|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Az Országgyűlés decemberi ülésszaka elé (1. rész)
|
1989. december 17., vasárnap - Hétfőn megkezdődik az Országgyűlés ez évben utolsó, négynaposra tervezett ülésszaka. Több mint 20 törvény- és törvénymódosítási javaslat, tájékoztató, illetve határozattervezet megtárgyalása vár a plénumra - ezek túlnyomó többségét a kormány terjeszti elő.
Csoknyay Edit, az MTI munkatársa írja: Az Országgyűlés decemberi ülésszakának nem kisebb a tétje, mint az ország kormányozhatóságának megőrzése, az átmenet békés jellegének fenntartása, a gazdaság talponmaradása. Mindez azon múlik elsősorban: hogyan dönt a Parlament az 1990. évi költségvetésről. Hetek óta pattanásig feszült légkörben zajlik a vita: elfogadható-e a kormány beterjesztette krízisköltségvetés. A kormány érvei világosak és egyértelműek: a költségvetés és az abban meghatározott - az IMF-fel egyeztetett - fő tételek elfogadása nélkül nincs IMF-megállapodás, megállapodás nélkül pedig összeomlik a gazdaság. A költségvetés sarkalatos pontja a lakásgazdálkodás reformjához kapcsolódó intézkedési tervek - a kedvezményes hitelkamatok emelésének, vagy a kamatadó bevezetésének - elfogadása vagy elvetése. Ezen a ponton feszül leginkább egymásnak a kormány - ismerve az IMF feltételét - valamint a Parlament, háta mögött a lakossággal. A lakosságot kevésbé terhelő megoldás kimunkálása érdekében a kormány előterjesztése az utolsó pillanatokig formálódik, ám sok választási lehetőség nincs. A lakásgazdálkodási rendszer reformját el kell kezdeni, a lakáskoncepció elvetésével kieső 10-12 milliárd forint pótlására nincs másik forrás. Az IMF feltétele is - Kemenes Ernőnek, az Országos Tervhivatal elnökének állítása szerint - egyértelmű: a lakásgazdálkodási rendszer racionalizálásának terheit mindenképpen a lakosságra kell hárítani. A képviselők viszont - a sokasodó kétségek, a fokozódó bizonytalanság és a mindinkább érzékelhető bizalmatlanság közepette - teherbíró képességük határához érkeztek. Eljutottak addig a pontig, amikor feltették önmaguknak és társaiknak is a kérdést: vállalhatják-e egyáltalán egy ilyen döntés felelősségét. Véleményük szerint az alapos szakmai felkészülés lehetőségének hiánya, a törvénytervezetek mennyisége, áttekinthetetlensége, sok esetben kiérleletlensége, kapkodást tükröző jellege és állandó módosulása, az alapvető információk és részadatok visszatartása megkérdőjelezheti döntésük megalapozottságát. (folyt.köv.)
1989. december 16., szombat 22:53
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|