|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Az Országgyűlés terv- és költségvetési bizottságának ülése (1.
rész)
|
1990. január 18., csütörtök - Az Országgyűlés terv- és
költségvetési bizottsága csütörtöki ülésén elviekben egyetértett
azzal, hogy a jövőben ne a kormány határozza meg önmaga, illetve
vezető állású hivatalnokainak fizetését, hanem az Országgyűlés. A
törvényjavaslat kapcsán azonban Bognár József (országos lista)
felvetése eredményeként úgy foglaltak állást, hogy az a viszonyítási
alap, amelyhez arányosítva majd meghatározzák a magas beosztású
állami vezetők fizetését, ne a miniszteri javadalmazás, hanem a
jövőbeni főállású képviselők munkadíja legyen. Ettől a megoldástól
azt várják, hogy a fizetések ügyében a képviselők átgondolt, a
közhangulatra is figyelemmel lévő döntést hoznak, hiszen így majd
először az önmagukra vonatkozó döntést kell elfogadtatniuk
választóikkal.
A törvényjavaslattal kapcsolatban jobbára arról folyt a vita, hogy mi lenne a legcélszerűbb viszonyítási alap, s dönthet-e ez a Parlament az új képviselők munkadíjáról. Elviekben mindenki elfogadottnak vette a honatyák számára javasolt 50 ezer forintos, illetve az állami vezetők részére ajánlott 80-140 ezer forintos havi bruttó fizetéseket. A javasolt összeget egyedül az egyik jelenlévő érintett, Hagelmayer István, az Állami Számvevőszék elnöke találta magára nézve soknak. A szervezetét érintett napirend tárgyalásakor bejelentette: jövendő fizetésének nem kis részét humánus célokra ajánlja majd fel, bár volt aki erről igyekezett lebeszélni.
A bizottság tárgyalt még az Állami Számvevőszék szervezeti felépítésére, létszámára, és éves költségvetésére tett javaslatról. Hagelmayer István arról tájékoztatta a képviselőket: a belső létszámarányok módosításával lehetővé vált, hogy az eredetileg tervezettnél több számvevőt foglalkoztassanak, s ugyanakkor jelentősen csökkentették működési költség-előirányzataikat.
Meghallgatták Biacs Péter (Budapest) módosító indítványát az átalakulási törvénnyel kapcsolatban. A képviselő a jogszabálynak azon a részében kíván változtatást, amely szerint jelenleg a mezőgazdasági nagyüzemek ingyen is hozzájuthatnak az élelmiszerfeldolgozó társaságok részvényeinek egy hányadához. Mivel így a társaságokban nem valósul meg a mezőgazdasági üzemek közvetlen vagyonérdekeltsége, ezt a megoldást az élelmiszerfeldolgozók országos szövetsége is elfogadhatatlannak ítéli. A bizottság abban maradt, hogy a képviselő indítványát tanulmányozzák. (folyt.köv.)
1990. január 18., csütörtök 17:00
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|