Rendszerváltás és az MTI

	Új koncepció a lakásgazdálkodásban (1. rész)
1989. december 20., szerda - Szerda délelőtt a Parlament határozatával - úgy tűnik, megnyugtatóan - lezárult az a vita, amely az Országgyűlés ülésszakát megelőzően már hetek óta izgalomban tartotta az országot: némi kompromisszum árán zöld utat kapott a törvényhozástól a kormány lakásgazdálkodási reformkoncepciója és annak jövő évi intézkedéscsomagja. Ezzel eloszlottak azok az félelmek, amelyek még azt sem zárták ki, hogy akár a jövő évi költségvetés teljes rendszere összeomolhat a lakbéreket, lakáshiteleket érintő intézkedések okozta közfelháborodás nyomán. A lakásgazdálkodás rendszerét felvázoló országgyűlési határozat és a kölcsönökről szóló törvényjavaslat meglepően nagy szavazatarányú parlamenti jóváhagyása arról tanúskodik, hogy az idegőrlő viták, egyeztetések után mindenki számára kielégítő megoldást dolgozott ki a kormány és az Országgyűlés. Abban már a kezdet kezdetén sem volt vita a törvényhozás és a Minisztertanács között, hogy a lakásgazdálkodás jelenlegi rendszere beteg, s meglehetősen radikális gyógymódra szorul. A Parlament ezt határozatában is leszögezte, hangoztatván, hogy a felhalmozódott problémák miatt napjainkra már társadalmi méretű feszültség alakult ki. A kormány önkritikus elemzése is rámutatott, hogy a lakáshasználat körülményeit ma már mindenki rossznak tartja. Aki bérlakásban lakik, azért elégedetlen, mert lakbéréért nem kap tisztességes szolgáltatást. Aki saját tulajdonú lakással rendelkezik, annak vagy a kamattörlesztések okoznak rendkívüli megterhelést, vagy gyermekeinek szinte reménytelen lakáshoz juttatása okoz álmatlan éjszakákat. Bár a forráshiánnyal küszködő állami költségvetés növekvő összegeket fordít a lakáspiac fenntartására, a helyzet mégis tarthatatlanná vált, a reform elodázása a lakásrendszer teljes pénzügyi összeomlásával fenyeget. Mindezeket számbavéve a kormány olyan, egységes piaci elveken nyugvó rendszer kiépítése mellett kötelezte el magát, amelyben a lakáshoz jutás és -használat költségei valóságos értékviszonyokra épülnek. Hosszú távú célként azt jelölte meg - s ezt a nézetet a Parlament is osztotta -, hogy mindazoknak, akik munkateljesítményükkel és takarékosságukkal maguk is jelentős erőfeszítéseket tesznek, a jövőben reális esélyük legyen jövedelmeikhez igazodó lakás építésére, vásárlására, esetleg bérlésére. (folyt.köv.) 1989. december 20., szerda 13:41
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Új koncepció a lakásgazdálkodásban (2. rész)
A koncepció magában foglalja a fiatal családok lakáshoz jutásának segítését, s azt is, hogy a legkedvezőtlenebb szociális helyzetben lévő rétegek legalább a hajléktalanná válástól meneküljenek meg. Kulcseleme az, hogy az állam milyen mértékben vállaljon szerepet a lakáspiac alakulásában, miként módosuljanak a tulajdonviszonyok. Erre az alapkérdésre a kormány alternatív megoldást terjesztett a Ház elé, s az Országgyűlés közülük az ,,A,, változat mellett kötelezte el magát. Ennek lényege, hogy továbbviszi azt a lakáspolitikai alapelvet, amely már az 1970-es évektől érvényesül hazánkban; eszerint az állam széles körben támogatást nyújt a tulajdonszerzéshez, amit a lakáshoz jutás és lakáshasználat általános formájának tekint. (A másik változat a tulajdonszerzéssel szemben a lakáshasználatot preferálta volna.) Az elfogadott megoldás a bérlakásokat főként azoknak a városokban élő családoknak tartja fenn, akik átmenetileg vagy tartósan - jövedelemhelyzetük vagy egyéb szociális körülményeik miatt - támogatásokkal sem képesek a tulajdonszerzés terheit viselni. A jövő évi intézkedéscsomagot megtárgyalva a Parlament mindenekelőtt arra hívja fel a kormány figyelmét, hogy a lakásgazdálkodási reform első lépéseként már jövőre meg kell kezdeni a bérlkakás-szektor átalakítását. Ezzel kapcsolatban a Parlament támogatta azt a kormányjavaslatot, hogy az állami bérlakások jövőre önkormányzati tulajdonba kerüljenek. Az önkormányzatok saját hatáskörükben határozhatják meg a bérlakások értékesítésének ütemét, feltételeit, az ingatlankezelés módját és szervezetét, a bérbeadók és a bérlők jogait, kötelezettségeit, illetve a lakbérek mértékét. A Parlament határozata értelmében az önkormányzati tulajdon bevezetésével egy időben azonnal megszűnik az ingatlankezelő szervezetek államigazgatási felügyelete, a vállalatok szolgáltatószervezetekké alakulnak át. Kompromisszumos megállapodás született a lakbéremelések mértékéről. A Parlament azt a változatot támogatta, mely szerint a lakbéreket február 1-jétől - a lakosság terhelhetőségét figyelembe véve - átlagosan 35 százalékkal növelik. A lakbérelemést azonban differenciáltan a komfortfokozatok figyelembe vételével kell végrehajtani. (folyt.köv.) 1989. december 20., szerda 13:41
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Új koncepció a lakásgazdálkodásban (3. rész)
A Parlament határozatában felhívta a kormányt, hogy a lakbéremeléssel egy időben vezessen be egységes lakbértámogatási rendszert, a lakásbérlők családi jövedelmük és az eltartottak száma alapján differenciáltan részesüljenek támogatásban. Ezzel el kell érni, hogy ne növekedjék a terhe a három- és többgyermekeseknek, a súlyos testi fogyatékosoknak, valamint a létminimum - egy főre jutó nettó 4300 forint - alatt élőknek, és azoknak a 70 éven felüli nyugdíjasok, akiknek a nyugdíja a létminimum háromszorosát nem éri el. A többi család kiadásait teherviselőképességeikkel arányban szabad csak növelni. A jövő évi intézkedéscsomag másik kényes eleme a lakás célú állami kölcsönök után fizetendő kamatadó. Erről a Parlament a legmagasabb szintű jogszabályban, törvényben intézkedett. A törvény kimondja: a lakásvásárlás, lakásépítés és egyéb, lakáson végzett építési munkák céljára az OTP vagy takarékszövetkezet által nyújtott kamatmentes vagy kedvezményes kamatozású állami kölcsönre fennálló tartozás alapján a magánszemélyeket adókötelezettség terheli jövőre. Nem kell adót fizetni akkor, ha a kölcsönszerződést öt éven belül kötötték, ha az adófizetésre kötelezettnek és a vele egy háztartásban élő közeli hozzátartozójának egy főre jutó havi nettó jövedelme nem haladja meg a létminimumot (4300 forint). Mentesül az adó fizetése alól, aki saját háztartásában három vagy több kiskorú, vagy nappali tagozaton tanulmányait folytató, jövedelemmel nem rendelkező nagykorú eltartásáról gondoskodik. Ugyancsak mentesülnek azok, akik munkaképességüknek legalább 67 százalékát elvesztették, illetve azok a 70 éven felüli nyugdíjasok, akiknek a velük egy háztartásban élő közeli hozzátartozójukkal együtt számított egy főre jutó havi nettó jövedelme nem haladja meg a létminimum háromszorosát. A havi törlesztőrészlet 50 százalékát kell adóként megfizetniük azoknak, akik kölcsönszerződésüket tíz éven belül kötötték meg. Tíz évnél régebbi kölcsönszerződések után azonban az adó a havi törlesztőrészlet 100 százaléka. Az adót minden hónap 15-éig kell postára adni. Ha valakinek több kölcsöntartozása is van, akkor az adót a legmagasabb havi törlesztőrészletű kölcsöne után kell megfizetnie. Viszont ha a családban az egy főre jutó havi nettójövedelem a létminimum háromszorosát meghaladja, akkor az adót valamennyi kölcsöntartozás után meg kell fizetni. (MTI) 1989. december 20., szerda 13:46
Vissza »