 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
 |
Figyelmeztetés az apparatcsikoknak - Csengey
|
--------------------------------------------
München, 1990. január 14. (SZER, Világhíradó) -
Vendégkommentátorunk, Csengey Dénes szólal meg az MDF nevében,
Budapestről:
- Ha azt kutatjuk, hogy mi volt a hét eseménye, én először - de
csak zárójelben - említeném meg a kirobbant belügyi botrányt. Úgy
gondolom, hogy a magyar közvéleményben nem ez keltette a legnagyobb
visszhangot. Mindenkinek az igazságérzete berzenkedik természetesen,
de úgy tapasztalom, az emberek egyszerűen elvárják - és az a
legkevesebb - a magyar politikai pártoktól, a politikai ellenzéktől,
hogy elintézzék ezt az ügyet.
A hétnek van egy látható, brutális, drasztikus eseménye: egy
szociális intézkedésekkel kellően elő nem készített áremelés. Ez
volt a hét eseménye. Miközben egy hatalmas csapás érte ismét az
összes magyar állampolgárt, elmaradt a veszteséges állami
nagyüzemekre mért csapás. És ez az elmaradt esemény ugyanakkora
visszhangot váltott ki a közvéleményben, mint az áremelés.
Az, hogy ki vannak tűzve a választások március 25-ikére,
megnyugtatta a magyar közvéleményt és nyugodtabbá, tervszerűbbé
tette a magyar politikai pártok működését. Ugyanakkor azonban ez a
dátum vörösen villogó figyelmeztetés - főként azoknak az
apparatcsikoknak, azoknak a korrupt közhivatalnokoknak, fővárosi és
vidéki vezetőknek, akik ezt az országot a markukban tartották hosszú
évtizedeken keresztül -, hogy a magyar nép a tűrőképességének a
végére érkezett.
Az, hogy elmaradt a veszteséges vállalatokra mért csapás, csak
azt mutatja, hogy ebben az országban igazán ráfizetéses tevékenység
még mindig nem a rossz kereskedés, még mindig nem a pocsékoló,
eladhatatlan termékeket előállító gazdálkodás, hanem igazán
ráfizetéses tevékenység: a munka és az állampolgári lojalitás. +++
1990. január 14., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|