciusi, majd a Teológiai
Szemle májusi számában, és az egyházi közvvélemény ilyetén
befolyásolásához támogatókat is leltek: főleg a pécsi esperes: Káldy
Zoltán tűnt ki, a "hogyan menjünk tovább" firtatgatásaival.

    Így és ezért kerülhetett püspökként a déli egyházkerület élére
Ordass Lajos illetve Dezséry László helyére - aztán kezdetét vette
az évtizedeken át tartó söprögetés. A külföldön élő magyar
evangélikus lelkigondozók munkaközössége ügyvezető elnöke, Terrai
László azt dokumentálta a korábban említett 30 év című kötetében:
"el kellett hagynia fővárosi lelkészi állását Kende Györgynek, aki
Ordass Lajos egyik közeli barátja és munkatársa volt. (folyt.)



1989. december 25., hétfő


Vissza »


- Vallásszabadság 40 évig? - 5. folyt.


A kistarcsai özvegy papnék otthona gondnokává tették meg, ahol
az ő felelőssége volt a disznóól - de nem tarthatott
istentiszteletet az otthon kápolnájában. Hatvanba, egy szegény
szórványgyülekezetbe helyezték át Solcz László zuglói lelkészt, a
korábbi evangélikus lelkészegyesület, a MELE volt elnökét, sok
egyházi ének és fordítás szerzőjét.

    Három telológiai tanárnak azonnali hatállyal el kellett hagynia
a teológiai akadémiát - el sem búcsúzhattak hallgatóiktól. Viczián
Dezsőt és Karner Károlyt - nyugdíjazták. Sólyom Jenő pedig - nagy
családjára való tekintettel, kegyelemből - az egyházi levéltárban
kapott alkalmazást. E három professzor a rákövetkező években
tudományos munkáit külföldi folyóiratokban és gyüjteményes
kötetekben jelentette meg - de a magyarországi sajtóban hallgatásra
voltak ítélve.

    Veöreös Imre egyetemes főtitkár már korábban kényszerült átadni
helyét Grünvalszky Károlynak -, most gyülekezetéből is távoznia
kellett. Eltávolították tisztségéből Zászkaliczky Pál esperest és
elnökhelyettest - országosan ismert evangélizátort.

    A sajtóosztály éléről és gyülekezetéből Botta Istvánt, esperesi
tisztükből - és részben gyülekezetükből is - Dannhauser Lászlót,
Balikó Zoltánt - aki az Országos Lelkészi Munkaközösségnek titkára
is volt -, Tekus Ottót és Bálint Jánost, továbbá gyülekezetéből
Nagybocsaky Vilmost - hogy csak a fontosabbakat soroljuk fel".

    Ha az 1949-től számított négyévtizedes múltra tekintünk vissza -
keresve az okokat, hogy a magyarországi keresztény egyházak miként
élték meg és túl az üldöztetést, a hatalmát diktatórikusan gyakorló
állam elnyomó módszereit - mindenekelőtt azt vehetjük észre, nem
kizárólagosan az immáron 1989 őszén megszűnt ÁEH a felelős
valamennyi rombolásért.

    Az Állami Egyházügyi Hivatal mentegetése nélkül mondhatjuk, hogy
gyakorta az úgynevezett belső métely és hamis teológiai gondolkodás,
valamint az akarnokoskodó püspökök közreműködésével sorvadtak a
gyülekezetek, rosszabbodott a hitélet. Ám a nyomás alatt jobban nő a
fű is - állapította meg történeti áttekintésében Hajnal László
Gábor.



(folyt.)



1989. december 25., hétfő


Vissza »

Partnereink
Dokumentumok
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB11BUD